mondd

Volt, amikor az embereknek nem volt okuk törődni az ételek eredetével. Hiszen a citrusfélék, a kávé és a tea, a kubai rum, a grúz konyak (ma pálinka) kivételével szinte mindegyiket szlovák gazdák és élelmiszer-termelők készítették. Ma azonban Szlovákia rendes ételeket is importál a világból. A tejtermékek sem kivételek.

Míg az élelmiszerboltok boltban történő megvásárlásakor az emberek könnyen ellenőrizhetik, honnan származnak az áruk, a közétkeztetési létesítményekben csak kevesen tudják meg, hogy a tányéron milyen alapanyagokból származnak. Számos olyan botrány, amelyek azonban különös figyelmet fordítottak a csirkére és a marhahúsra, új megvilágításba helyezte azt a kérdést, hogy milyen ételt vásárolnak az iskolai étkezdék, kórházak, nyugdíjas otthonok és természetesen szállodák, éttermek és különféle panziók.

Valamivel ezelőtt a Baromfiunió előírta, hogy a csirkehús eredetét fel kell tüntetni a menükben, és ezt a követelményt a tejüzemek is támogatják. Bár Szlovákiában még mindig elegendő tejet termelnek a teljes lakosság számára, az elfogyasztott tejtermékek részletesebb elemzése azt mutatja, hogy az ivó tej kivételével az importtermékek vannak túlsúlyban. Nézzük meg, mennyi szlovák tejet iszunk, és hány szlovák tejüzemből származó sajtot, túrót, vajat és savanyú tejterméket eszünk.

Ügyfelünk, főnökünk

2017-ben 252 000 tonna tejet értékesítettek Szlovákiában, amelynek 82 százaléka a hazai tejgazdaságokból származott. Az összes többi termék nem éri el az 50% -ot sem. A 94 ezer tonna savanyú tejterméknek csak 45 százaléka szlovák volt, a 21 ezer tonna vajból a szlovák tejüzemek csak 34, a 73 ezer tonna sajtból és túróból pedig csak 23 ezer tonna szlovák eredetű volt, azaz csak 32 százalék.

A szlovák tejtermékek értékesítése iránti érdeklődés láncról láncra változik. A legtöbbet a COOP Jednota nyújtja, amelynek polcain a legtöbb. A szlovák élelmiszerek teljes értékesítésének akár 70 százalékát adják.

"Támogatjuk a szlovák gyártókat és a szlovák gazdaságot, és egyúttal megtartjuk az ország élelmiszer-önellátásának utolsó pilléreit" - mondta Ján Bilinský, a COOP Jednota Slovensko vezérigazgatója a Pravda interjújában.

"Jól elosztottuk a régiókban, és sűrű helyi beszállítói hálózatunk van. Több mint 700 van belőlük. Nekik köszönhetően az ügyfelek tudják, hogy üzleteinkben mindig találnak szlovák termékeket, amelyek frissek, kiváló minőségűek és egészségesek Rövid szállítási útvonalak élvezhetik őket - a legközelebbi gazdaságoktól, tejüzemektől vagy hentesektől érkeznek a pulthoz, és semmiféle botrány nem jelöli őket, amelyből nincs hiány a külföldiek számára.

A termelés és a kereskedelem közötti kölcsönhatás nagyon fontosnak bizonyul. "Vevőink természetes igénye nélkül nem tudtuk volna fenntartani a szlovák termékek magas arányát" - mondta Ján Bilinský. Szlovákia északi régióiban a Jednota jó ideje tesztelte a Lengyelországból behozott termékek értékesítését. Az emberek azt mondták nekik, hogy tehetik menj vásárolni Lengyelországba, de Jednotában Egyértelmű jelzés volt, hogy szlovák termékeket akarnak.

"Természetesen nem kell idealizálnunk a fogyasztói ételpatriotizmust, tíz-tizenöt év múlva eljutunk Ausztria szintjére. Fontos a fogyasztói tapasztalat, és ezt erősíti a botrányoktól mentes, minőségi friss hazai termék" - összegezte Bilinský.

Névtelen menük

Az élelmiszer-kiskereskedők évi ötmilliárd euró körül járnak. Feltételezhető, hogy nagyjából ugyanannyit költenek az emberek a közétkeztetésre, ami a munkaerő-migrációnak is köszönhető. Nincs teljesen pontos áttekintés arról, hogy melyik tejterméket vásárolja meg a vendéglátóipari vállalat.

"Ezt nem lehet pontosan megtudni, mert a tejüzemek és az iskolák, a kórházak és általában a közétkeztetési vállalatok közötti közvetlen üzleti kapcsolatokat a nagykereskedelem uralta. A nagykereskedők döntenek a tejtermékek kínálatáról" - magyarázza Stanislav Voskár, a a Szlovák Tejszövetség.

