reflexió

A kereszténység nem a viselkedés módosítása, hanem viselkedésünk gyökerének - a szívünknek - a módosítása. Jeremiás emberi próféta bevallja: Mindennél csalóbb a szív, és nehéz meggyógyítani; ki ismeri őt? Én, az Úr, megvizsgálom a szívet és próbára teszem az elmét: mindenkinek megadom az ő útja szerint.

A szívről szól. Emlékezzetek Sámuel prófétára, aki Izráel leendő királyát választja Betlehemben Ézsaiás fiai közül. Isten figyelmezteti: Az ember csak a külsőt látja, de az Úr a szívre néz. Emlékezzünk Ezékiel prófétára, akin keresztül Isten megígéri az emberiségnek: új szívet adok neked, és új lelket adok beléd; Eltávolítom testedről a kőszívet, és hússzívet adok neked. Emlékezzünk Jézusra, aki megdorgálja kortársait: "Ézsaiás prófétált tőled képmutatóktól, amint meg van írva:" Ez a nép az ajkával imád engem, de a szívük távol áll tőlem. Egy másik helyen kijelentik: belülről, a szívéből gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok merülnek fel, és rövid bibliai szívvizsgálatunkat Pál apostol rómaiak szavaival fejezhetjük be: Isten szeretete kiárad a szívünkbe a Szentlélek által, amelyet kaptunk.

Ugyanakkor fontos felismerni, hogy a legsúlyosabb és leggyakoribb szívhiba Isten előtt az, hogy eltömődik vagy túlnövekszik ennek a világnak a betétjeivel. Ilyen állapotban képtelen megtapasztalni az Istennel való egyesülést. Ezért szólítanak fel bennünket a Szentírás sok helyén, hogy metéljük körül a szívünket.

Nyilvánvalóan mindenekelőtt emlékeznünk kell a tékozló fiú példázatában szereplő idősebb fiúra, aki bár megtett mindent, ami volt, de nem vette észre a legfontosabbat: szíve nem hasonlított apja szívéhez. Amikor apja szíve sírt, apja nem sírt; amikor apja szíve örült - öccse visszatérésekor elszomorodott.

Egy dolog biztos: az örökkévalóság diagnózisa a szív diagnózisa. A mieink csak azért verjenek ma, amiért Isten is ver.