elemeket

A kemoterápia és a sugárkezelés által okozott hányinger és hányás a rák kezelésének gyakori, kellemetlen mellékhatása. 1,2 szerotonin receptor antagonista (5-HT3 RA) részben megakadályozza ezt a hatást, 3 de rövid felezési idejük ismételt alkalmazást igényel. 4

palonosetron

A Palonosetron (Aloxi) egy második generációs 5-HT3 RA, nagyobb affinitással a szerotonin receptorok iránt, és hosszabb felezési ideje (> 40 óra) a korábbi 5-HT3 RA-khoz képest. A gyógyszert az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal jóváhagyta a rákos felnőttek kezeléssel összefüggő megfordulásának megelőzésére. Egy 0,25 mg-os, 72 óra elteltével megismételt dózis hatékonynak bizonyult a többnapos kemoterápiában részesülő betegeknél. A leggyakoribb mellékhatás a fejfájás. Az autológ BMT-n átesett betegek 36% -ánál a palonosetron megakadályozta az émelygést és a hányást, míg további 26% -uk tünetkontrollt ért el a második adag után. 7

A gyermekkori rákos megbetegedésekben az optimális palonosetron-rendszert nem sikerült megállapítani. Kadota és mtsai. 8-an 3 vagy 10 ug/kg dózisban adták be a gyógyszert, és ezeket a dózisokat hatékonynak és egyenértékűnek találták. Egy nemrégiben végzett randomizált vizsgálatban a palonosetront 0,25 mg/adag dózisban adták be, és hatékonyabbnak találták, mint az ondansetront. A BMT-n átesett gyermekek populációjáról nincs információ.

Asztal teljes méretben

Az émelygést és a hányást teljesen kontrollálták egyetlen transzplantációból származó palonosetron adaggal 47-ből 47 transzplantáció esetén (68%), részlegesen pedig további 7 (15%) kezeléssel, mind a dexametazonra reagálva. Végül a tünetek a legutóbbi nyolc transzplantáció alatt gyengén voltak kontrollálva (17%), de a kondicionálási séma 5. napján beadott második gyógyszeradag után megszűntek. A palonosetron hatékonysága nem korrelált az alapbetegséggel vagy a kondicionálási renddel (lásd 1. táblázat). Gyógyszerekkel kapcsolatos nemkívánatos eseményeket nem jelentettek.

Adataink szerint a palonosetron értékes lehetőség a kemoterápia és a sugárterápia okozta hányinger és hányás megelőzésére BMT-ben szenvedő gyermekeknél. Más 5-HT3 RA-khoz képest a palonosetron kezelése könnyebb és költséghatékonyabb volt, mert a hatékonyságot kevesebb gyógyszer beadásával érték el. Vizsgálatunkban 5 μg/kg egyszeri adagolási séma alkalmazásával a BMT csak 17% -ához volt szükség a gyógyszer második adagjára, amely mindig hatékony volt és mellékhatások nélkül. Valószínűleg ez az első jelentés a palonozetron teszteléséről BMT-n átesett gyermekeknél. Hatékonysága, a beadás megvalósíthatóságával és biztonságával kombinálva, arra utal, hogy széles körben alkalmazható az intenzív BMT kondicionáló kezelés alatt álló gyermekek hányingerének és hányásának megelőzésében. A nagyobb gyermekgyógyászati ​​sorozat további vizsgálata indokolt.