Orvosi szakértői cikk

Diffúz peritonitis esetén, amint ezt a diagnózist felállítják, azonnal meg kell kezdeni a műtét előkészítését. Sürgős kényszerképzésre van szükségünk, amelyet 1,5-2 óra alatt el kell végezni. Az előkészítés magában foglalja a subclavia vénájának szúrását és katéterezését, valamint a központi vénás nyomás és a diurézis ellenőrzése alatt álló transzfúziót.

peritonitis

Kezdeti terápia a bcc helyreállításához kolloidokat hajtott végre (főleg az oxiethylkrahmala oldat - plazmasterila, 6 és 10% Haes-steril és plazma oldatok és albumin), a kristályoidokat nem praktikusan adták be, mert nagyobb bcc esetén a szükséges térfogatuk háromszor nagyobb, mint a kolloidoké.

A műtétre való felkészülés során a peritonitisben szenvedő betegnek legalább 1200 ml folyadékot kell kapnia, beleértve 400 ml kolloidot, 400 ml frissen fagyasztott plazmát vagy albumint és 400 ml komplex sóoldatot. A transzfúziós terápiát folytatni kell az érzéstelenítés és az intenzív kezelés alatt a posztoperatív időszakban.

A műtétek technikai jellemzői peritonitisben szenvedő betegeknél.

  • a harmadik generációs cefalosporinok, így a cefotaxim (Claforan) vagy 2 g ceftazidim (Fortum), 2 g nitroimidazollal (Clion, metrogil) kombinálva 0,5 g;

Ha ellenjavallatok vannak a folyamatos epidurális fájdalomcsillapítás módszerének alkalmazásához, akkor a kábító fájdalomcsillapítóknak az első három napon kell lenniük, bevezetésük különböző időközönként (4-6-8-12 óra). A hatás fokozása és a gyógyszerek iránti igény csökkentése érdekében ezeket kombinálni kell antihisztaminokkal és nyugtatókkal. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kábító és a fájdalomcsillapítók együttes megnevezése nem megfelelő. Megállapítást nyert, hogy a gyógyszerek fájdalomcsillapító hatása az analgin és származékai alkalmazásának hátterében jelentősen csökken az ellenkező hatásmechanizmusok miatt.

  1. Az antibakteriális kezelés vezető szerepet játszik a betegség kimenetelében. Ha a kórokozó ismert, akkor ellenőrzött kezelést kapnak. Az esetek túlnyomó többségében a fő kórokozókra (anaerob, gram-negatív baktériumok és gram-pozitív mikroorganizmusok) ható széles spektrumú antibiotikumokat alkalmazzák empirikusan. A kezelést maximális egyszeri és napi adagokkal végzik, a kezelés időtartama 7-8 nap.

Az alábbi gyógyszereket vagy ezek kombinációit sikeresen alkalmazták a klinikai gyakorlatban a peritonitis kezelésében:

  • béta-laktám antibiotikum monoterápia béta-laktamáz inhibitorokkal - TIC/KK (timentin) egyszeri 3,1 dózisban, napi dózis 12,4 g;
  • cefalosporinok III. Előállítás nitroimidazol-vegyülettel, például cefotaxim (Claforan) + metronidazol vagy ceftazidim (Fortum) + metronidazol (cefotaxim napi 2 g-os egyszeri adagban - 6 g, ESP - 48 g; ceftazidim 2 egyszeri adagja) g naponta - 6 g, ESP - 48 g metronidazol egyetlen dózis formájában, napi 0,5 g - 1,5 g, ESP - 4,5 g);
  • és lincosamin-aminoglikozidok kombinációi, például gentamicin, linkomicin + (NETROMICIN) + gentamicin vagy klindamicin (NETROMICIN) (lincomicin 0,9 g/nap egyszeri adagban - 2,7 g, ESP - 18,9 g, 0,9 g klindamicin egyetlen adagjában) napi - 2,7 g, ESP - 18,9 g gentamicin napi 0,24 g-os dózisban, ESP - 1,68 g; NETROMICIN 0,4 g-os napi dózisban, ESP - 2 g intravénásan);
  • késleltetett monoterápia, például: meronium egyszeri 1 g-os adagban, naponta - 3 g, tanfolyam - 21 g; árnyékok egy adagban 1 g, naponta - 3 g, tanfolyam - 21 g.
  1. Infúziós terápia.

