Mi az a minősítés?
Jan Slavík [1] szerint az értékelés "összehasonlít valamit valamivel, amelyben megkülönböztetjük a" jobbat "a" rosszabbtól "és a" jobbat "választjuk, vagy megpróbálunk módot találni a rosszabb kijavítására vagy legalább javítására." a tanárnak például figyelembe kell vennie: Mit kell összehasonlítani az iskolai értékelés során? Mit kell kiválasztani a javítás vagy a korrekció érdekében? Hogyan lehet megkülönböztetni a "jobbat" a "rosszabbtól"? hogyan lehet megtanítani a diákokat megkülönböztetni a "jobbat" a "rosszabbtól"? Az értékelés során összehasonlítjuk az értékelés tárgyát vagy tárgyát egy összehasonlítható objektummal vagy valamilyen ideális modellel vagy standarddal.
A tanuló termékét és a tanuló folyamatát egyaránt az értékelés tárgyának tekintjük. Az értékelés során azt is tudnunk kell, hogy az értéklétrának melyik szintjén található az értékelt objektum. Miután semmi sem rendeződött rangsor formájában, technikailag semmi sem akadályozza meg a számtartományban lévő számok hozzárendelését a rangsor egyes szintjeihez.
1.1 Mire való az értékelés?
Az értékelés az ember és a társadalom életében különböző célokat szolgál vagy különböző funkciókat tölt be (Mareš, 1991). [2] Az értékelés jellege és következményei attól függően változnak, hogy melyik funkció érvényesül jelenleg az értékelésben. Ezenkívül az egyes értékelési funkciók a körülményektől függően eltérő hatással lehetnek a hallgató pszichéjére. Ezért a tanárnak különbséget kell tennie a különféle értékelési funkciók között, és azok függvényében ki kell igazítania értékelési eljárását, vagy egy bizonyos értékelési módszert kell választania. Az értékelés elsősorban arra készteti az embert, hogy elfogadjon valamit és elutasítson valamit, éppen ellenkezőleg, közömbös valamihez - ez egy MOTIVÁCIÓS FUNKCIÓ.
· Főleg az értékelés érzelmi-érzelmi oldalához kapcsolódik
· Közvetlenül összefügg a hallgató érzéseivel és tapasztalataival, aki értékeli ill. amelyet kiértékelnek
· A tanítás célja bizonyos értékekre összpontosítani
· Uralkodó pszichés. dimenzió- CIT
· Tipikus alkalmazás a tanításban - a hallgatók megismertetése új tantárgyakkal, a hallgatók viselkedésének és attitűdjeinek (ön) értékelése Az értékelés lehetővé teszi az ember számára, hogy behatoljon a világban körülvevő világ értelmébe, céljába és jelentőségébe - ez a TUDÁSFUNKCIÓ értékelés. Főleg az értékelés intellektuális aspektusához kapcsolódik, a tanítás célja az értékek és jelentések megkülönböztetése, összefüggéseik bemutatása
Az uralkodó pszich. DIMENZIÓ - OK A tipikus alkalmazás a tanításban - a tanterv fejlesztése és az ismeretek elmélyítése Az értékelés célja a valóság aktív befolyásolása, annak változásai azoknak az értékeknek megfelelően, amelyeket az ember felismer, az ÉRTÉKELÉS MEGFELELŐ FUNKCIÓJA. Ez elsősorban az emberi cselekvési akarattal függ össze.A tanítás célja az értékek aktív elérésének vagy fenntartásának aktiválása, ösztönzése
Az uralkodó pszich. dimenzió- Akarás tipikus alkalmazása a tanításban - az ismeretek konszolidálása és alkalmazása, a hallgatók teljesítményének (ön) értékelése
2 Iskolai értékelés
Jan Slavík [3] szerint az iskolai értékelést minden olyan értékelési folyamatnak és megnyilvánulásának tekintjük, amely közvetlenül befolyásolja az iskolai tanítást, vagy arról mesél. ”Az iskolai értékelés ilyen tág fogalmára rá kell mutatni, hogy olyan látszólag feltűnő értékelési folyamatok is, amelyek valamilyen módon kapcsolódik a tanításhoz, befolyásolhatja annak menetét és eredményeit. Az iskolákban értékelik a tanuló viselkedését, házi feladatait, tevékenységét, tanulási teljesítményét, memóriáját, figyelmét, kommunikációs készségét stb. Az egyén értékelése összefügg társadalmi igényével, amelyet "mindenekelőtt pozitívan kell értékelni". Az objektív és tisztességes értékelés iránti vágy az emberi alapvető szükségletből fakad - az alkalmazás igényéből, amely az egyik legprogresszívebb spirituális az ember igényei. "182. o.] [4]
2.1 Az oktatás fogalma és az iskola értékelése
Az oktatás fogalmát R. Meighan (1993, 19. o.) [5] szociológus úgy határozza meg, hogy "egy átfogó és belsőleg lefordított gondolatrendszer és meggyőződés az oktatási módról, amelyet az emberek egy bizonyos csoportja elismert és tükrözött viselkedés és kommunikáció. "Meighan három fogalmat sorol fel, amelyek befolyásolják az iskolai értékelés módját: [6]
ÁTADÓ, ÉRTELMEZŐ, AUTONÓM FOGALOM.
