napos böjt

A nagyböjt elején az egyház bűnbánatra szólít fel bennünket Jézus Krisztus szavaival: "Térj meg bűnbánatot és higgy az evangéliumban" (Márk 1:15). Máté evangéliumában ez a kihívás a mennyek országához való közeledés gondolatához kapcsolódik. A bűnbánat annak feltétele, hogy képesek legyünk fogadni Istent. A kereszténység lényegéhez tartozik. Az Apostolok Cselekedetei egy mondatban a következőképpen írják le a kereszténységet: "Isten tehát bűnbánatot adott a pogányoknak is, hogy életük legyen" (ApCsel 11:18).

Mit tehetünk? A bűnbánat a bűnösségünk elismerésével kezdődik. Ez az első lépés. a mai világ az "ártatlanság téveszméjében" él. Nem lehet elfogadni a bűn valóságát, hacsak nincs hozzáértő fórum, amelyet megbocsáthatok. A bűnt, ha nincs kilátása a megbocsátásra, csak tagadni lehet. a megoldást csak Isten hozza, aki Jézus Krisztusban keresett meg bennünket, és benne kínál megbékélést.

Amit akkor, szeretett ember, a keresztény mindenkor csinál, azt most szorgalmasabban és vallásiasabban kell megtenni, hogy az apostoli intézmény negyven napig böjtöljön meg, nemcsak az ételekben való józanság, hanem mindenekelőtt: megszabadulni az ördögtől (Szent Leó, a Quadragesima nagy esete, 6).

A húsvét előtti előkészítő időszak negyven napos böjt. Ez a bűnbánat egyik formája nemcsak a kereszténységben, hanem más vallásokban is. A római katolikus egyházban a húsvét előkészítése a nagyböjtre az ún Hamvazószerda. Húsvét előtt a hetedik hét szerdája van. Ez az év február 26-ra esik. Ezen a napon, amely a szigorú böjt és a húsmegtartóztatás napja, a pap vagy a diakónus hamut tesz a hívek homlokán a keresztig a következő szavakkal: "Ne felejtsd el, hogy porrá válsz, és porrá válsz" vagy " Térj meg bűnbánatot és higgy az evangéliumban! ".

A nagyböjt első napján a fejre öntött ceremóniát a 8. század óta gyakorolják. Eredetileg az ünnepséget csak a nagy és közönséges bűnösöknek tartották fenn, akik ezen a napon kezdték meg bűnbánati útjukat. Mezítláb, zsákokkal borítva léptek be a templomba, és hamut öntöttek a fejükre. Később nemcsak az állami bűnbánók, hanem más hívők is hasonló módon kezdték meg bűnbánatukat, és a fejükön lévő hamu a bűnbánat útjára lépési döntés általános szimbólumává vált. A 10. és 11. században ezt a szertartást már Nyugat-Európa számos területén háziasították. Az 1091-es beneventei zsinat bevezette az egész egyház számára, helyettesítve a hamvak fejen szórását.

A görög katolikusok (bizánci rítus), akik betartják a gregorián naptárat, két nappal korábban kezdik meg a nagy negyvennapos böjtöt, mint a római katolikusok (latin rítus). A Szent Negyven hétfőn kezdődik és Lázár szombata előtti péntekig tart. A görög katolikusok szombatot és vasárnapot is számolnak a böjtöt követő negyven napon belül (míg a római katolikusok nem számítanak vasárnapra). A böjt az az időszak, amikor a hívő embernek megtérésre, gondolatváltásra kell törekednie, meditálnia kell az életén, sírnia a bűnei felett. Csak a hetet különítik el Krisztus üdvözítő szenvedésének elmélkedésére és bemutatására. Ezek a tények a bizánci egyház istentiszteleti életében is tükröződnek - szerdán és pénteken az előre megszentelt ajándékok liturgiáját szolgálják fel. Ebben előszentelt eucharisztikus ajándékokat osztanak ki a híveknek; az istentiszteletnek nincs anafórája (eucharisztikus kánonja) vagy a szent ajándékok megtérése. Ez a bizánci rítusban a legerősebb eucharisztikus tiszteletteljes szolgálat. Ugyanakkor, ellentétben a Szent liturgiával. Ján Zlatoústeho vagy St. Nagy Bazsalikom, sok bűnbánó elemet tartalmaz - különösen mély íjak.

A tizenkét apostol tanában (Didascalia apostolorum) a 3. század elejétől 1-2 napos böjt (vagy 40 órás böjt) javasolt a keresztség előtt és 2-3 napos böjt húsvét előtt. Ebből a rövid böjtből fokozatosan kialakult egy 40 napos böjt, amely a hívőknek a 4. század elején ajánlja Szent. Athanasius (296-373), alexandriai püspök és St. Jeruzsálemi Cirill (315-386). A 40-es számnak szent jelentése volt: Jézus Krisztus nyilvános megjelenése előtt 40 napig böjtölt (Márk 1:12; Mt 4: 1-11), 40 napig a víz elárasztotta a földet a világ áradása idején, Mózes pedig böjtölt A Sínai-hegyen 40 napig Illés próféta a Horeb-domb barlangjába utazott, ahol Isten eljött hozzá és így tovább.

Az eredeti böjti szabályok nagyon szigorúak voltak: napi egyszeri étkezést engedélyeztek. Ezenkívül az absztinencia szigorította őket, azaz. bizonyos élelmiszerek, például hús, hal, tej és tejtermékek (vaj, sajt) fogyasztásának teljes tartózkodása. A böjt és a böjt jelenlegi szabályait 1966-ban vezette be a Poenitemini Apostoli Alkotmány.

A nagyböjt hamvazószerdától húsvét vasárnapig tart a római katolikus templomban. Hat nagyböjt vasárnapot tartalmaz. A nagyböjt első vasárnapja (ez év február 26.) a közelmúltig Quadragesimának (görög tesserakosztésznek, azaz 40 nappal húsvét előtt) hívták.

Az V. század elején Szent. Maximus, torinói püspök három hetes gyorsbemutatót vezetett be. A nagyböjt előtt három vasárnapot hívtak: Septuagesimának (húsvét előtt 70. nap - ezt a vasárnapot nálunk "Deviatnik" néven ismerték), Sexagesimának (60. nap) és Quinquagesimának (50. nap). A 40 napos böjtöléssel együtt 70 napos előkészületet alkottak, amely a babiloni fogság 70 évét szimbolizálja. I. Gergely pápa (590–604) különleges imaimádságokat készített ezekre a napokra. Sándor pápa III. (1159-1181) elrendelte, hogy az "Alleluia" éneklést - akárcsak a 40 napos böjt időszakában - a Laus tibi Domine, a Rex aeternae gloriae (Dicséret Krisztusnak, az örök dicsőség királyának) megidézése váltja fel. 1969-ben ezeket a liturgikus sajátosságokat megszüntették, és mindhárom vasárnapot átsorolták az "év során" ciklusba.

Forrás: F. Vnuk, A kereszténység kézikönyve, Pozsony 2003, p. 334-336.