Tavaly kapott egy ajánlatot, ami a legtöbb volt hokis álma. Michal Handzuš (43) azonban nem vonzódik a válogatott vezérigazgatói posztjához.
Azt az utat választotta, amelyen segíteni kívánja az ifjúsági jégkorong fejlődését.
"Sajnálom, hogy a gyerekeknek nincsenek feltételeik, hogy teljesítsék képességeiket. Mindegyiknek van egy "- mondja az egykori elit támadó.
Nemrégiben az ifjúsági polgári szövetség alapítója lett, Besztercebányán egy teljes piramis feladata lesz az előkészüléstől az utánpótlásig.
Valíček úr és Kohút elhagyja az egyesületet. Miroslav Šatan nem fogja kérni, hogy jobban vegyen részt az idősebb hokiban?
Miro szeretné, de tudja a véleményemet, hogy jelenleg nagyobb figyelmet kívánok fordítani az ifjúságra. Az ember nem vághatja le magát. Csak úgy döntöttem, hogy ezen az úton haladok. Valószínűleg jobban örülnék a felnőtt hokinak, mert jobban értem. Célul tűztem ki magam azonban, hogy segítsek a fiataloknak, és ehhez ragaszkodjak.
Miért vonzza jobban az ifjúságot?
Szeretnék hozzájárulni egy olyan környezet kialakításához, hogy a gyerekek kiaknázhassák lehetőségeiket. Mert minden gyerekben van egy. Tudom, hogy szerettem a hokit, a nap 24 órájában éltem. Akkoriban megfelelő feltételeket teremtettem.
Úgy érzem, hogy néha nem teremtünk ideális környezetet a gyermekek számára céljaik teljesítéséhez. Segíteni akarok ennek a változásnak a megvalósításában. A gyerekek miatt sajnálom, hogy ez nálunk még nem történik meg.
Kinek kell a hokicsapat új GM-jévé válnia?
A fiatalokkal való munka igényesebb, mint a felnőttekkel való munka?
Nagyon sok új dolgot csinálok jelenleg, amiről még nem volt tapasztalatom. A menetben tanulok, és néha valóban elsőévesnek érzem magam az általános iskolában. Ebben a tekintetben nehéz nekem. Valószínűleg ez így működik, amikor az egyik befejezi az egyik karrierjét, és elindul a másik felé. A semmiből indulok, de élvezem.
Melyek a legnagyobb akadályok, amelyekkel ifjúsági jégkorong-tisztviselőként szembesülsz?
A legnagyobb problémát az alapok hiánya jelenti, vagy inkább az ifjúsági sport finanszírozásának módja hazánkban. Az ifjúsági klubok nem rendelkeznek elegendő marketingpotenciállal, ezért nagyon nehéz teljesíteni a költségvetésüket. További akadály az elégtelen infrastruktúra. Egy másik probléma a klubokban végzett munkánk és néhány ember gondolkodása.
Nem vagyunk elég nyitottak az új ötletekre és újításokra, amelyeket be kellene építenünk a képzési folyamatba. Még mindig hisszük, hogy amit eddig tettünk, azt jól is tettük. Nem nézünk tovább, aztán néha lemaradunk a vonatról. Ebben is javítanunk kell.
A szlovák természet része, hogy nem fogunk tanácsot adni nekünk?
Úgy érezzük, hogy hosszú évek óta jók vagyunk, tehát ki tud tanácsot adni nekünk. Másrészt azt gondolom, hogy a dolgok ebben az irányban javulnak. Az emberek kezdenek nyitni és követni az új ötleteket. Egyre jobb, de továbbra is nehézkes új módszereket találni a gyermekek számára megfelelő és elegendő környezet megteremtésére.
Milyen további hibákat követünk el a fiatalok oktatásakor?
Volt itt egy finn szakértőnk, Jukku Tiikkaj. Elmondta, hogy az edzők képzésének fontos eleme, amely nálunk egyáltalán nem volt, az edzők és a játékosok személyes növekedése volt. Hiányzott a folyamatnak ez a pszichológiai része. Régi iskola vagyunk.
