Szlovák Nemzeti Színház, Pozsony (balett) 2012/2013 Segej Sergeyevich Prokofiev: Rómeó és Júlia Recenzens: Vojtek Miklós Bemutató: 2013.4.11.

módjára

Libretto: Leonid Lavrovskij, Sergej Prokofiev
Koreográfia és rendezés: Massimo Moricone
Tanulmány: Massimo Moricone, Daniel de Andrade
Vívómester: Francesco Manetti
Zenei produkció: Rastislav Štúr
Vezetők: Rastislav Štúr, Martin Leginus
Díszlettervező: Peter Janků
Jelmeztervező: Luca Dall'Alpi

Öntvény:
Romeo: Alessandro Macario a. h.
Júlia: Anbeta Toromani a. h.
Higany: Bella Orazio
Benvolio: Ruan Crighton
Tybalt: Jáhélka Oliver
Párizs: Frantisek Sulek
Lady Capulet: Viola Mariner
Lord Capulet: Jozef Dolinský Jr.
Lord Monteque: Michal Velčický
Bébiszitter: Cosmina Maria Sobota Zaharia
Veronai herceg, Lorenzo atya: Vladimir Kotrbanec

Bemutató: 2013. április 11–12., Az SND új épülete, Opera és Balettterem

Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját a Csáky Városi Színházban német színtársulatok adták elő 1771-ben, 1775-ben, 1789-ben és 1792-ben. Több fontos színész vette át a főszerepeket. A tánctörténet szempontjából meg lehet jegyezni, hogy a Városi Színház színpadán a prešpori közönségnek alkalma nyílt Rómeó szerepében Isadora Duncan, a Budapest National tagjának első nagy szerelmét látni. Színház Beregi Oszkár.

A Romeo és Júlia első balettváltozatát 1785-ben adták elő a velencei Teatro Samuelben, Eusebius Luzzi koreográfiájával, Luigi Marescalchi zenéjére. Ivan Valberg 1809-ben létrehozta a balettet a halhatatlan veronai szerelmesekről Szentpétervárra. Az r. 1811-ben Bournonville édesapja, Antoin Bournonville táncolt Vincenzo Galleotti Romeo koppenhágai produkciójában. A balett zeneszerzője Claus Schall volt. Században Szergej Prokofjev műve nyerte el legnagyobb népszerűségét, világpremierjével 1938-ban Brnóban, koreografálta Ivo Váňa Psota, aki Júlia Zora Šemberová mellett Rómeót játszotta. L. Lavrovsky koreográfiáját, amelyet 1940-ben mutattak be a leningrádi Kirov Színház színpadán címszerepekben a legendás Galina Ulanov és Konstantin Sergejev mellett, klasszikusnak tekintik. Prokofjev balettje a nyugati metropoliszok vezető szakaszaiba is eljutott. Koreografálta neki Frederic Ashton Koppenhágában (1955), Serge Lifar kettőssávos változata a Párizsi Operához (1955), John Cranko a Stuttgarti Baletthez (1962), Kenneth MacMillan a Londoni Királyi Baletthez (1965) a főszerepekben Margot Fonteyn és Rudolf Nurejev társaságában. Nurejev elkészítette a London Festival Ballet (1977) változatát is.

Prokofjev balettjét eddig ötször adták elő az SND színpadán (Stanislav Remar 1949, Miroslav Kůra - Sáša Machov 1954, Tóth Karol 1968, Miroslav Kůra - Peter Weigl 1976, Nikolai Beriozoff 2001). Az SND színpadán a vendég együttesek közül Prokofjev Rómeó és Júlia című balettje a bukaresti Állami Operaház együttesét mutatta be, Vasile Marcu koreográfiájával. 1964. Harminc évvel később a Leeds-i British Northern Ballet Theatre Christopher Gable művészi irányításával lépett fel ezzel a címmel. A koreográfus ugyanaz a Massimo Moricone volt, aki a jelenlegi SND produkció szerzője.

Prokofjev pontszámát Moricon többször csökkentette a teherbíró képességeken belül. E munka esetében manapság bevett gyakorlat, mert pl. Romeo jelenete Mantovában túl hosszú. Szerencsére Prokofjevet nem keverték össze más mesterek zenéjével, aminek tanúi lehettünk Šoth kassai produkciójában. A koreográfus-rendező nem próbálja modernizálni a művet. Nem akarja Shakespeare-t erőszakkal arra kényszeríteni, hogy "közelebb hozza őt a jelenlegi nézőhöz" szlogen alatt. Már a Noverrov-korszakban problémás kapcsolat állt fenn a tánc és a pantomim között a drámai balettben, amely elmozdítja a történetet. Moriconnak sikerült "stagnálnia" a pantomimot és harmonikusan összekapcsolni a két elemet, világosan olvashatóvá téve a történetet. Mozgásnyelvének alapja a klasszikus balett technika. Júlia esetében a sur les points technikát alkalmazza, ami megmenti a shakespeare-i hősnőt. Az egész koreográfia a neoklasszikus szellemében készült. Ezért Lady Capulet érzelmi kitörése Tybalt gyászolása közben eltúlzottnak tűnik, mintha egy másik balettből származna. Mindez a mennydörgés hanghatásával történik, ha a halogén felvillan a 2. felvonás utolsó akkordjába. Ez az öncél azt a benyomást kelti, hogy a rendező nem hisz Prokofjev zseniális zenéjének kifejező erejében.

