Slovenská Kajňa a XIV-XVII
A 14. és a 15. század dokumentumaiban Kanyo néven jelenik meg. A szlovák Kajňa név magyarosított formája volt. Század közepe óta Tóthkanya néven ismert. A szlovák Kajňa név csak a 17. században jött írásba. A név kiterjesztése Tóth - Slovenskára gyakorlati igényt igényelt e falu elnevezésére Kvakoviecről. Kvakovce község eredetileg Kajňany ingatlanán jött létre a 14. század második negyedében vásárlási jog alapján. A Slovenská Kajňa a 16. század közepéig a geči és komáromi parasztok birtoka volt. Századtól a Bathory család nemeseihez tartozott, és ismét a Čičva birtok tulajdonába került. A Bathory család hamarosan a vranovi kórháznak adományozta, amelyhez már 1585-ben tartozott, és a XVII.
A Vranov földbirtokosai valószínűleg a 16. században, vagy a 17. század elején létesítettek kórházat Vranovban, amely ételt és szállást biztosított Vranov koldusainak, beteg és magányos lakosainak, illetve Vranov birtokának.
1621-ben Gabriel Betlen herceg, erdélyi fejedelem felesége felkérte a Zemplín Szék tisztviselőit, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az urak megélhetéséhez a Vranov kórházban. Amikor a Habsburg-ellenes felkelés vezetője, Gabriel Betlen a kelet-szlovák fővárost is elnyerte Erdélynek, jótékonysági akció mellett döntött. 1629-ben gabona-, len-, kender- vagy bortermés tízezreit adományozta a vranovi kórház koldusainak, valamint bárányokat a szlovenská kajnai gazdáktól. A falu nem volt feudális tulajdon. Az ott lévő tíz a lelkészé volt, így Betlen külföldi vagyont adományozott a kórháznak. A Druget család ellenezte a herceg döntését, ezért a Slovenská Kajn tucatnyi tagja gyakran változtatott felhasználókat a Habsburg-ellenes felkelések politikailag és katonásan viharos idõszakaiban.
A helyzet csak akkor stabilizálódott, amikor Keglovičová Terézia, Druget özvegye 1689-ben a kórházat - még Slovenská Kajn tucatjával is - a Vranov-pálosok védnöke igazgatására és felügyeletére bízta.
A 15. század közepén 10 gazdaság irányította a gazdaságot. A 16. század második felének elején a faluban a parasztok mellett börtönőrök és egyetlen család is működött. 1600-ban 20 lakó jobbágyház volt a településen, tehát Slovenská Kajňa jobbágy lakosságú közepes méretű falu volt. 1663-ban a faluban és környékén dühöngött a pestis magyar névben említett betegség - pestis.
Slovenská Kajňa a 18.-19
A rákoci felkelés idején Közép-Zemplín területét nagy pusztítások, anyagi veszteségek, valamint egy lepkejárvány sújtotta. A felkelés után bekövetkezett béke arra késztette Zemplín központját, hogy állítsa helyre a megsemmisített értékeket, fejlessze a termelési hálózatokat, fokozatosan bővítse a művelés alatt álló területeket, építsen új lakásokat és foglaljon el elhagyott falvakat. A régió termékeny régió volt a múltban, és mind az igényesebb gabonafélék, mind a búza és az árpa itt nagyon jól teljesített. Szinte minden faluban vetettek. A falvak döntő többségében kétmezős rendszer uralkodott, csak Čemerný, Kamenná Poruba, Zámutov, Rusky Kazimír (ma Vyšný Kazimír) és Tovamianská Polianka területén három részre osztották a területet. Így ebben a periódusban kétmezős rendszert vezettek be Slovenská Kajnában.
Az önkormányzati önkormányzat elve viszonylag gyengén fejlett volt, polgármesterből és három-négy esküből állt. Kevés községnek volt közösségi tulajdon, és egyiknek sem volt közösségi pecsétje.
A 18. században a falvak a Bydeskuty család tulajdonában voltak. Ebben az időszakban a szó valódi értelmében nem volt feudális uralom, az alanyok csak a kis és közepes méretű feudális uraké voltak. 1715-ben Slovenská Kajňa községnek 17 elhagyott és 12 lakott háztartása volt, 1787-ben 44 háza és 328 lakosa volt. 1778-ban földrengés volt a faluban.
