A nyolcadik és a kilencedik hónapban a baba képességei tovább javulnak. A mind a négy végtagon történő elhelyezés nem probléma. Csak néhány gyermek számára a hegymászás még mindig nehéz, ezért inkább hasra másznak. Más gyerekek ügyesebbek és megpróbálják megragadni a bútorokat, hogy kiegyenesedhessenek. A beszédértés is egyre mélyül.
Mozgásfejlesztés
Az ébredés idején ebben a korban a gyerekek már nem szeretik a hátukat feküdni. Korlátozza őket a játékban és a körülöttük lévő világ felfedezésében, ezért inkább megfordítják a hasukat. Ha pedig abbahagyják a gyomor szórakozást vagy elfáradnak, akkor nem azonnal kell segítséget hívniuk, hanem helyzetet kell változtatniuk. Általában egyedül sikerül visszagurulnia a hátán. Ebben a korban a négyéves helyzet már nem okozhat nagy problémát a gyermek számára. Néhány gyermek számára azonban még mindig nehéz, ezért inkább hasra másznak. Mások egyenesen talpra állnak, és nem akarnak térdre borulni. Ennek ellenére próbáld meg motiválni a gyermeket, hogy négykézláb mászzon. Ebből a pozícióból megtanulják önállóan ülni és felkelni, elsajátítják a koordináció-intenzív motoros készségeket is, amelyek befolyásolhatják további motoros fejlődésüket. Ha ebben a korban nem tudják megtenni, ne essen kétségbe, kicsit később megtanulnak mászni.
Már mondtuk, hogy a gyerekek szeretnek ölben ugrálni, ami most kétszeresen is igaz. De vigyázz az ugráló hintákra! A szülők ellátják gyermekeiket, mert elégedettek velük. Ezek azonban határozottan nem kedveznek a gyermek egészséges fejlődésének. Ellenkezőleg. Fontos, hogy a gyermek sok spontán mozgást végezzen a szabad térben.
Például sok kilenc hónapos csecsemő megragadja a bútorokat, hogy önállóan álljanak. A gyerekek ne viseljenek papucsot vagy cipőt, amikor felkelnek. Egészséges mezítláb vagy csak zokniban hagyni őket, hogy megtanulhassák a sarokig való megfelelő taposást és taposást.
Ha a gyerekek térdre másznak, nem nehéz térdre ülniük. A helyes ülésnek kiegyensúlyozott háttal kell lennie. Néhány gyermek szívesen ül a sarkán vagy egy úgynevezett akadályülésen, amikor az egyik lábát előre nyújtják, a másikat pedig behajlítják. Akik fenekükkel a földön ülnek görnyedt lábuk között, vagyis nem a sarkukon, hanem a sarkuk között a földön ülnek, általában kipihentek az izmok, a hátuk pedig kerek.
A nyolcadik hónapban végzett megelőző vizsgálat során a gyermeknek képesnek kell lennie a hátsó és a hasi változások kezelésére, és fordítva, és képesnek kell lennie az ülésre. Fontos tevékenység, amelyet az orvos értékel, a csúszás és mászás kezdete is.
A kéz és az ujj mozgásának fejlesztése
A nyolcadik és a kilencedik hónapban a gyerekek általában problémamentesen fognak tárgyakat, méghozzá különféle helyzetben, azaz háton vagy gyomorban, térdre fekve, egyesek pedig akár állva, vagy egyedül ülnek. A karok mozgása már célzott, és a megfogás legalább részben úgy történik, hogy a hüvelykujj szemben áll a többi ujjal. Az egyoldalú elérés érvényesül, ami azt jelenti, hogy a gyerekek csak egy kézzel ragadják meg a tárgyakat, jobbra és balra váltogatva. Az sem nehéz számukra, hogy mindkét kezükben más-más tárgyat tartsanak. Néhány gyermek képes lehet önállóan megütni a tárgyakat. Máskor mindent megpróbálnak elvinni, amit látnak, pedig a kezük már tele van. Ebben az időszakban a gyerekek nem csak elkapni szeretik a dolgokat, hanem dobálni és a repülés útját is követni. A vizuális ellenőrzés alatt álló karok vizuális koordinációja mellett a gyermekek ujjai ügyessége tovább javul. Ezért jó, ha a gyerekeknek apró tárgyakat kínálunk elkapásra. A gyerekeket most kezdik érdekelni az apróságok és a különféle részletek.