A nézőnek nincs szüksége félpatológiai realizmusra, de a közismert témájú cselekménybalettben alig visel logikátlanul.

A rendezők a színpadon választották a jelenetet. A balett cselekménye nem a középkori Veronában, hanem a Shakespeare-i London Theatre színpadán játszódott. A síelés nélküli Erzsébet-szakasz lehetővé teszi a rendezvény helyszín gyors és gördülékeny forgatását. Például. A szakrális teret Lorenzo atyánál csak a padlóra vetített két kereszt jelzi, és egy könnyű változásnak köszönhetően hirtelen a téren találjuk magunkat, ill. Julia hálószobájában. Az egyetlen bútor az ágya, amely végül halottaskocsivá válik a kriptában. Petr Janků díszlettervező vicces ötlete az, hogy Lorenzo atya gyógyszeripari minilaboratóriumát elrejtse a Globe Színház rovatában. Julia hálós, egyenetlen narancssárga hátterű, mintha a szerelmesek nem hajnalban, hanem ebédkor búcsúznának, és a program szerint "egyenletesen esik az eső". Az Erzsébet-stílusú Lucu Dall´Alpi jelmezek nagyon hatékonyak és fokozzák a táncelőadást.

Anbeta Toromani és Alessandro Macario vendégszólisták nagyon kedves párt alkotnak. Mindketten meggyőztek bennünket művészi tulajdonságaikról. Megbízható és virtuóz technikájuk van, amelyet egy kecses mozgáskultúra, az akadémiai táncforma tisztasága ötvöz. Mesteri teljesítményt nyújtottak duett táncokban. És mégis tartoztak nekünk valamivel. Hiányzott a mélyebb érzelmi hév, aminek következtében színészi teljesítményük nem volt elég meggyőző. A fáradhatatlan joker Mercutia végéig Orazio Di Bella remekelt karakterében, akinek a színtere tele volt. Zseniális technikája egy pillanatig sem tűnt öncélúnak. Ruan Crighton Benvolio néven egyenrangú partnere volt barátainak, Rómeónak és Mercutiónak.

A Tybalt vonzó negatív karakter. Aroganciájával és vak gyűlöletével saját halála mellett szeretőinek tragédiáját is kiváltja. Oliver Jahelka, lenyűgöző megjelenésű táncos, mintha félne az impulzívabb, robbanékonyabb gesztusoktól és a markánsabb arckifejezéstől.

Arisztokratikus elegancia és udvarias visszafogottság jellemzi Paris František Šuleket, aki megbízható partnernek bizonyult a duett passzusokban. Jozef Dolinský Jr. Viola Mariner pedig Lord és Lady Capulet szerepében könyörtelen, despotikus szülőket képvisel. Mariner kompromisszummentesen, sőt érzéketlenül bánik a lányával, de zavarja, hogy fiatalabbnak tűnik Juliánál. Az ismétléseken a sminkesnek nagyobb figyelmet kell fordítania Marinerre, hogy a megfelelő kornak tűnjön.

Cosmina Maria Sobota Zaharia bébiszitter szerepében mutatta meg humorérzékét. Ügyetlen izgalma, különösen, amikor átadta Júlia levelét Rómának, elmosolyodott.

Egyes feladatokat három példányban vagy akár négyszeresen is kitöltünk. Csak papíröntvények? Csak a veronai herceg és Lorenzo atya vannak váltakozás nélkül, ami meglehetősen kockázatos a zavartalan működés érdekében. A szegény Atyának nincs helye elmélkedésre, és a végén sem jelenik meg a kriptában, mint Shakespeare esetében. Vladimír Kotrbanec mindkét epizódos feladatot sikeresen elvégezte.

A zenekar Rastislav Štúr vezényletével nem mindig volt képes értelmezni Prokofjev zenéjének sokszínű és magával ragadó kifejeződését. A legnagyobb botlás az ón fúvós hangszerek krónikusan disszonáns hangja.

