2014 és 2015 fordulóján a Szlovák Tudományos Akadémia elnököt cserélt. E lakonikus kijelentés mögött egy rendkívül tanulságos történet áll. Az azonban nem teljesen világos, hogy tanulhatunk-e belőle. Szeretünk tanulhatatlanok maradni.

dühített boldoggá

A történet nyilvánosan látható részére tavaly szeptemberben került sor, amikor közzétették a 2015-ös állami költségvetés tervezetét. A SAS esetében az összeg várhatóan csaknem tizenhét százalékkal volt alacsonyabb, mint tavaly. Ilyen finanszírozással az SAS-nak nagyjából 3000 alkalmazottjából mintegy ötszázat kellene elbocsátania az év során. Egy ilyen radikális változásnak nagyon jól indokoltnak és széles körűen megvitatottnak kell lennie, és erre az intézménynek jó előre fel kell készülnie. Teljesen elfogadhatatlan, hogy a SAS munkatársai csak egy adott tételből értesüljenek róla egyfajta Excel-táblázatban, amelyet a Pénzügyminisztérium honlapjáról töltöttek le.
Az Akadémia első válasza gyors és hatástalan volt. A legtöbb intézet tudományos tanácsa szeptemberben nyílt levelet írt alá a miniszterelnökhöz, az oktatási és pénzügyminiszterhez, a parlamenti oktatási bizottság elnökéhez és az Európai Bizottság szlovákiai képviseletének vezetőjéhez. A költségvetési tervezet ellen tiltakozott a SAS közgyűlése is, és október elején a SAS elnöksége is kifejezte egyet nem értését. Eredmény: a módosított állami költségvetési tervezetben a SAS számára tervezett forrásokat még jobban (nem tizenhét, de akár tizennyolc százalékkal) csökkentették.