1. (kit, mit) leütni, földre dobni al. fentről lefelé, összeomlik, megbukik, letép: A víz itt lebontja az istállót - a fa összeomlik. (Ráz.-Mart.) Lovam futás közben lezuhant. (Ábra) lángoló karddal az ördögöket a mélybe sodorta. (Farkas.) Megnyomta az ujjával, a szél leütötte. (Egy csapat.)
2. (mi) romokká alakul, lebont, lebont, összeomlik: Ott omlottak össze a régi ház. (Ráz.-Mart.) Összeestük a kalapot. (Pajzs);
pren. kifejez eltávolítani, megsemmisíteni zavaró beavatkozással: Nevetve elpusztította kételyeit. (Urb.) Így egy személy felbontja boldog házasságát. (Bekezdés.) A kételkedés tönkretenné a karrierrel kapcsolatos álmait. (Min.)
1. zuhanjon hirtelen (a földre al. Magasságból lefelé), gurítson: z. földön;
Egyedül omlott össze a földön. (Ráz.) Nagy dübörgéssel Karl kapája beomlott a sarokban. (Gróf) Téglákkal szegélyezték (a kályhát), hogy ne omoljon össze. (Ő c.);
a sziszegés összeomlott, a szikla összeomlott;
a gép lezuhant, innen:. a mélységbe;
Összeomlás, mennyei boltozatok! (Stod.)
2. romokká válni, szétesni, összeomlani, összeomlani, összeomlani: a ház összeomlott;
tól től. cölöpön, cölöpön;
Az iskola az összeomlás küszöbén áll (Laz.) Nagyon gyenge;
pren. kifejez Minden remény összeomlott (Krno) elvesztette minden reményét. Minden összeomlik, mint egy karátos ház (Karv.) Thwarts. A birodalmak összeomlottak (Novom.) Eltűntek.
● hívás. de (ezért) a torony nem fog összeomlani, ennek nincsenek nagyobb következményei, semmi különös;
3. szenved a test hirtelen romlása al. mentális állapot: idegrendszer;
tól től. a kimerültségtől