2.1.1 Transzmissziós koncepció
Hangsúlyozza az ismeretek és készségek bemutatását (továbbadását), a felelősséget teljes mértékben a tanárra bízzák, a hagyományos értékek közvetítőjének tekintik, feladata a tanterv értelmezése és az esetleges hallgatói hibák kijavítása, a hallgató feladata az, hogy elsajátítsa a tananyag, tapasztalat.
2.1.2 Értelmezési koncepció
Hangsúlyozza az ismeretek kiemelését a hallgató személyes tapasztalatától kezdve a tudatos figyelmének középpontjáig, és azok későbbi értelmezéséhez (értelmezéséhez), amely az ismertek fejlesztésével, finomításával, kiegészítésével kapcsolatos. A fő szerepet itt a hallgatók egyéni és csoportos létrehozása játssza, a tanár a hallgatók közötti ismert párbeszéd ösztönzője, a hallgató összehasonlítja a különböző tapasztalatokat és elmagyarázza az eltéréseket az általános ismeretek elérése érdekében.
2.1.3 Autonóm fogalom
Az önképzés, az önreflexió, a tanuló tudáshoz vezető útjának sajátosságai közé tartozik. A tanár a tanuló saját tapasztalatainak szervezője, segíti a kognitív folyamatok megértésében, a tanár szerepe az, hogy önálló értékelésre és döntéshozatalra vezesse a diákokat, a hallgató kezeli az ismeretek megszerzésének és az önreflexió technikáit, az értékelésnek visszacsatolásnak kell lennie, fejlesztenie kell metakogníció.
3 Autonóm értékelés - önálló tanár
"Az autonómia az önrendelkezést, a saját céljainak és az azok elérésének eszközeinek önálló eldöntésére való képességet jelenti." [7] A tanuló autonómiája a fő cél az autonóm oktatási koncepcióban, az iskola koncepciójától függetlenül a tanuló végül elhagyja tanár, és neki kell eldöntenie. Ezért minden iskolának számolnia kell, és ennek megfelelően kell beállítania a céljait. Az autonóm értékelés támogatja a tanítás azon aspektusait, amelyek megfelelnek az oktatás és képzés autonóm koncepciójának. Az értékelés szemléletének megváltoztatásával a tanítás többi összetevője bizonyos mértékben megváltozik (az új tantárgy értelmezése, a hallgatókhoz való viszony). Röviden, ez kifejezhető a hangsúlyként: "minden szándék és eljárás nyitottsága, kontrollálhatósága és átláthatósága, az ellenőrzés és a nyilvánosság részvétele, a véletlenszerűség kiküszöbölése és a döntéshozatal maximális tárgyiasítása" [8], mindez a hallgató jövője mellett szól. autonómia. Az autonóm értékelés a hallgató által irányított értékelés, amelyet a szükséges mértékben megért, és amelyet meg tud magyarázni vagy megvéd. A tanítás más alkotóelemeinek is e cél elérésére kell törekedniük.