Szükséges szem előtt tartani, hogy nem csak a szemükkel és a kezükkel kezdik vizsgálni a dolgokat, hanem a szájukkal is. Ezért legyen óvatos, hogy a gyermek ne nyeljen le valami nem megfelelő dolgot.
Értelmi fejlődés
Mondhatni, hogy ezt az időszakot a dolgok és az emberek állandóságának további mélyebb megismerése és tudatosítása jellemzi. Azt mondtuk magunknak, hogy a hetedik hónap környékén a gyerekek felismerik a tárgy létezését, annak ellenére, hogy nem látják. Eleinte csak figyelik azt a helyet, ahol az objektum eltűnt, és várnak egy darabig, hátha újra megjelenik. Ezután maguk próbálják megtalálni az objektumot, például feltárva a pelenkát, amely alá a rejtett tárgy alakja rajzolódik, amelynek kezdettől fogva nagyobbnak kell lennie, hogy körvonala szembetűnőbb legyen.
A gyermek nem csak tudatában van annak, hogy a tárgy létezik, annak ellenére, hogy nem látja, hanem arról is, hogy állandó és változatlan alakja van, még akkor is, ha a tárgyat más oldalról látja. Fokozatosan megtanulják, hogy bizonyos mértékig a különböző felfogások valójában ugyanahhoz a témához tartoznak. A formák állandóságának észleléséről beszélünk, amelynek gyermekei korai életkorban először csak egyszerű szabályos alakzatokat kezelhetnek, például egy gömböt és egy kockát. Hasonló a méret felfogásával, amely valójában nem változik, függetlenül attól, hogy az objektum milyen messze van a gyerektől. Az állandó forma és méret megértése lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy egyre ismertebb dolgokat különböztethessenek meg ismeretlen dolgoktól.
Minél tovább halad a gyermek, annál jobban érzékeli önmagát. Eleinte rájött, hogy tevékenységével kapcsolatban valami elismerést váltott ki. Ez azonban meglehetősen véletlenszerű és kiegészítő volt. Most a gyerekek képesek előre meghatározni egy bizonyos célt, majd megkeresni és kipróbálni, hogyan lehet elérni ezt a célt, ezért megoldanak bizonyos rejtvényeket. Ugyanakkor jobban képesek kombinálni a látottakat a tettekkel, lehetővé téve számukra, hogy utánozva új dolgokat tanuljanak.
Beszédfejlődés
Fokozatosan egyre nagyobb különbséget tehetünk a megértett beszéd és a gyermekek saját aktív beszéde között. A beszéd megértésének képessége akkor következik be, amikor a gyermek kimondja az első szót. Gyermekeink általában a nyolcadik és a kilencedik hónap körül kezdenek reagálni bizonyos szavakra és kihívásokra, például a nevükre vagy a "nem" szóra stb.
Már említettük, hogy a hét év körüli csecsemők viccelődni kezdenek valamilyen szótaggal, bár az elején nem biztos, hogy teljesen világos. Most legalább egy szótagot elég világosan kiejthet. Ugyanannak a szótagnak a kiejtése is többször egymás után következik, például "ta-ta-ta-ta-ta-ta". A szótagfolyam ilyen tagoltsága már viszonylag nehéz. Ez nem csak a beszélők kellően érett motoros aktivitását képviseli, hanem a közte és a légzés közötti koordináció létrehozását is. Kettős szótag, például "ta-ta" mondása nehezebb, és általában később következik be.