A háromnyelvű közleményt alapértelmezés szerint az Eva Gajdošová együttes dramaturgja készíti el, de nem a legmegbízhatóbb információkat tartalmazza. Gajdošová csak L. Lavrovskýt és S. Prokofjevet említi a balett librettistájaként. Valahogy megfeledkezett két fontos színházi szakértőről, Szergej Radlov rendezőről és Adrian Piotrovsky tirológusról, akik aktívan részt vettek a leningrádi librettó r létrehozásában. 1940. Nyilvánvaló, hogy Moricone követte ezt a librettót, amelyet elképzeléseinek megfelelően adaptált. A tisztesség kedvéért Moricone-nak szerkesztőként csatlakoznia kellett a négy librettistához.

Anbeta Toromani és Alessandro Macaria vendégszólisták nevéből hiányzik az a megnevezés. h. Az avatatlan néző hiába keresi őket az együttes asztalán az első szólisták között.

Jelentős különbség van a néző által a színpadon látottak és a hírlevélben olvashatók között. A helyszínen nincs prológ, és végül feleslegesen várjuk két ellenséges család megbékélését is halott gyermekeik teste felett. Érthetetlen, hogy Petr Brenkus fekete-fehér fényképei csak a balettteremben zajló próbafolyamatból származnak. Még a választás sem a legboldogabb, pl. az 53. oldalon a táncos teljesen eltakarja a párját. Martin Machaj színes fényképei ketchup-szerű agresszivitásukkal egyáltalán nem felelnek meg a mű szellemiségének. A plakátokon szereplő fénykép célja, amely megegyezik a közlemény címlapjának fotójával, valószínűleg a véres horrorfilm-jelenetekhez szokott nézőket vonzza. Az előadás megtekintése után a néző becsapottnak érezheti magát, mert nem látott vérzett, kitett melleket, vagy a belépődíj visszatérítését követelhette.

Több mint furcsa, hogy az együttes vezetőségének tagja kutyával a karjában fogadja a premier vendégeit. Álló helyzetben vannak, függetlenül attól, hogy a múzsák templomában vannak-e a megfelelő címre, vagy elkalandoztak-e a kutyás klubba. Csak a közlemény lapozgatása után tudhatták meg, hogy Chňava, az együttes kabalafigurája. Azonban nem hozott sok boldogságot, ha az első balettegyüttesünk nem volt képes két egyenlő színdarabot kiállítani, és mindkét premier főszereplőit a vendégeknek kellett táncolniuk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a vendégművészekkel való együttműködés ösztönző előnyt jelent. Moricone a hazai művészek közül is választott. Például. egy fiatal táncos illett rá Rómeóba. Nyilvánvalóan nem tudta, hogy az illetőnek még a legkisebb önálló tapasztalata sincs, bár az első évadot nem járja a színházban. Valószínűleg valami nincs rendben a pedagógiai-ismétlődő munkával, ha egy malachi adottságú tehetséget kell felfedeznie egy külföldi koreográfusnak. Ez azt mutatja, hogy az SND Balett vezetése kevés figyelmet fordít a hazai tehetségekre. A jelenlegi repetterek-tanárok elfelejtik, hogy táncos korukban nem estek le az égről. Hiányzik a szisztematikus munka a fiatal tagokkal, különösen a fokozatos munkaterhelés és a repertoár bölcs felépítése, a művészi fejlődés.

Végül még egyszer szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az első jelenetünkben szereplő adózónknak joga van a teljes készlet megtekintéséhez. Ha az új balett exportcikknek számít, akkor a kórust csak turné céljából hígítsák. Megértem a gazdasági okokat, de az ilyen minimalizálás a művészi minőség rovására megy. Mintha csak öt játékossal játszottak volna futballmeccset.

online megjelent 2013.11.10

Az áttekintés a Szlovákiai Színházfigyelés projekt része, amely az AICT Szlovák Központ (Színházi Kritikusok Nemzetközi Szövetsége) tevékenysége.

A projekt partnerei a Színházi Intézet és az Előadóművészeti Akadémia Színházi Karai.

A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával valósult meg.

Vojtek Miklós

Vojtek Miklós a pozsonyi konzervatórium tánc szakán (1968) az E. Jaczová osztályban, AJ Vaganova leningrádi akadémiai koreográfiai iskolában (1970) az SP Kuznyecov SP osztályában, a táncpedagógián végzett a pozsonyi Színművészeti Akadémián ( 1975) Tóth K.-val és M. Fisherman-nal. 1968 óta tagja, 1974-1991-ben a Szlovák Nemzeti Színház szólistája. 1975 és 1977 között a berlini Komische Oper alkalmazásában állt, ahol Tom Schilling művészi irányításával dolgozott. 1997 és 1998 között az SND Balett dramaturgja volt. Tanárként dolgozik, a szlovákiai tánc történetével foglalkozik.