Sálkötési technikák
Azok a szülők, akik a "sál" módszer mellett döntenek, minden bizonnyal mérlegelni fogják, hogy a gyermek számára melyik típusú megkötés a legjobb. Ezért először meg kell ismerkedni az egyes technikákkal. Számos különböző változat létezik, és az alap két változatból áll, nevezetesen a bölcsőből és a függőleges rögzítésből.
Kikötés típusai:
Bölcső típusú kötések olyan vízszintes kötések, amelyek a legalkalmasabbak az újszülöttek számára, akik még nem tudják, hogyan kell tartani a fejüket, és nem tudnak ülni. Ez a hám nem alkalmazható reflux vagy csípőproblémákkal küzdő gyermekeknél. A gyerekek egy bálban fekszenek a bölcsőben, és vízszintesen, oldalt helyezik a hordozó testéhez. Szükséges a gyermeket a bölcsőbe helyezni, hogy a váll és a csípő is egy szinten legyen, és a test egy tengelyben legyen. Többféle bölcső létezik (egyágyas, dupla bölcső, keresztbölcső külső vagy belső zsebbel, egy vagy dupla keresztbölcső).
Függőleges kötések olyan nyakkendők, amelyekben a gyerekek függőlegesen ülnek, a lábaik viselik a viselő testét. 3 hónaposnál idősebb gyermekek számára ajánlott, akik már tudják, hogyan kell tartani a fejüket. Alkalmasak olyan gyermekek számára is, akiknek a fiziológiás leletei nincsenek a csípőízületeken, ahol megfelelő kötéssel biztosítják a megfelelő helyzetet megfelelő fejlődésükhöz. A csecsemőt sálba kell kötni, hogy a feneke alá legyen vágva, a lábai szélesre tárva, a térde pedig a fenekével egy magasságban legyen. A hátsó rész kissé hajlított, és végig sál tartja rajta. A fejet a sálnak is alátámasztania kell. A gyermek kezének a sálban kell lennie. Nem történhet meg, hogy a gyermek kihúzza a kezét, mert abban a pillanatban az automatikusan hátul hajlik, ami nem megfelelő a megfelelő fejlődéséhez. A függőleges típusú lekötés a viselő hasához, hátához vagy csípőjéhez köthető. A hasra egy vagy kettős keresztként, külső vagy belső zsebbel ellátott keresztként, kenguruként vannak megkötve. A háton leggyakrabban hátizsáknak nevezett nyakkendőt használnak. Nyakkendők, mint pl. szöcske, kereszt keresztben, oldalán kenguru.
Íme néhány példa a sálkötésre:
1. CSEREK - alkalmas az újszülött első heteiben
Előnyök: lehetővé teszi a könnyű szoptatást, alkalmas a csecsemő alvására, segít a meteorizmus problémáiban
Hátrányok: egyoldalú terhelés a viselő gerincén, nem alkalmas refluxos és csípőízületi deformitású gyermekek számára
2. A KERÉKEK KÖZÖTT CSEREK - születéstől több hétig alkalmas
Előnyök: a súly mindkét vállra oszlik, ez egy nehezebb újszülött számára is kényelmes, alkalmas alvásra és szoptatásra
Hátrányok: alkalmatlan csípőproblémákkal küzdő gyermek számára
3. KERESZTEN KÜLSŐ ZSEBBEL - születésétől fogva alkalmas, az első 4 hétben ajánlott úgy helyezni a babát, mint egy bölcsőbe, később figyelni kell a sál jó húzására, és a kisbabák számára a fej rögzítését egy szövetcsíkkal
Előnyök: a függőleges helyzet segít a jobb leolvasztásban, alkalmas a nehezebb gyermekek számára, beilleszti és eltávolítja a gyermeket anélkül, hogy ki kellene oldani a szövetet
Hátrányok: némi gyakorlat szükségessége a sál meghúzásakor
4. EGYSZERŰ KERESZT - 3 hónapos gyermekek számára alkalmas
Előnyök: a gyermek könnyen kezelhető, a csomó az oldalon van, így nem nyomja a hátát, alkalmas autóval történő utazásra, kényelmes a melegebb hónapokban
Hátrányok: kevesebb a fej és a hát támogatása, mint a "kereszt külső zsebbel" kötéshez
5. LÓ - alkalmas 6 hónapos gyermekek számára
Előnyök: a gyermekek körében népszerű a jó látás, az anyával való jó szemkontaktus, gyors és könnyű megkötés, támogatja a csípőízületek helyes helyzetét, változó (a gyermek lehet oldalán, hátul vagy az anya mellkasán)
Hátrányok: egyoldalú teher a hordozón, oldalt kell cserélni
A megfelelő kikötés elvei:
Jó olyan kötéseket választani, amelyek meghúzhatók a gyermek behelyezése után. A kikötés, ahol meg kell becsülni a tér méretét, problémákat okozhat, különösen az elején, amikor megtanuljuk.
- A sálat szorosan meg kell kötni, hogy a gyermek a lehető legközelebb legyen a viselője súlypontjához. Ha a rögzítés nem szilárd, a szülőnek a kezével kell fognia a gyermeket, és a gyermek nem rendelkezik elegendő testtartással.
- Figyelni kell a gyermek helyes ergonómiai helyzetére, hogy a motor fejlődése ne kerüljön veszélybe.
- A sál legjobb megkötését legjobban az ismerheti fel, hogy a fej megdöntése után lehetőség szerint a gyermek feje tetejéhez érjen.