tbl flm 28x20 mg (blis.PVC/PE/PVDC/Al)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
Jóváhagyott szöveg a változásról történő döntéshez, id. 2012/07054
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Simvacard 10: minden tabletta 10 mg szimvasztatint tartalmaz.
Simvacard 20: minden tabletta 20 mg szimvasztatint tartalmaz.
Simvacard 40: minden tabletta 40 mg szimvasztatint tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag: laktóz
Simvacard 10: minden tabletta 70,7 mg laktózt tartalmaz.
Simvacard 20: minden tabletta 149 mg laktózt tartalmaz.
Simvacard 40: minden tabletta 298 mg laktózt tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Simvacard 10 - fehér, ovális filmtabletta, mindkét oldalán bemetszéssel, egyik oldalán "SVT 10" felirattal.
Simvacard 20 - fehér, ovális filmtabletta, mindkét oldalán bemetszéssel, egyik oldalán "SVT 20" felirattal.
Simvacard 40 - fehér, ovális filmtabletta, mindkét oldalán bemetszéssel, egyik oldalán "SVT 40" jelöléssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az elsődleges hiperkoleszterinémia vagy a kevert diszlipidémia kezelése étrend-kiegészítőként, ha az étrendi válasz és más nem farmakológiai intézkedések (pl. Testmozgás, súlycsökkentés) nem megfelelőek.
Homozigóta familiáris hiperkoleszterinémia kezelése diéta és egyéb lipidcsökkentő terápiák mellett (pl. LDL-aferézis), vagy ha ez a kezelés nem megfelelő.
A szív- és érrendszeri mortalitás és morbiditás csökkentése nyilvánvaló ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségben vagy diabetes mellitusban szenvedő betegeknél, normális vagy megemelkedett koleszterinszint mellett, az egyéb kockázati tényezők korrekciója és más kardioprotektív terápia mellett (lásd 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az adagolási tartomány 5-80 mg/nap, orálisan, egyetlen dózisban, este. Ha az adag módosítására van szükség, akkor azt legalább 4 hetes időközönként kell végrehajtani, maximum 80 mg/nap adagig, egyszeri adagként, este. 80 mg csak súlyos hiperkoleszterinémiában szenvedő betegeknél és magas kardiovaszkuláris szövődmények kockázatával járó betegeknél ajánlott, akik alacsonyabb dózisokkal nem érték el a kezelési célokat, és ha az előnyök várhatóan meghaladják a lehetséges kockázatokat (lásd 4.4 és 5.1 pont).
A betegnek szokásos koleszterinszint-csökkentő étrendet kell folytatnia, és ezt a diétát folytatnia kell a Simvacard-kezelés alatt. A szokásos kezdő adag 10-20 mg/nap, egyszeri adagként, este. Azoknál a betegeknél, akiknek az LDL-C jelentős csökkenése szükséges (több mint 45%), 20-40 mg/nap dózist kezdhetnek egyszeri adagként este. Ha dózismódosításra van szükség, akkor a fent leírtak szerint kell elvégezni.
Homozigóta családi hiperkoleszterinémia
Kontrollált klinikai vizsgálat eredményei alapján a szimvasztatin ajánlott dózisa este 40 mg/nap, vagy 80 mg/nap 3 részre osztva - 20 mg reggel, 20 mg délben és 40 mg este . Ezekben a betegeknél a Simvacard-ot egyéb lipidcsökkentő terápiák (pl. LDL-aferézis) kiegészítéseként kell alkalmazni, vagy ha ilyen kezelés nem áll rendelkezésre.
A koszorúér-betegség (CHD, hiperlipidémiával vagy anélkül) magas kockázatú betegeknek általában 20-40 mg szimvasztatint adnak naponta egyszer este. A gyógyszeres kezelés diétával és testmozgással egyidejűleg kezdhető meg. Ha dózismódosításra van szükség, akkor a fent leírtak szerint kell elvégezni.
A szimvasztatin önmagában vagy epesav megkötőkkel kombinálva hatékony. Az adagot> 2 órával az epesav szekvestráns beadása előtt vagy> 4 órával kell beadni.
A ciklosporint, danazolt, gemfibrozilt vagy más fibrátumokat (a fenofibrát kivételével) szimvasztatinnal egyidejűleg szedő betegeknél a szimvasztatin adagja nem haladhatja meg a 10 mg/nap értéket. Amiodaront vagy verapamilt szimvasztatinnal egyidejűleg szedő betegeknél a szimvasztatin adagja nem haladhatja meg a napi 20 mg-ot. Szimvasztatinnal egyidejűleg diltiazemet vagy amlodipint szedő betegeknél a szimvasztatin adagja nem haladhatja meg a 40 mg/nap értéket. (Lásd 4.4 és 4.5 szakasz)
Adagolás veseelégtelenségben
Közepes vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (a kreatinin-clearance az ULN ötszöröse) az eredmények megerősítése érdekében 5–7 nap múlva újra meg kell mérni a szintet.
