Amikor Andrea Kalavská egészségügyi miniszter Pellegrini miniszterelnökkel együtt egy évvel ezelőtt egy nagy sajtóban bejelentette a kórházak jelentős reformját, vagyis a kórházi hálózat rétegzését, dicséretet kapott.
Magam aznap sajtótájékoztatót szerveztem az SaS kollégáimmal, ahol teljes támogatásunkat fejeztük ki ennek a reformnak. A hónapok múlásával azonban egyre világosabbá vált, hogy még ebből az egyetlen reformból sem, amelyet a Smer 12 évig képes volt megtenni az egészségügyben, nem lesz semmi. Először az előkészítés szükséges lépéseit fokozatosan elhalasztották, míg végül a múlt héten kiderült, hogy az Egészségügyi Minisztérium soha nem is gondolta komolyan.
Kalavská miniszter összekapcsolta a rétegződés jóváhagyását a tartós ápolásról szóló törvénnyel, amelynek mindannyian tudjuk, hogy körülbelül egymillió hiányossága van, és nincs pontosan összehangolva a Szociális Minisztériummal. Ezt egyáltalán nem kellett tennie. Szándékosan növelte annak esélyét, hogy a hosszú távú gondozásról szóló törvény felkészületlenül, a rétegződéssel együtt a szemétbe kerül. Ő szabotálta az egész reformot. Ráadásul, ha a reform ennek a kormánynak a keretében zajlik, akkor azt a kormány több mint egy héttel ezelőtti utolsó ülésén jóvá kell hagyni, hogy elmehessen a parlament júniusi ülésére. Mivel azonban a kormányra vonatkozó rétegződést nem mutatták be, először a szeptemberi első olvasatra kerülhet. Októberben, amikor a reform belép a döntő második és harmadik olvasatba, lejár a koalíciós megállapodás, és a kormánykoalíció pártjai (SMER, MOST, FÁK) azt tehetnek, amit akarnak, akkor sem kell támogatniuk a kollégák javaslatait, ha összhangban vannak a korábbi megállapodásokkal.
Egyértelmű, hogy a rétegződésnek nincs esélye a továbbjutásra
Még akkor is, ha a miniszternek sikerült rávennie az Irány összes szárnyát, hogy szavazzanak rá, már látom, hogy az SNS a kórházban lévő szülészeti kórház megszüntetéséről szavaz, csak azért, mert kevés a születés. Mi a helyzet azzal, hogy a személyzetnek nem volt honnan tanulnia, hogyan kell reagálni a nem szokványos helyzetekben, hogy a babát és az anyát ez komolyan veszélyezteti, hogy az anyasági kórházban nincs elegendő személyzet vagy technika, és ez bizonyítja, hogy veszélyezteti az embereket és egy jobb felszereltségű munkahely található néhány km-re ugyanarra a célra. A helyi politikusok megígérik az embereknek, hogyan fogják megmenteni a régiójukban lévő szülészetet, mert a gyermek egészsége abban áll, hogy az anyakönyvi kivonatában szerepeljen a megfelelő város. És sajnos megtakarítanak, de nem az emberekért teszik, hanem magukért. Felhívják a pártfõnöket, és vége. Minden szépen megmarad a régi módon, és romos épületekben, ahol nincs elegendő személyzet és felszerelés, embereink fele továbbra is gyógyítható betegségekben fog meghalni. És mindezt csak azért, hogy a politikusok megmentsék meleg helyüket. Nem véletlen, hogy a kórházak reformja négyszer esett vissza, és mindig a pártok helyi érdekeire támaszkodott.
Miért van szükség a kórház reformjára a lehető leghamarabb?
Mivel az EU-ban van az egyik legsűrűbb kórházi hálózat, amely első ránézésre kedvezőnek tűnhet, abban a pillanatban, amikor ezt a hálózatot nem tudjuk felszerelni személyzettel vagy technológiával, alig tudjuk egyben tartani az épületeket, veszélyesvé válik a beteg számára. Ezen túlmenően, ha a speciális műveleteket és a műveleteket túl sok helyre osztják, ahol "minden kicsit" végeznek, a személyzetnek nincs módja a szükséges rutin megszerzésére, és a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy nagyobb valószínűséggel hibáznak. Hasonlóképpen jobban fog játszani a teniszezésben, ha napi néhány órát edz, mint ha havonta egyszer 2 órát edz.
A rétegződés logikája ezért egyszerű és nagyon helyes. A legjobb teljesítményt és a személyzetet olyan részlegekre kell koncentrálni, ahol elegendő tapasztalattal és felszereléssel rendelkeznek. Így a reformnak a minőséget kellett volna hoznia a mennyiség rovására, míg a fel nem használt ágyak például a műtét utáni betegeket, az idős, eltartott, krónikusan betegeket, akiket ma nincs hová elhelyeznünk. Noha a kockázati osztályokat le kellett zárni a beteg számára, garantálva volt a kórházi ellátás egyenletesen elosztott hálózata, ami végső soron növelte a lakosság hozzáférhetőségét. Ma a szlovákok 87% -a autóval fél órán belül vészhelyzet mellett jut a kórházba, a reform után 91% -nak kellett volna lennie. Összehasonlításképpen: ilyen Dániában a rendelkezésre állás 82%, Franciaországban 75%.
A kórházak ezen reformja tehát garantálja a minőséget, a biztonságot, a hozzáférhetőséget és részben elősegíti a nyomon követést és a hosszú távú ellátást.
Sajnos ezen kormány alatt semmi sem fog történni. És ez az emberek életébe kerül. Szó szerint és bizonyíthatóan.
És a miniszter?
Úgy tesz, mintha minden rendben lenne, mint mindig. Megoldja, hogy a páciensnek WC-papírt kell kapnia higiéniai csomagolásban a kórházban, és utánozza a szellemi kórház előkészítésével kapcsolatos munkát Pozsony Rázsán. A kórházak polgárok érdekében történő reformja azonban nem érzi az illatát. Ez annak szól, aki életében még egy kórházi osztályt sem vezetett sokat. És igen, annak végrehajtása bármely miniszter számára nehéz lesz, de enélkül itt feleslegesen halnak meg az emberek. És egyre több lesz belőlük.
Ne válasszon olyan politikusokat, akik mindent megígérnek neked, amit hallani akarsz. Válassza ki azokat, akiknek van bátorságuk elmondani, ami nem tetszik, és van türelmük elmagyarázni neked. Illúzió elvárni a változást, ha mindent régimódi módon csinálunk.
A nevem Janka Cigániková, én vagyok az SaS egészségügyi vezetője, és kollégáimmal együtt a parlamentben küzdünk azért, hogy érdemes legyen Szlovákiában dolgozni, üzletelni és élni. A Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a YouTube-on ITT követhetsz engem.
Ha tetszett a szöveg, támogasd azzal, hogy növeled a blog alatti karmát az olvashatóság növelése érdekében. hát, köszönöm.