3.1 Az önálló értékelés motivációja
Magát a tanárt motiválni kell az önálló értékelés bevezetésére. Az új módszerek akkor hoznak sikert, ha a tanár meg van róla győződve és hisz nekik. A hallgatók motiválása az autonóm értékelés létezése lehet. A saját munkájáért való felelősség megfelelő növelése és az ebbe való belátás motiválja az aktivitást. A tanuló önálló értékelés iránti érdeklődésének egy másik formája a tanár és a hallgató közötti szerződés, amelyben meghatározott célokat tűznek ki, amelyeket a hallgató megpróbál elérni. A lényeg itt az, hogy felhívja a hallgató figyelmét a saját tetteiért való felelősségére, és lehetővé tegye számára, hogy jobban részt vegyen a.
3.2 Az autonóm értékelés bevezetése
Ez a bevezetés nem előkészítés nélküli, amelynek két fő dimenziója van: [9]
1. Kognitív dimenzió - a hallgatók informatív és analitikus önértékelésre való felkészítésére vonatkozik.
A formatív értékelés révén a tanár fokozatosan megtanítja a hallgatókat másképp és kritikusabban szemlélni munkamódszereiket és munkaeredményeiket, gondolkodni róluk és értékelni őket.
2. Pszichoszociális dimenzió - a társadalmi klíma előkészítése az osztályteremben. A tanár segítségével a diákoknak meg kell tanulniuk kezelni értékelésük érzelmi összetevőjét, toleránsnak kell lenniük mások véleményével, a hallgatás művészetével és a másik véleményének figyelembevételével. Az önálló értékelési megközelítés megvalósítása kapcsolódik ahhoz, hogy a hallgatók lehetőséget kapjanak arra, hogy tájékozottan értékeljék önmagukat és munkájukat. Az autonóm értékelés legfontosabb kiindulópontja annak tudata, hogy az iskolai hiba nem egy „törés”, amelyet át kell fedni, hanem mindenekelőtt a tanterv jobb megértésének lehetősége. A tévedés felfedezése nem okozhat aggodalmat a gondolkodást blokkoló társadalmi következmények miatt, hanem éppen ellenkezőleg, az ellentmondások, feszültségek tudatosítása kognitív vagy szociokognitív tevékenységek felé vezet, vagyis i. kommunikáció a hallgatók között, illetve közöttük és a tanár között. Helyénvaló megtanítani a hallgatókat a hibás munkavégzés következő eljárására (KULIČ, 1971): [10]
1. HIBÁT TALÁLJON - tanítsa meg a hallgatót egy hiba elkapására, a szükséges visszajelzésre, a hibák kölcsönös kijavítására.
2. A HIBA TÍPUSÁNAK MEGHATÁROZÁSA - hogy a hiba súlyos/jelentéktelen-e, a hibát egy személy/csoport követte-e el, véletlen/egyéb tényezők okozták-e?.
3. A HIBA MAGYARÁZATA - a hiba mélyebb okainak azonosítása.
4. HIBA KIJAVÍTÁSA - tanítsa meg a tanulót tanulni.
4 Önértékelés - önértékelés
Felfoghatjuk az önértékelést a humanizálás részeként a tanuló munkájában és az életre való felkészülésében, mint C. Rogers humanisztikus pszichológia egyik fontos elvét, az iskolai humanizálás egyik alapelvét. M. Zelina, B. Kosová.
Az önértékelés a következő mechanizmusokon alapszik: [11]
- az értékelés belső elfogadása
- az értékelés átalakítása önértékeléssé
- az önértékelés, mint az önszabályozás forrása
- Az önértékelés csírája az értékelés belső elfogadása. Az önértékelés akkor válik önszabályozás forrásává, amikor a hallgató elkezd reális célokat kitűzni, erőfeszítéseket tesz ezek kezelésére, és azok teljesítése után másokat is kitűz. A tanulóknak természetesen visszajelzésre van szükségük az önértékeléshez. Az önértékelés működéséhez bizonyos követelményeknek meg kell felelni (a hallgatóknak ismerniük kell a tanítás céljait és az azokra támasztott követelményeket, a tanítási módszereknek meg kell felelniük az elért céloknak, ismerniük kell az értékelés irányelveit). Az önértékelés elvezeti a gyermeket arra, hogy felmérje saját munkájának minőségét, és ennek alapján az önfejlesztés módjainak megtervezéséhez. Ez a gyermek függetlenségéhez vezet, esélyt ad rá, hogy megvalósítsa saját tulajdonságait, erősségeit és gyengeségeit, teret ad valódi képének kialakításához önmagáról.
