Kunsthalle LAB
Időtartam:
2020. november 12 - 2021. február 28
A hely:
A felvétel önkéntes
Čerevka - mint generációja egyik legkövetkezetesebben fejlődő szlovák művésze - fejleszti saját művészi módszereit és gyökeresen bővíti kifejezési eszközeit a mostani kiállítás révén. Holisztikus, oszthatatlan rendszerben bemutatott műveiben először kísérletezik erős multiszenzoros aspektussal. Figyelemre méltó az is, hogy a modellépítés (ami a művész egyik jelentős módszere) nőtt olyan mértékben, hogy komplex környezetet teremtsen.
Másrészt a művész nemcsak követi munkájának új formai vonatkozásait, hanem egy szinte teljesen új témához, pontosabban - egy érdeklődési területhez jut. Ez az emberi test biokémiai művelése és a múlt romjainál inkább megértett (néha abszurd) jelenlétünk újraértelmezése. Valóságunk mindenütt jelenlévő militarizálása olyan téma, amellyel a művész karrierje kezdete óta foglalkozik. Ezúttal azonban nem referencia-fantáziának tűnik, egy kis tudományos fantasztikummal. Tanúi lehetünk annak is, hogy Čerevka művészeti programja hogyan alakult az elmúlt években - eltér a közvetlenül kritikus művektől, és ösztönös kutatáson, valamint a valóság mélyreható megfigyelésén alapuló munkába áll.
A Chemical Beach létesítményéhez közeledve hirtelen egyértelműen észlelünk egy jelenetet, amely egy poszt-apokaliptikus, disztópiás vagy, ha úgy akarja, poszt-emberi látásmódot ábrázol, amelyben csak az emberi civilizáció maradványai vannak jelen. Sőt, a munka ezen részletének összevisszaságának alapos vizsgálata után egyértelműen kijelenthetjük, hogy a természet itt eltűnése után visszanyeri uralmát az emberiség megmaradt kulturális tárgyai felett. A kristályok és a homokkő olyan tárgyak felületét veszi át, amelyek egykor itt léteztek a biológiai élet kiegészítéseként. A szerző nem magyarázza el, mi okozta az emberi fajnak ezt a kipusztulását. Čerevka radikális elképzelése kizárja az emberek jelenlétét, és bemutatja jövőnk utáni emberi szemléletét, amely egyértelműen kapcsolódik jelenünkhöz. Munkájával a művész felveti a tárgyak emancipációjának kérdését is. Ez a probléma a kortárs filozófiai gondolkodás központi témájává vált, Bruno Latour, Jane Bennet és objektumorientált ontológia szövegein alapulva, amelyek feltárják azokat a lehetőségeket, ahol az objektumok már nem határozhatók meg függő élettelen tárgyakként, különösen ha figyelembe vesszük azokat a katonai technológiákat, amelyek automatikusan azonosítja az embereket célként.
Annak ellenére, hogy Čerevka kezeli az időn kívüli aspektust, ez nem csak a jövőre utaló utalás - referenciákat indít el az idővonal másik végéből is. Nem számít, milyen kifinomult filantróp manővereket hajtunk végre itt, nem tudjuk teljesen rekonstruálni az ókori múlt motívumait, mivel értelmezési kultúránk kezdete óta annyira megváltozott.
A művész ösztönös kutatás révén kitérő útján jut el az ókor esztétikájához. Radovan Čerevka számos táplálkozási terméket gyűjtött össze és állított össze, amelyek általában felgyorsítják az izomtömeg biokémiai folyamatát. Ezeknek a táplálék-kiegészítőknek a marketingstratégiája gyakran utal a kontaktharc klasszikus ősi motívumaira. Egy másik érdekes retorikai jelenség az, hogy bár a jelenlegi bonyolult és instrumentalizált testépítésnek teljesen más alapja van, mint a test finomításának ősi módszere, amely kitartáson és aszkézisen alapszik, mégis ugyanazokat a vizuális érveket használja marketing célokra. Ezenkívül a harcművészetek és a katonai stratégiák már ősidők óta kiterjedt objektiválást és emberi test felhasználását alkalmazták, vagyis nem számítanak különálló entitásokra, hanem a harci csoportokon belüli "nagy test" alkotórészeiként.