Fokozatosan ez változik, egyre több edző dolgozik magán. Hazánkban azonban még mindig sok olyan edző van, aki túl mérvadó a gyerekekkel kapcsolatban. A gyermekek más időben és rendszerben élnek, ezért megváltozniuk kell a hozzájuk való hozzáállásukban.
Igaz, hogy a szülőkkel való együttműködés elengedhetetlen az egészséges környezet megteremtésében is a fiatal sportolók fejlődéséhez?
Igen, ez még az egyik legfontosabb dolog. A szülő az, aki elhozza a gyermeket a klubba, majd idejének nagy részét vele tölti. A gyermek hetente kétszer vagy háromszor eljön edzésre, de akkor vagy az iskolában van, vagy a szüleivel.
A klubban eltöltött rövid idő alatt megtanulhat néhány dolgot. A szülők tudatossága fontos, mert ez formálja utódaikat. Meg kellene tanítaniuk, miért fontos a sport és a fizikai aktivitás. Nemcsak sport, hanem egészségügyi szempontból is.
Gyakori hiba a gyermek korai szakosodása vagy rögzítése a profi jégkoronghoz? A gyerekeknek nem szabad többet sportolniuk, majd választaniuk?
Ez egyben az egyik fontos tényező, amely nem megy jól Szlovákiában. Ez az oka annak is, hogy már nem edzünk ennyi élsportolót, nem csak jégkorongozókat. Amikor egy gyermek hét-nyolc éves, már profi sportolónak tűnik. Tizennégy-tizenöt éves korában azonban a jégkorong már tele van fogakkal. Egyirányúan fókuszált vagy kiégett. Nincs ideális mozgásmintája, mert a jégkorong nagyon egyoldalú sportág.
Ha nem végez más sportokat vagy kompenzációs dolgokat, akkor a test már nagyon korán nincs rendben. Különösen az egészségügyi oldal szenved. Nagyon szeretem, hogyan csinálják Svédországban. Először a személyiséget oktatják, majd a sportolót, majd a jégkorongost. Hazánkban azonnal jégkorongozót alakítunk. Néha működik, de milyen áron? A gyermek nem szereti a sportot, csak egyfajta tehetetlenségből csinálja.
Szlovákiában néha változni fog?
Több klub már elkezdett dolgozni ebben az irányban. Várnunk kell azonban az eredményekre. Ha megváltoztatják a hétéves hokisoknál, a változás nyolc év múlva lép életbe. Ez egy hosszú távú folyamat, amely különösen akkor alkalmazható, ha fiatalokkal dolgozik, és nem lehet megtéveszteni. Ez egy maraton, amely türelmet igényel. Elindítottuk a Let Play Play kampányt.
Ha egy gyerek jó hokis akar lenni, annak belülről kell származnia. Nem a külső környezetből - az edzőktől vagy a szülőktől. A gyerekeket meg kell tanítani szenvedélyükre. Aztán maguk döntenek arról, mennyit akarnak áldozni és a sportnak szentelni magukat.
Telefonjaik és táblagépeik is vannak Finnországban, de ott mégis képzett jégkorongozókat képeznek. Miben különbözik Szlovákiában?
Ez része a társadalmunknak, valamint az, hogy mit jelent számára a sport. A sportot csúcs- vagy szakmai tevékenységnek tekintjük. Hazánkban a jégkorong minőségét a válogatott eredményei vagy az NHL-ben szereplő játékosok száma alapján mérjük. A sport azonban életstílus. Az egész folyamat a családokban kezdődik.
Attól függ, hogyan használjuk az időnket. Néhányan a természetben vagy a játszótéren töltik, mások bevásárlóközpontokban vagy otthon a kanapén. Az államnak és a kormánynak fel kell ismernie, hogy a sport nem csak a legfelsõbb szinten áll. Természetesen ez azért is fontos, mert példaképeket hozunk létre a fiatalok számára. De ennél sokkal fontosabb a tömeges és a szabadidős sport, amely mindenki számára szól. Itt vannak hatalmas hiányosságaink - finanszírozásban, oktatásban vagy hozzáértő emberek hozzáférésében.