A legjobb tejtermékek, ha a hosszú érlelésű sajtokra gondolunk, természetesen a friss és frissek a legközelebb a fogyasztóhoz. Logikailag a rendszer hevéből érkező vállalkozóknak, azaz szállodáknak, éttermeknek és kávézóknak, valamint a kórházak, iskolai étkezdék vagy idősek otthonainak alapítóinak vagy üzemeltetőinek választaniuk kell a szlovák tejüzemek kínálatából. Bár az alaptermékek kellően széles választékkal rendelkeznek, a valóság más.

A nagykereskedelem üzleti tevékenységet folytat, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olcsón akar vásárolni, és jó árréssel akar eladni. A külföldi ellátás általában olcsóbb, mert jobban támogatják a különféle nemzeti támogatások, miközben az a tény, hogy az állam a szociális és egészségügyi hozzájárulások egy részét a helyi termelőknek fizeti be, gyakran olcsóbb. Természetesen több oka lehet annak, hogy túlsúlyban vannak, de a szlovák termékek rosszabb kiinduló helyzetének alapja az élelmiszerek gyártása és értékesítése, valamint annak általános finanszírozási módszere hosszú távon tapasztalható nem kielégítő helyzete.

A fogyasztás farkán

Mit lehet vele kezdeni? A tejüzemek szívesebben fogadnának olyan szisztémásabb eszközöket, amelyek a szlovák tejtermékeket bekerítenék a közétkeztetési szektorba. Két évvel ezelőtt ilyennek tartották a Nemzeti Élelmiszerkatalógus létrehozását, de ez még nem teljesítette teljes mértékben az elvárásokat.

"A legtöbb tejüzem a Nemzeti Élelmiszerkatalógusban is szerepel a választékával. A probléma azonban az, hogy az ajánlatkérők nem sokat tudnak róla, a logisztikáról és az elosztásról nem is beszélve" - ​​mondja Stanislav Voskár, a Szlovák Tejipari Szövetség elnöke .

Az ügyet egy felelős menedzser segítené közvetlenül a Földművelésügyi Minisztériumnál, aki konkrét hiányosságokkal foglalkozna. Ezenkívül fel kell képezni a potenciális beszerzőket, vagyis az önkormányzatokból származó, magasabb területi egységekből származó embereket. De a legfontosabb az, hogy kompetens szlovák ételeket is szeretnének.

Szlovákiában az egy főre eső éves tej- és tejtermékfogyasztás 2016-ban elérte a 176,2 kilogrammot. Egy évvel később majdnem két kilogrammal esett. Az Egészségügyi Világszervezet azt javasolja, hogy az emberek évente 220 kilogramm tejet és tejterméket fogyasszanak.

Ehhez képest a csehek éves fogyasztása 247 kilogramm, a lengyelek 222 kilogramm, a szlovákoknál rosszabbak csak a magyarok, akik 164 kilogramm tejet és tejterméket fogyasztanak. Sokat kell felzárkóznunk, de különösen a szlovák fogyasztók javára kellene megváltoztatnunk a tejfogyasztás szerkezetét.

Szunyókáló hegyi legelők

A frissesség nem üres érv. A modern szlovák tejgazdaság egyik alkotója, Karol Herian a friss legelő tej frissességének értékét szemlélteti, különösen, ha az állatok hegyi legelőkön legelnek. Az ilyen legelőkről származó tehenek, juhok és kecskék tejének kiváló érzékszervi - érzékszervi tulajdonságai vannak, de mindenekelőtt kiváló táplálkozási paraméterei.

A hegyi tej csaknem kétszer annyi omega-3 telítetlen zsírsavat tartalmaz, amelyek pozitív hatással vannak a szív- és érrendszerre, és csökkentik a vérnyomást. Emellett megnövekedett mennyiségű konjugált linolsavat tartalmaznak, amely elősegíti a zsírraktárak lebomlását, csökkenti a koleszterinszintet, antioxidáns hatású és elősegíti az izomnövekedést. A gyakorlatból ez különösen a May bryndza esetében ismert, amelyet kiváló íz jellemez.

Térjünk vissza a statisztikához. Míg az EU átlagos sajtfogyasztása fejenként 18 kilogramm, Szlovákiában öt kilogrammal kevesebb. Egyrészt a sajtok táplálóak, másrészt a finomságokat is képviselik, az ínyencek számára a végső finomságokat. Különösen a bor kapcsán a sajtok ideális étel-ital tandemet képviselnek. Szlovákia előrelépést ért el a bortermelés terén, és most kívánatos lenne felgyorsítani a sajttermelést. Nem csak a mennyiség, hanem a minőség szempontjából is.

Az ország hatalmas zöld rétes füves óceánnal rendelkezik, ez arról szól, hogy minőségi tejré változtassa, majd ízletes és tápláló termékeket készítsen belőle, és terjessze azokat gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Lényegében kérdés, hogyan kezeljük az országot, milyen feltételeket teremtsünk a gazdák és az élelmiszer-termelők számára, és hogyan kezeljük a kereskedelmet. A siker mértékének a lakosság és egy jól szervezett ország egészségének kell lennie. Ausztria és Svájc többnyire saját ételein alapul, ezek jelentik a vidéki gazdaság, a foglalkoztatás és a lakosság jó egészségi állapotának tengelyét.