Társadalmi és érzelmi fejlődés
A hatodik és hetedik hónapban tartós érzelmi kapcsolat kezdődik a legközelebbi személlyel, aki általában az anya. A nyolcadik és a kilencedik hónapban ez a kapcsolat tovább mélyül, és az idegenektől való félelem és az anyától való elszakadás szorongása már jobban megmutatkozik a fejlett szellemi képességek, valamint az érzelmi fejlődés miatt.
Néhány gyermek most jobban sírhat, és gyakrabban hivatkozik az anya jelenlétére. Egyre jobban tudatában vannak saját létüknek is, amelyet korábban az anya lététől elválaszthatatlan egészként érzékeltek. Ezek új érzelmi és társadalmi tapasztalatok számukra. Néhány gyermek rosszabbul birkózik meg ezzel az új ismerettel, és attól tart, hogy elválik az anyjától. Az ilyen gyermekek édesanyjai aztán panaszkodnak, hogy még a fürdőszobába vagy a WC-be sem szaladhatnak. Előfordulhat, hogy még a híres emberek, például a nagymama és a nagyapa is, a gyerekek hirtelen bizalmatlanok és visszataszítóak. Ez az érzékenyebb gyerekekkel történik, akiknek nagyobb megnyugtatásra van szükségük arról, hogy anyjuk nem fog eltűnni, ami aztán nagyobb biztonság, béke és kikapcsolódás érzését kelti számukra. Az anyának jó útmutatónak kell lennie a gyermek számára az új dolgok, emberek és helyzetek megismerésében, hogy ne féljen az ismeretlentől, hogy megismerhesse az ismeretlent. Az apának mindig támogatást kell nyújtania az ilyen életlépésekben.
Nemcsak a legközelebbi emberek jelenléte fontos, amikor a gyermek veszélyeztetettnek érzi magát, hanem különösen a szülői érzelmi reakciónk, amelyet a gyermek akkor tapasztal, amikor kapcsolatba lép velünk a viselkedése nyomán. Az érzelmi válasz mint jutalom fontos szerepet játszik nemcsak utódaink társadalmi és érzelmi fejlődésében, hanem általában a tanulásukban is.
A nyolc és kilenc hónapos gyermekek fejlődésével kapcsolatos bevezető részből kiderül, hogy a gyerekek normál körülmények között általában nem játszanak a háton, ébrenléti idejük nagy részét fekvő helyzetben, négykézlábon, vagy ülve töltik. Már képesek kijutni a helyükről, és szeretnek expedíciókat tenni a környéken. Mindez akkor lehetséges, ha megfelelő feltételeket teremtünk a gyermekek számára. Azonban nem elég csak egy kellően nagy és biztonságos helyet biztosítani, ahol játszhatnak és mozoghatnak, és ahol megfelelő játékokat helyezhetünk el. Amint a fenti elbeszélésből következik, egy másik szükséges feltétel a jelenlétünk, amely bizalmat ad a gyermekeknek, és különösen érzelmi elkötelezettségünket, ösztönzésünket és érzelmi jutalmunkat. Ez általában örömöt mutat arra, hogy utódainknak mi sikerült, miben sikerült, vagy legalábbis megpróbálták. Még maga a kísérlet is mindig ok az örömre és a dicséretre.
Azoknál a gyermekeknél, akik még nem értek térdre, annak ellenére, hogy már szilárd karjuk van, amelyeken szilárdan a hasukon nyugszanak, és a mellkasukat magasra emelik, mind a négy motoros helyzethez hozzáállhatunk. Amikor kinyújtott kezükön pihennek, térdre segítjük őket azzal, hogy hátulról rögzítjük a lábukat, hogy ne nyújtsák azonnal őket, és óvatosan a térdükre lendítsék őket.