Katarína Hricovával, a Kassa-Šaca Kórház orvosával beszélgettünk.

ételek

Beszéltünk MUDr.-val az egészséges táplálkozásról, az életmódról, de arról is, hogy a diéta egyáltalán nem jelent étkezést. Katarína Hricová, a Kassa-Šaca Kórház belső klinikájának orvosa, 1. magánkórház, az AGEL csoport tagja, amely speciális képzésben vesz részt a kardiológia területén.

Meglepett valami az Egészségügyi Minisztérium cselekvési tervében, abban, hogy miként esznek a szlovákok?

- A halfogyasztás nagyon alacsony, bár éves szinten 0,3 kilogrammal nőtt fejenként, de ez nem elég, mindenképpen helyénvaló lenne növelni ezeket a statisztikákat. Általában a legegészségesebb étrend a mediterrán konyha, amely a hal fogyasztásán alapul (többek között sok D-vitamint tartalmaz). Nem követek ilyen tendenciát Szlovákiában, az igazság az, hogy nem mindenki szokott hozzá a hal ízéhez, a jó hal pedig drágább. A mediterrán konyhát a mérsékelt alkoholfogyasztásnak, különösen a bornak is tulajdonítják. Ezért nem az a helyzet, hogy az alkoholt az ív által kerülni kell.

A minisztérium jelentése tartalmaz információkat a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, sőt az étrenddel kapcsolatos rák előfordulásáról is. Hogyan kapcsolhatók össze ezek a betegségek az egyén egészségi állapotával és az egészséges táplálkozással?

- Ezen betegségek mindegyike korrigálható úgynevezett befolyásoló tényezőkkel. Természetesen nem használnám az egészséges táplálkozás vagy az egészséges táplálkozás megfogalmazást, mert ez egy nagyon relatív kifejezés. Inkább arról beszélnék, hogyan lehet étrend és életmód révén ezeket a betegségeket megfelelően befolyásolni, javítani vagy esetleg súlyosbítani. A szakértők ma már az elhízást is világjárványnak tekintik. Ez nem csak az egészséges táplálkozásról szól, sokkal inkább az egészséges életmódról, amelyben az evés és a fizikai aktivitás együtt jár.

Ön jelezte, hogy az elhízás a civilizáció betegsége is. Mikor mondhatja orvosilag, hogy az ember elhízott?

- Kiszámítása az ismert BMI-index, azaz pontos képlet alapján történik, amely figyelembe veszi az egyén magasságát és súlyát. Ha a BMI 25 felett van, akkor túlsúlyról beszélünk, ha 30 feletti, akkor elhízottak vagyunk, 40 felett pedig kóros elhízásról beszélünk. A túlsúly már a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából is kockázatos. Megmérjük a derék kerületét is, ahol ha az értéket nőknél 88 cm felett, férfiaknál 102 cm felett növeljük, akkor az ún. metabolikus szindróma. Meg kell jegyezni, hogy nem mindenki, akinek a BMI-indexe 30 felett van, elhízott. Kivételt képeznek például a testépítők, mivel izomtömegük van, és az izmok nehezebbek, mint a zsírok, így esetükben a BMI index is magasabbnak bizonyul. A testépítők azonban határozottan nem elhízottak, így a BMI index alapján nem lehet nagy vonalakban azt mondani, hogy valaki túlsúlyos.

Így a BMI index megtévesztő lehet a beteggel való személyes találkozás nélkül?

- A beteget mindig alaposan meg kell vizsgálni és látni kell.

A betegek azonban karcsúak is. Így egyértelműen kijelenthető, hogy az elhízott ember nem lehet egészségesebb, mint egy karcsú ember?

- Mindig a külső befolyásolók és a belső nem befolyásolók kombinációjáról van szó. A génjeink egy kontrollálhatatlan tényező. Természetesen vannak olyan betegségek, amelyeket az ember evéssel nem tud gyógyítani, csak bizonyos mértékben befolyásolhatók. Még egy sovány embernek is lehet infarktusa és cukorbetegsége. De ugyanakkor azt kell mondanom, hogy sok beteg azt mondja nekem: örökletes túlsúlyos vagyok, nálunk is van ilyen. Igen, a gének öröklődnek, és hogy testünk hogyan dolgozza fel és metabolizálja a cukrokat és zsírokat. De a család életmódja nem genetikailag öröklődik, hanem nemzedékről nemzedékre, az oktatás révén változik. Ez az étkezés, az evés, a sporthoz és a fizikai aktivitáshoz való viszony. Ha a családban szokás hetente négyszer enni zsemlét és a nappaliból kényelmesen nézni a sportot, akkor nem valószínű, hogy "örököljük" egy sportos alakot.

Gyakorlatában olyan betegekkel találkozik, akik szeretnék kezelni az elhízást?

- Minden. Mindenki, akinek megmondom, kinek kell lefogynia, és a nehézségei enyhülnek vagy eltűnnek, azt mondja nekem, hogy magyarázzam el, hogyan fog fogyni. Hogy valamit kezdeni akar magával. Az azonban egy dolog, hogy ezt mondják az orvosi rendelőben, és más dolog, ha este otthon gondolkodnak el rajta a tévében a fokhagymás has mellett. Mivel sürgősségi orvosként is szolgálok, különféle nehézségekkel küzdő emberek fordulnak hozzánk, például ízületi vagy hátfájással. Ha a páciensnek vannak extra kilói, javaslom többek között a fogyást. Nagyon gyakran válaszolnak nekem: "Doktor, de nem eszem semmit, mondja meg, hogyan?" Megpróbálom elmagyarázni nekik, hogy ez nem így jár. Hazánkban általános, hogy a diéta azt jelenti, hogy keveset vagy egyáltalán nem eszik. Ez azonban az étkezés módjáról szól, arról, hogy az ember hogyan osztja el az energia bevételét és kiadásait. Az elv alapvetően egyszerű, gyakran nehéz megvalósítani, mert ellentétes a természetes kényelmünkkel.

A test valójában az történik, hogy nem eszik, de nem fogy?