Minden olyan beteget, akinek a kezelését szimvasztatinnal kezdik, vagy akinek megemelik a szimvasztatin adagját, tájékoztatni kell a myopathia kockázatáról, és figyelmeztetni kell, hogy haladéktalanul jelentse a megmagyarázhatatlan izomfájdalmat, érzékenységet vagy gyengeséget.
Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknek hajlamosító tényezői vannak a rhabdomyolysisre. Az alapvonal megállapításához a CK-szinteket a kezelés előtt meg kell mérni a következő esetekben:
Idős betegek (65 évnél idősebbek)
Vesekárosodás
Örökletes izomzavarok a személyes vagy a család történetében
Statisztikai vagy fibrátos izomtoxicitás története
Ilyen esetekben a kezelés kockázatát mérlegelni kell a lehetséges haszonnal és klinikai monitorozás ajánlott. Ha a páciensnek izomelégtelensége volt fibrát vagy sztatin terápia esetén, akkor az ebbe az osztályba tartozó egyéb gyógyszerekkel történő kezelést csak rendkívül óvatosan szabad elkezdeni. Ha a kiindulási CK szint szignifikánsan megemelkedik (az ULN ötszöröse), a kezelést nem szabad megkezdeni.
Ha a betegnél izomfájdalom, gyengeség vagy görcsrohamok alakulnak ki a sztatin-kezelés alatt, meg kell mérni a CK-szintet. Ha a mért szintek jelentősen megemelkednek megerőltető testmozgás hiányában (több mint ötszöröse az ULN-nek), a kezelést abba kell hagyni. Meg kell fontolni a kezelés abbahagyását, ha az izomtünetek súlyosak és napi kényelmetlenséget okoznak, még akkor is, ha a CK-szint kevesebb, mint az ULN ötszöröse. Ha myopathia gyanúja merül fel más okból, a kezelést fel kell függeszteni.
Ha a tünetek megszűnnek és a CK szint normalizálódik, akkor fontolóra kell venni a sztatin kezelésének megkezdését vagy egy alternatív statinnal történő kezelés megkezdését a legalacsonyabb dózis mellett, valamint a beteg szoros figyelemmel kísérését.
A myopathia magasabb arányát figyelték meg a 80 mg-ra beállított betegeknél. A rendszeres CK-mérések ajánlottak, mivel ezek segíthetnek a myopathia szubklinikai jeleinek azonosításában. Nincs azonban garancia arra, hogy egy ilyen ellenőrzés megakadályozza a myopathiát.
A szimvasztatin terápiát átmenetileg fel kell függeszteni néhány nappal a nagyobb műtét előtt, és olyan súlyos állapot esetén, amely orvosi vagy műtéti ellátást igényel.
Intézkedések a kábítószer-myopathia kockázatának csökkentésére (lásd még 4.5 pont)
A myopathia és a rhabdomyolysis kockázata jelentősen megnő, ha a szimvasztatint egyidejűleg erős CYP3A4 inhibitorokkal (pl. Itrakonazol, ketokonazol, posakonazol, eritromicin, klaritromicin, telitromicin, HIV proteáz inhibitorok) alkalmazzák (pl. Fibrin 4.2 szakasz).
A myopathia és a rabdomyolysis kockázata szintén megnő más fibrátok egyidejű alkalmazásával, vagy amiodaron vagy verapamil és nagyobb dózisú szimvasztatin együttes alkalmazásával (lásd 4.2 és 4.5 pont). A kockázatot növeli a diltiazem vagy az amlodipin és a 80 mg szimvasztatin egyidejű alkalmazása is (lásd 4.2 és 4.5 pont). A myopathia, beleértve a rhabdomyolysis kockázatát is növelheti a fuzidinsav és a sztatinok egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).
A CYP3A4 inhibitorok fenti okai miatt a szimvasztatin együttadása itrakonazollal, ketokonazollal, posakonazollal, HIV proteáz inhibitorokkal (pl. Nelfinavir), eritromicinnel, klaritromicinnel, telitromicinnel és nefazodonnal ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.5 pont). 4.5) (lásd a 4.3. Szakaszt). Ha szükség van itrakonazollal, ketokonazollal, posakonazollal, eritromicinnel vagy telitromicinnel történő kezelésre, a szimvasztatin terápiát átmenetileg meg kell szakítani a kezelés időtartamára. Ezenkívül óvatosan kell eljárni, amikor a szimvasztatint néhány kevésbé erős CYP3A4 inhibitorral kombinálják: flukonazol, ciklosporin, verapamil-diltiazem (lásd 4.2 és 4.5 pont). A szimvasztatin szedésekor kerülni kell a grapefruit levét.