Látni fogjuk, hogy nálunk néha másképp lesz?
Ha az állam felismeri, hogy a sport fontos, akkor létrehozhat egy finanszírozási és infrastruktúra-rendszert. A prioritásokról van szó. Ha egészséges társadalmunk van, pénzt fogunk megtakarítani az egészségügyben. Ugyanakkor a vállalatnak fel kell készülnie erre. Mert előfordul, hogy csarnokot építünk, és az emberek azt kérdezik, miért éri meg a stadion, ha nincs pénz kórházakra.
Természetesen az egészségügynek prioritást kell élveznie, de akkor ördögi körbe kerülünk. Ha nem fektetünk a sportba és a testmozgásba, akkor létrejön egy olyan társadalom, amely egészségesebb lesz, és akkor még több pénzt kell az egészségügyre fordítanunk. Fontos a tudatosság. Sokat kell beszélni és megpróbálni megváltoztatni a rendszert.
Miért működik ez a rendszer például Csehországban vagy Magyarországon, de Szlovákiában nem?
A csehországi sport nemzeti büszkeség kérdése. Bármelyik faluba eljut, ahol van egy játszótér, egy atlétikai pálya vagy egy stadion. A csehek sportnemzet, mi nem. Nemcsak az infrastruktúra, hanem a jogszabályok szempontjából is gondoskodnak a sportról. Ha valaki a versenyszférában támogatja a sportot hazánkban, akkor semmi haszna nincs.
Olyan intézmények számára kell jogszabályokat létrehozni, amelyek motiválnák őket a sport támogatására, mert az állam ezt nem teszi meg. Nincs egyikünk sem. De nem csak a pénzről van szó. Felfogni kell a fontosat. Mert csak a pénz nem old meg mindent. Létre kell hozni a sport teljes koncepcióját.
Ha sikerrel jár, előfordulhat, hogy a fiatal hokisok nem mennek külföldre nagy számban. Kizárólag jobb feltételekkel mennek oda?
Tizennégy-tizenöt éves korában elsősorban a körülményekről és a versenyről szól. Nincs egyikünk sem. Serdülőkorban és junior korban körülbelül 150 játékos játszik külföldön. Nem csodálkozhatunk azon, hogy távoznak, amikor nem teremtettek számunkra megfelelő feltételeket. A külföldre utazás nem mindig a legjobb megoldás.
Ha néhányan Szlovákiában maradnak, és fokozatosan és lassabban fejlődnek, akkor talán ez lehet a módja annak, hogy magasabb szintre érjenek. Nem kell hazudni - ha a helyi játékos és a szlovák egy szinten van, akkor a klub támogatja a hazai egyént. Valaki így nyomja, de sokan kudarccal térnek haza.
A jégkorongvilágban a fiatal játékosok megfélemlítésének témája jelenleg visszhangot kelt. Valami ilyesmi történik Szlovákiában is?
Sok minden történt a mi időnkben, és nagyon nehéz volt. Fokozatosan azonban javult. Ha a zaklatás a tengerentúlon történik, akkor valószínűleg hazánkban is megvan. Nem úgy teszünk, mintha egy szigeten lennénk. A mi feladatunk, hogy eltűnjön.
A sport az oktatás gyönyörű eszköze. Pontosan egy olyan kollektívában van, ahol például három kategória van együtt, lehet példával személyesen növekedni. Valaki vezető, motiválja a csapattársakat, hogy segítsenek egymásnak, húzzák egymást. Ha a helyes megközelítést választják, a gyerekek együtt fognak működni, és nem zaklatják egymást.
Tengerentúli jelentések embertelen büntetésről és kemény megaláztatásról…
Hallottam, hogy a tengerentúli juniorokban szörnyű dolgok történtek. Az újonc éjszaka alatt az újoncnak meg kellett mutatnia, hogy jó a csapatba kerülés. Szerintem nálunk sem voltak ilyen szélsőségek. Azonban a kezdő kenőrendszer is itt működött. Egyesek keményebbek voltak, mások puhábbak.