Az infúziók térfogata egyedi, és a CVP jellege és a diurézis mérete határozza meg. Saját kutatásaink adatai lehetővé teszik számunkra, hogy az injekcióhoz szükséges folyadék mennyiségének megőrzött vesefunkció esetén 35-40 ml/testtömeg-kg legyen naponta. Amikor a testhőmérséklet 1 fokkal emelkedik, a napi adagolt folyadék mennyiségének 5 ml/testtömeg-kilogrammal kell növekednie. Így a napi normál vizeletürítéssel, átlagosan legalább 50 ml/h-val beadott folyadék összmennyisége 2,5–3 liter.

Az infúzió mennyisége és az infúziós közeg minősége fontos a többszerves rendellenességek korrekciójában a posztoperatív időszakban.

Képalkotás kolloidok adagolásakor (400-1000 ml/nap.) - főleg oxilkrahmalaplazmasterila oldat, 6 és 10% HAES-steril, fehérje készítmények (oldatok, frissen fagyasztott plazma, albumin) 1–1,5 g mennyiségben natív fehérje/1 kg testtömeg (nehéz eljárással a fehérje dózisa 150-200 g/szárításra növelhető); A fennmaradó térfogatot kristályok helyettesítik. Súlyos vérszegénység (Hb 80-70 g/l és ennél alacsonyabb) esetén a friss (legfeljebb 2 napos) eritrocita tömegét használják.

Súlyos betegség esetén a beadott folyadék mennyisége 4-6 l-re (hipervolaemia rend) növelhető vizeletszabályozással (kényszerített diurézis). Ez utóbbit VK Gostishchev et al. (1992): 1000 ml kristályoid, 500 ml 3% -os nátrium-hidrogén-karbonát-oldat és 400 ml reopoliglyukin, majd 40-60-80 mg Lasix bevezetése. További 1000-1500 ml fehérje gyógyszerek (albumin, plazma, aminosav oldatok) az óránkénti diurézis tekintetében.

A fő infúziós közeg adatait ezen monográfia 9. táblázata tartalmazza.

  1. Bélstimuláció.

Megfelelő hatás hiányában a motoros képességek növelésére más eszközök (proserin, calimin, ubretide) alkalmazása javasolt.

A hipokalaemia korrekciói szintén fontos szerepet játszanak a bélparesis kezelésében. Káliumtartalmú készítmények felírásakor különös figyelmet kell fordítanom a következő szabályokra:

  • A káliumkészítményeket csak szérumtartalmuk ellenőrzése mellett szabad beadni;
  • Hígítatlan káliumkészítményeket nem szabad használni a kamrai fibrilláció és a szívmegállás veszélye miatt (hígítás elve: 500 ml oldat, legfeljebb 1,5–2 g káliumot kell hozzáadni, és közvetlenül használat előtt);
  • vesekárosodásban szenvedő betegeknél nagyon óvatosan alkalmazzák a káliumkészítményeket, mivel a károsodott gyógyszereket nem választják ki a vesék;
  • vegye figyelembe az egyéb káliumtartalmú készítmények káliumtartalmát (pl. frissen fagyasztott plazma, gemosis stb.).

Általában 0,8-1 g káliumot adnak az első órában, majd fokozatosan 0,4 g/h sebességgel. Adataink szerint a peritonitisben szenvedő betegek átlagos napi kálium-dózisa 6-8 g.

[1], [2], [3], [4], [5], [6], [7], [8], [9], [10], [11]