A szimvasztatin adagja nem haladhatja meg a napi 10 mg-ot azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg ciklosporinnal, danazollal vagy gemfibrozil-kezelésben részesülnek. A szimvasztatin és a gemfibrozil kombinációját kerülni kell, kivéve, ha a lehetséges előny meghaladja a kombináció fokozott kockázatát. A napi 10 mg szimvasztatin és más fibrátok (a fenofibrát kivételével), ciklosporin vagy danazol kombinációjának előnyeit gondosan mérlegelni kell e kombinációk lehetséges kockázataival szemben. (Lásd 4.2 és 4.5 szakasz)
Óvatosan kell eljárni a fenofibrát és a szimvasztatin egyidejű alkalmazásakor, mivel mindkét gyógyszer önmagában alkalmazva myopathiát okozhat.
A napi 20 mg-nál nagyobb dózisban a szimvasztatint nem szabad együtt adni amiodaronnal vagy verapamillal, kivéve, ha a lehetséges klinikai előny meghaladja a myopathia fokozott kockázatát (lásd 4.2 és 4.5 pont).
A szimvasztatin napi 40 mg-nál nagyobb dózisban történő diltiazem vagy amlodipin együttes alkalmazását kerülni kell, kivéve, ha a lehetséges klinikai előny meghaladja a myopathia fokozott kockázatát (lásd 4.2 és 4.5 pont).
A HMG-CoA reduktáz inhibitorok és nikotinsav együttes adagolása lipidmódosító dózisokban (≥1 g/nap) ritka myopathia/rabdomyolysis esetekkel járt, amelyek mindegyike myopathiát okozhat önmagában történő alkalmazás esetén.
A szimvasztatinnal és nikotinsavval kombinált terápiát fontolgató orvosoknak lipidmódosító adagokban (≥1 g/nap) vagy nikotinsavtartalmú gyógyszerkészítményeknek gondosan mérlegelniük kell a lehetséges előnyöket és kockázatokat, és szorosan figyelniük kell a betegeket az izomfájdalom, -érzékenység bármilyen jeleire és tüneteire. vagy gyengeség, különösen a kezelés első hónapjaiban és az egyik gyógyszer adagjának emelésekor.
Egy folyamatban lévő klinikai vizsgálati vizsgálat előzetes elemzésében egy független biztonsági monitoring bizottság a vártnál nagyobb arányban állapította meg a myopathia előfordulását a kínai betegeknél, akik 40 mg szimvasztatint és 2000 mg/40 mg nikotinsavat/laropiprantot kaptak. Ezért körültekintően kell eljárni, ha a kínai betegeket szimvasztatinnal (különösen 40 mg vagy annál nagyobb dózisokkal) kezelik, nikotinsavval együtt, lipidmódosító dózisban (≥1 g/nap) vagy nikotinsavtartalmú gyógyszerkészítményekkel. Mivel a statinnal kapcsolatos myopathia kockázata dózisfüggő, a 80 mg szimvasztatin és nikotinsav együttes alkalmazása lipidmódosító dózisokban (≥1 g/nap) vagy nikotinsavtartalmú gyógyszerek esetében nem ajánlott kínai betegeknél. Nem ismert, hogy megnövekedett-e a myopathia kockázata más ázsiai betegeknél, akiket szimvasztatinnal és nikotinsavval együtt adtak lipidmódosító adagokban (≥1 g/nap) vagy nikotinsavtartalmú gyógyszerek.
Ha kombinációs terápia szükséges, a fuzidinsavval és a szimvasztatinnal kezelt betegeket szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont). Fontolóra vehető a szimvasztatin átmeneti leállítása.
Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a sztatinok csoportként növelik a vércukorszintet, és hiperglikémiát okozhatnak egyes olyan betegeknél, akiknél nagy a cukorbetegség kialakulásának kockázata, ami a cukorbetegség szokásos kezelését igényli. Ezt a kockázatot azonban felülmúlja a vaszkuláris kockázat csökkenése a sztatinokkal, és ezért nem lehet oka a kezelés abbahagyására. A kockázatnak kitett betegeknél (éhomi vércukorszint 5,6-6,9 mmol/l, BMI> 30 kg/m 2, emelkedett triacilglicerin, magas vérnyomás) a klinikai állapotot és a biokémiai paramétereket a helyi ajánlásoknak megfelelően ellenőrizni kell.
