A konyhasó vagy a nátrium-klorid valamikor ritka anyag volt. A Kr. E. Előtti korszakban a sós utaknak nevezett kereskedelmi utak Európán keresztül haladtak, sót távoli helyekre szállítottak. A sót más javakra cserélték, a középkorig gyakran használták pénznemként.
Nátrium - kálium: az élet egyensúlya
A nátrium-kloridot étkezési só néven árusítják, és főként ételek ízesítésére használják. Hazánkban a jód kálium-jodid vagy kálium-jodát formájában már régóta hozzáadódik az étkezési sóhoz, így jódozott só képződik. A jódhiány pajzsmirigy betegségeket okoz. Egy ideje az étkezési sót hazánkban is használják a csoportos fluoridálás eszközeként.
A fluorozott só nátrium-klorid és kálium-fluorid keveréke. Különösen az élet első éveiben a fluoridellátás elengedhetetlen az egészséges csontok és fogak felépítéséhez. A fogzománcban található magas fluoridtartalom segít megvédeni a baktériumokat a fogazat ellen, és támogatja az ásványi anyagok pótlását.
A nátrium és a kálium az emberi test alapvető ásványi anyagai közé tartozik. A csökkent nátrium-bevitel és a megnövekedett kálium-bevitel védő hatást gyakorol a szívre és az erekre.
A test nátriumellátása és a vérnyomás szintje közötti közvetlen kapcsolat már régóta ismert. A magasabb nátriumfogyasztású populációkban is magasabb a magas vérnyomás előfordulása.
Éppen ellenkezőleg, a megnövekedett káliumbevitel a vérnyomás csökkenését okozza. Az alapvető anyagcsere-folyamatok nagy része nátrium- és káliumionok cseréjén alapul. Az idegi aktivitás és a szívritmus kialakulásának mechanizmusa is ezen alapul. A test jelentős erőfeszítéseket tesz az ezen ionok közötti egyensúly fenntartására.
Mindkét ion táplálékon keresztül különböző arányban jut be a testbe. A legalacsonyabb ajánlott nátrium-adag napi 500 mg, de nem haladhatja meg az 5000 mg-ot.
A szokásos főzési eljárás során az eredetileg a kiindulási anyagokban található só legfeljebb 50% -a kerül az ételbe. Mivel az élelmiszeripar a só tartósító hatását használja, sok tartós termék és ételízesítő akár több százalékos konyhasót is tartalmaz. A jelenlegi átlagos sófogyasztás 12 g, ami körülbelül 5000 mg nátrium.
A túlzott nátriumbevitel hozzájárul a víz visszatartásához a szervezetben, és hosszú távon a vérnyomás emelkedéséhez. A kálium a nátrium ellentétét képezi. Az ajánlott káliumbevitel 2000 - 4000 mg.
A kálium-kloridnak nincs kifejezett íze, a konyhai feldolgozás során nem jut be az ételbe, így a közönséges konyhasó túlzott használata egyensúlyhiányhoz vezethet a nátrium- és káliumbevitel között.
Egyéb okok lehetnek az éhezés, a túlzott vesekárosodás, a szoptatás, az agyalapi mirigy vagy a mellékvese hiperfunkciója.
A káliumhiány a vázizomzat (gyengeség, fáradtság), az emésztőrendszer és az esetleges szívritmuszavarok szintjén nyilvánul meg.
A csökkentett nátrium-bevitel és a megnövekedett kálium-bevitel kombinációja hatékonyabban csökkenti a vérnyomást, mint önmagában a csökkent nátrium-bevitel. Figyelni kell azonban a jelenleg alkalmazott gyógyszerekre és az orvos javaslataira.