Kiállításával a művész megvizsgálja, hogyan vált a testiség jelenleg fétissé. Ez az oka annak, hogy szobrai a rakomány-kultusz totemek és rituális tárgyak szerepében jelennek meg. Ez a csodálatos logika ugyanolyan jelen van a mai testkultúránkban, mint az ősi rituálékban. A művész ezt a stratégiát alkalmazta a kiállítás telepítése során a test jellé alakításában. Például egy edény, egy görög típusú amfora képviseli, amely így végérvényesen hiperbolizált hivatkozássá válik rá. Magában foglalja az említett konfliktust, miközben az emberi test önmagának alanya vagy tárgya.
Radovan Čerevka környezete a szándékosan kombinált referenciák emberen kívüli látása - a modern éjjellátó szemüvegben található élénkzöld fénytől kezdve az archaikusnak tűnő tárgyak romjain. A művész azonosítható leletei entrópiában és kémiai lebontásban vannak, rámutatva az emberiség konszenzusos sötét jövőjére. A művész a meglévő elemek jelenből történő intuitív módosításával megalkotja a potenciális, új valóság ezen elképzelését.
A 2013-as Oskár Čepan-díjas győztes fent említett művészi módszere művészi stratégiáinak és érdeklődésének állandó logikus elmozdulását emeli ki. Radovan Čerevka, aki a Kassaboys művészeti csoport alapító tagja, lassan eltávolodott a provokáló újkoncepcionális cselekedetektől és a szlovák társadalom és a politika jelenlegi jelenségeire összpontosító ironikus szitualizmustól a kevésbé referencia és intuitívabb művészi alkotás felé, amely továbbra is globálisan foglalkozik releváns kérdések. Ebben a folyamatban a művész korábbi önálló kiállítása a kassai Kelet-szlovák galériában ugyanolyan fontos lépés volt, mivel már hibrid szobrászati technikákkal repülőgépmodellekből készített kitalált romok témájával foglalkozott. A művész eddigi változó érdeklődései közül sokan a Kunsthalle LAB-ban folytatott jelenlegi kísérlethez vezettek, amely talán a művész karrierjének eddigi legnagyobb. Ez a kiállítás valószínűleg már tartalmaz néhány elemet, amelyeket tovább fejlesztenek önállóan Radovan Čerevka, a kassai Műszaki Egyetem Bölcsészettudományi Karán dolgozó egyetemi tanár művészeti gyakorlatában.
Fenyvesi Áron
FENYVESI ÁRON (* 1983, Újvidék, Szerbia) kurátor és művészetkritikus. Budapesten dolgozik, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetemen művészettörténetet és esztétikát tanult. 2018 óta a budapesti acb galéria fő kurátora. Előtte, 2011 és 2018 között, kurátorként dolgozott a budapesti Trafó Galériában. Fenyvesi különféle kiállításokat és projekteket kurált Magyarországon és külföldön is, elsősorban a feltörekvő helyi, regionális és nemzetközi művészeti színtérre összpontosítva. Ezekre a közelmúltban olyan intézményekben került sor, mint a Kunstfrom Graz; Trafó Galéria, Budapest; B terv Galéria, Berlin; Kunstforum Ostdeutsche Galerie, Regensburg; Kortárs Művészeti Múzeum, Zágráb; Üzlet, Kassa; MAGMA, Sepsiszentgyörgy és Club Electroputere, Craiova. 2009-ben a GAMeC által szervezett bergamói Lorenzo Bonaldi Enter-díjra jelölték. Esszéket tett közzé az ArtReview-ban és a Gwangju Biennálénál a Kerekasztal e-folyóiratban. 2013 és 2014 között az Oskar Čepan-díj zsűrijének tagja volt.
A kiállítás műveinek elkészítését nyilvános forrásokból ösztöndíj formájában támogatta a Művészeti Támogatási Alap.