A klinikai vizsgálatok során számos szimvasztatint kapó felnőtt beteg tartósan megemelkedett a szérum transzaminázszintjein (több mint az ULN háromszorosa). Amikor ezeknél a betegeknél a szimvasztatin kezelést abbahagyták vagy abbahagyták, a transzamináz szint általában lassan a kezelés előtti szintre csökkent.
Javasoljuk, hogy a májfunkciós vizsgálatokat minden betegnél elvégezzék a kezelés megkezdése előtt, majd azt követően, amikor klinikailag indokolt. A 80 mg-ra titrált betegeknek további vizsgálatot kell kapniuk a titrálás előtt, 3 hónappal a 80 mg-os titrálás után, majd ezt követően rendszeresen (pl. Félévente) a kezelés első évében. Különös figyelmet kell fordítani azokra a betegekre, akiknél a szérum transzaminázszintje megemelkedett. Ezekben a betegeknél a vizsgálatokat a lehető leghamarabb, majd gyakrabban meg kell ismételni. A szimvasztatin-kezelést abba kell hagyni, ha a transzamináz szintje a progresszió jeleit mutatja, különösen, ha az ULN háromszorosára emelkedik és ezen a szinten tart.
Óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik túlzott mennyiségű alkoholt fogyasztanak.
Mint más lipidcsökkentő gyógyszereknél, a szimvasztatinnal végzett kezelést követően a szérum transzaminázok enyhe növekedéséről (az ULN kevesebb mint háromszorosáról) számoltak be. Ezek a változások nem sokkal a szimvasztatin-kezelés megkezdése után következtek be, gyakran átmenetiek voltak, tünetekkel nem jártak, és nem igényelték a kezelés leállítását.
Interstitialis tüdőbetegség
Az interstitialis tüdőbetegség kivételes eseteiről számoltak be a sztatinok alkalmazása során, különösen hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.8 pont). A megnyilvánulások közé tartozik a dyspnoe, a száraz (terméketlen) köhögés és az egészségi állapot általános romlása (fáradtság, fogyás, láz). Ha egy betegnél interstitialis tüdőbetegség alakul ki, a sztatin-kezelést abba kell hagyni.
Alkalmazás gyermekeknél és serdülőknél (10-17 éves korig)
A szimvasztatin biztonságosságát és hatékonyságát heterozigóta familiáris hiperkoleszterinémiában szenvedő 10-17 éves betegeknél kontrollált klinikai vizsgálatban értékelték serdülő fiúkkal a II. Tanner színpadon és azon felül, valamint olyan lányoknál, akik legalább egy évvel voltak a menarche után. A szimvasztatinnal kezelt betegeknél a nemkívánatos eseményprofil általában hasonló volt, mint a placebóval kezelt betegeknél. 40 mg-nál magasabb dózisokat ebben a populációban nem vizsgáltak. Ebben a korlátozott kontrollos vizsgálatban nem figyeltek meg kimutatható hatást a növekedésre vagy a szexuális érésre serdülő fiúkban és lányokban, valamint a menstruációs ciklus hosszára gyakorolt hatást a lányokban (lásd 4.2, 4.8 és 5.1 pont). Megfelelő fogamzásgátlást kell javasolni serdülő lányoknak a szimvasztatin-kezelés alatt (lásd 4.3 és 4.6 pont). 48 hetes betegeknél a fizikai, értelmi és szexuális érésre gyakorolt hosszú távú hatás nem ismert. A szimvasztatint nem vizsgálták 10 évesnél fiatalabb betegeknél, illetve olyan pubertáskor előtti gyermekeknél és lányoknál, akiknél még nem volt menarche.
A gyógyszer laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Kölcsönhatások lipidcsökkentő gyógyszerekkel, amelyek myopathiát okozhatnak önmagukban történő alkalmazás esetén. A myopathia kockázata, beleértve a rhabdomyolysis-t is, megnő a fibrátokkal történő együttes alkalmazás során. Ezenkívül a gemfibrozillal végzett farmakokinetikai interakció a szimvasztatin plazmaszintjének növekedését eredményezi (lásd Farmakokinetikai interakciók, valamint az alábbi 4.2 és 4.4 pontok). Nincs bizonyíték arra, hogy a myopathia kockázata meghaladja az egyes gyógyszerek egyéni kockázatainak összegét, ha a szimvasztatint fenofibráttal együtt adják. Más fibrátokra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megfelelő farmakovigilancia és farmakokinetikai adatok.
A szimvasztatin és nikotinsav lipidmódosító dózisban (≥1 g/nap) történő egyidejű alkalmazása ritka myopathia/rhabdomyolysis esetekkel járt (lásd 4.4 pont).
A kölcsönhatásba lépő anyagok vényköteles ajánlásait az alábbi táblázat foglalja össze (további részletek a szövegben találhatók, lásd még a 4.2, 4.3 és 4.4 szakaszokat).