1. célzott és szisztematikus cselekvés a fiatal ellen olyan tulajdonságok átültetésével, amelyeket a pedagógus (al. Társadalom) jónak tart, és ennek módja: jó, rossz v.
ban ben. gyermekek;
iskola v., kommunista v., morális v., politikai v., családi v.;
művészi, irodalmi v., érzelmi, mentális v., ideológiai v.
spártai v. szigorú;
kemény, szigorú v.;
iskolák. zenés v. zene művelése a tanulókon;
test v.;
voj. katonai, katonai v.;

célzott szisztematikus

2. termesztés, tenyésztés, növény- és állattenyésztés, állattenyésztés: v. állományok, erdők, gyíkok;
ban ben. lovak

nevelt, -nca ember. r. elavult. diák, nevelt gyermek: háborús nevelő gyermek vagyok. (Kal.) Laco egy magyar gimnázium oktatója volt. (Vaj.)

  • mi kitől) célzott és szisztematikus befolyásolással olyan tulajdonságok ápolására, amelyeket a pedagógus (al. társadalom) jónak tart: v. gyermek, tanuló;
    ban ben. szocialista ember;
    Tonkát iskolákba viszi, hogy jó szlovákot neveljen tőle. (Taj.) Jól nevelted a fiadat. (Ráz.) Vladót aggódva emelték. (Urb.) A színház felnevelte gyermekközönségét. (Úszó)

    2. (kinek) képzést nyújtani valakinek: v. traktorkezelők, kombájnok;

    3. (ki;
    class = "sc" /> kit mire) anyagi biztonságot nyújtani valakinek, ápolni, nevelni: Az apa szegényes szendvicsen nevelte a fiúkat. (Taj.) Özvegy kenyérén neveltelek fel. (Skal.);

    ned. Oktatás, -a, -at

    pedagógus, -a, mn. nem. -li ember. r. elavult. pedagógus;
    oktató, -y, -liekek nők. r. pedagógus

    oktatási, -ia, -ie adj. m. nevelésre szánt: v. intézet;
    v-ie posztok

    pedagógus, -a, mn. nem. -li ember. r. aki nevel valakit;
    a tanár;

    oktatási adalékanyag. m.: v-á mű;
    v-á ügyelet (Vlč.);
    v-á képesség (Vaj.);