4.1 Az önismeret és a pozitív önértékelés fejlesztése
A pozitív önértékelés egy személy azon tulajdonságai közé tartozik, amely hozzájárul a személyiség dinamikájához, motivációjához és értékrendjéhez. Az önértékelés magában foglalja az önészlelés érzelmi-értékelő dimenzióját, pozitív önélmény és önértékelés eredménye, és kifejezi a saját Énjével való elégedettség mértékét. [12] Szabályozási funkciója jelentősen megzavarja a magatartást és a cselekvést, szintjéről nemcsak önmagához, hanem más emberekhez fűződő viszonyból ered, befolyásolja az élethez való hozzáállást, az élethelyzetek kezelésének képességét. Az iskola (oktatók, pedagógusok, iskolapszichológus) fő oktatási és pszichológiai szándéka az alacsony önértékelésű gyermekek számára az, hogy segítse ezeket a gyermekeket magasabb önértékelésben, önbecsülésben és sikerélményben. Bízzon folyamatosan ezekben a gyermekekben, és segítsen nekik valami pozitív dolgot felfedezni, amire büszkék lehetnek. Az egyén személyiségének erősségeire építve a leghatékonyabban az iskolapszichológus, tanár, szülő képes megtörni a gyermek alacsony önértékelésének és az ezzel összefüggő oktatási nehézségek ördögi körét.
Következtetés
Végül szeretnék még néhány gondolatot kifejezni az értékelésről és az önértékelésről. Ha tovább folytatjuk az önértékelés definícióit, megjegyezhetjük, hogy az önértékelés:
- képviseli saját képességeinek és kompetenciáinak egyéni értékelését a fizikai, társadalmi, érzelmi területen
- vezérli gondolkodásunkat és viselkedésünket
- kapcsolódik ahhoz, és hogyan érzékeli az ember mások értékelését
- a teljesítményértékelés alternatív módszerét képviseli
- mint a napi munka meg nem tervezett, céltalan, gyakran véletlenszerű kiértékelése, amelyet minden egyén hosszú távú felkészülés nélkül végez
Hivatkozások
1. BAXA, M.: A pozitív tanulóértékelés hatása a tanár-tanuló kapcsolatra. In: Pedagógiai Szemle, 2003, sz. 3. ISBN 1335-0404
2. CHMELÍKOVÁ, M.: Értékelés, önértékelés, önértékelés az iskolákban. In: Pedagógiai Szemle, 2003, sz. 4.
3. KOVÁČOVÁ, E.: Az önismeret fejlesztésének és a pozitív önértékelés programja. In: Pedagógus, 2006. évf. 53. sz. 10.
4. OLIVAR, R. R.: Etikai nevelés. Orbis Pictus Istropolitana, Pozsony: 1992. ISBN 80-7158-001-5
5. SLAVÍK, J .: Értékelés a jelenlegi iskolában. Portál, Prága: 1999. ISBN 80-7178-262-9
6. VAŠAŠOVÁ, Z .: Az iskola értékelése és hatása a tanuló "önrendszerére" és motivációjára. In: Pedagógiai Szemle, 2004, 3. sz.
Internetes források:
SLAVÍK, J .: Értékelés a jelenlegi iskolában. Portál, Prága: 1999, p. 15. [2] Uo., P. 16. [3]
SLAVÍK, J .: Értékelés a jelenlegi iskolában. Portál, Prága: 1999, p. 23. [4]
VAŠAŠOVÁ, Z .: Az iskola értékelése és annak hatása a tanuló "önrendszerére" és motivációjára. In: Pedagogické rozľady, 2004, No.3, p. 14-17. [5]
SLAVÍK, J .: Értékelés a jelenlegi iskolában. Portál, Prága: 1999, p. 26.