grimaszok

A Tics különböző formákat ölthet. Súlyosabb, különféle megnyilvánulásokkal járó állapotot, amelyet a gyermekek nem tudnak ellenőrizni, Tourette-szindrómának hívják.

Vannak olyan helyzetek, amikor hevesen ráncoljuk a szemöldökünket, amikor azt akarjuk megmutatni, hogy valami nem tetszik, vagy kacsintunk valakire, hogy barátságot mutasson. Az akarattal irányíthatjuk ezeket a mimikai megnyilvánulásokat. Előfordulhat, hogy erős késztetést érzünk különféle mozgások és hangok végrehajtására, és megismételjük. Ebben az esetben már beszélhetünk a céltalan, hirtelen és önkéntelenül megjelenő tikekről. Az ideiglenes kiskorúak sok gyermekben a fejlődés normális részét képezik, amely idővel eltűnik. A tik és a tic rendellenességek különböző formái léteznek, de a legritkább az Tourette-szindróma. Noha a társadalom egyre jobban ismeri, sok ember nem ismeri a rendellenességet, és gyakran félreértik annak szokatlan tüneteit.

Mi a Tourette-szindróma?

A betegségek nemzetközi osztályozásában ez a szindróma tic betegségnek minősül. Ez egy kombinált hang- és multiplex tic-zavar. Ezt a rendellenességet krónikus és többszörös mozgás és hangi megnyilvánulások jellemzik, amelyek jobban észrevehetők. A hangcsillagok gyakran többféle formában fordulnak elő, ismétlődő robbanásszerű hangokkal, szaggatással vagy akár obszcén szavak vagy mondatok használatával. Általában négy és hat éves kor között kezdődik, legfőképpen 10 és 12 éves kor között. A rendellenesség általában serdülőkorban súlyosbodik, és felnőttkorban is fennáll. Gyakrabban érinti a fiúkat. A tikek megállíthatatlannak érzik magukat, de néha rövid időre elnyomhatók.

Okoz

A rendellenesség pontos oka nem teljesen ismert. Ez egy összetett neurológiai diagnózis, amelyet számos tényező kombinációja okoz:

  • genetikai (vegyi anyagok az agyban, különösen a dopamin és a szerotonin),
  • környezeti,
  • külső kockázat (stressz, környezeti nyomás a teljesítéshez).

Hogyan nyilvánul meg Tourette-szindróma és mit kell észrevenni a gyermekeknél?

  • kezdetben ezek nem feltűnő tikek (grimaszok, köhögés, orrbevonat stb.);
  • az állapot romlik serdülőkorban;
  • mozgáscsúcsok (könnyezés, pislogás stb.);
  • énekhangok (köhögés, kiabálás, morgás stb.);
  • naponta többször fordulnak elő, akár naponta, akár átmenetileg legalább egy évig. Ebben az időszakban nem volt három hónapnál hosszabb kullancs nélküli időszak;
  • stresszes helyzetekben az állapot romlik, és a tics intenzívebb;
  • a szenvedő nem tudja befolyásolni, szégyelli.

A legtöbb esetben ez a rendellenesség más betegségekkel társul, leggyakrabban az ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség), az OCD-vel (rögeszmés-kényszeres rendellenesség), de a szorongással járó különféle viselkedési rendellenességekkel is. Bizonyos esetekben alvászavarok vagy tanulási zavarok is társulnak. Ezekkel a rendellenességekkel kapcsolatos szindróma szintén jelentősen befolyásolhatja az iskolai teljesítményt. Ezek a gyerekek figyelmetlenséget mutatnak, képtelenek elvégezni a feladataikat, nyugtalanok, nem ülnek mozdulatlanul, könnyen idegesek, agresszívek, szorongók, és önkárosítás is előfordulhat. Ezek a csikkek depressziót, alacsony önértékelést és legrosszabb esetben szociális fóbiát is eredményezhetnek.

Mit tegyek, ha otthon van Tourette-szindrómás gyermekem?

  • fontos, hogy engedékenyen és türelmesen közelítsen rá;
  • támogatottság érzetet adni neki, hogy ne váljon gúny célpontjává;
  • nyíltan beszélni vele erről a diagnózisról, figyelmeztetni a tanárokat és osztálytársakat az iskolában;
  • rájön, hogy a gyermek nem szándékosan teszi, éppen ezért nincsenek a helyén: büntetés, megállásra való követelés vagy ironikus megjegyzések;
  • próbálja elkerülni a pszichés stresszt, a stresszt, a túlzott szorongást és félelmet;
  • lazább tanítási rendszert biztosítani számára, több szünettel (egyéni megközelítés);
  • ha lehetséges, tanítsa meg problémás tikkjeinek enyhítésére, mivel egyesek rövid ideig képesek irányítani a tikkeiket.

Tourette-szindróma diagnosztizálása és kezelése

Abban az esetben, ha a szülők szokatlan, tartósan trükköket észlelnek gyermekeikben, célszerű minél előbb szakembert (neurológust, gyermekpszichiátert) keresni. Jobb, ha a betegséget időben megerősítik vagy kizárják. Nincs szükség gyógyszeres kezelésre. Csak akkor alkalmazzák, ha a tics jelentősen zavarja a gyermek mindennapi életét és iskoláját. A legtöbb esetben pszichoterápiát alkalmaznak, amely a kullancs tudatosságának gyakorlására és a kullancs késztetésére adott konfliktusos válasz kialakítására összpontosít. Ennek a szindrómának a kezelésében az alapvető stratégia a tics elviselhető szintre korlátozása. A kezelés sikere olyan állapot, amelyben a beteg képes legalább részben kontrollálni ezeket a megnyilvánulásokat. A jó hír az, hogy a cicák gyakran csak átmeneti jellegűek, és sok esetben hajlamosak eltűnni vagy felnőttkorban eltűnni.