Az 1831-es parasztfelkelés kitörésének számos oka és előfeltétele volt. Az egyik alapvető a gazdák társadalmi és gazdasági elnyomása volt a földbirtokosok részéről. A felkelés közvetlen oka a magyar - lengyel határ bezárása volt a kolera járvány terjedése ellen. Különösen betiltották a lakosság mozgását. A nyári munka kezdetekor ez az intézkedés lehetetlenné tette, hogy a szegény gazdák és a föld nélküli emberek ezrei betakarítási munkálatokat végezzenek, és így egész évben megélhessenek. A falut csak kis mértékben érintette a felkelés az utolsó szakaszban. Az eseményekre, amelyekre augusztus 7-én került sor a falu szomszédságában, Skrabský, Vranovský Dlhý, Michalka, akkor került sor, amikor az első katonai egységek elkezdtek jönni Vranovba, Sola és Zámutovba a felkelés elnyomására.
1828-ban 55 ház és 410 lakos élt a faluban. Az 1880–1890 években a falu néhány lakója külföldre költözött. Az említett években a lakosság száma 333-ról 295-re csökkent. Az első tapasztalatok után megkezdődött a tömeges elvándorlás, amelynek fenyegető dimenziói Zemplín és a Vranov körzetet érintették. A következő időszakban az emigráció nőtt a pénzszállítások és az emigránsok tapasztalatainak növekedésével.
A Vranov körzetet az emigráció érintette az egyik leginkább. Az időjelentések egyetértenek abban, hogy a megtakarítások segítettek az emigránsoknak adósságokat, adókat fizetni, földet vásárolni, házakat építeni, jobban étkezni és jobban öltözni. 1895-ben a falu legnagyobb földbirtoka L. Volt. Összesen 620 kataszteri földterület volt a birtokában, ebből:
214 k.j. szántóföldön
347 k.j. az erdőbe
11 k.j. a kertekbe
9 k.j. legelőn
6 k.j. réteken
33 k.j. más földre
Ezen a földön tenyésztette:
33 szarvasmarha
10 ló
51 darab disznó
298 darab juh
Az Ondava és a Topľa folyó nagy problémát jelentett Slovenská Kajna és a környező falvakban. A környéket a múltban gyakori áradások sújtották. A 19. század közepétől a folyók partjainak megkötésére és a nedves talajok elvezetésére irányuló szabályozási munkálatok kezdődtek. Az Ondava - Topľa egyesületet a Potisk Szabályozó Szövetkezetnél hozták létre, amely tevékenységét J. Tundanič megyei mérnök vezetésével kezdte meg. Az egyesület számos változáson ment keresztül, és 1882-ben elfogadta a Hornobodrožské regulatační družstvo nevet. Számos terv készült az Ondava és Topla átalakítására gátak, csatornák és átjárók megépítésével.
Slovenská Kajňa a két világháború között
Mint az előző fejezetben említettük, a falu neve különböző körülmények között folyamatosan változott. Még a 19. század végén és a 20. század elején sem volt stabil. Az intenzívebb magyarosítás hatására a falut ALSÓNYÍRES-nek hívták, ami Nižná Breza-t jelent (ALSÓ _ Nižný, NYÍR - Bfaza).
A huszadik század nem az egész világon kezdődött a legboldogabban. 1914. június 28-án mindenkit megrendített a szarajevói hír az osztrák-magyar trón utódjának, František Ferdinand d'Este-nek és feleségének lövöldözéséről. Ez a cselekedet ürügyévé vált az I. világháború kitörésének. Még 1914 őszén a megállapodás oldalán harcoló orosz csapatok elérték a Kárpát hegygerincét. Harcok zajlottak a Kárpátokban egész télen, egészen 1915 májusáig. Ezen ütközetek során az orosz csapatok behatoltak Szlovákia területére, és elfoglalták a kelet-szlovákiai városokat Bardejov, Svidník, Stropkov, Medzilaborce, Snina és Humenné. Ez volt az első és utolsó alkalom, amikor az első világháború frontja áthaladt a területünkön. Községünk polgárai is részt vettek a harcokban, nevezetesen: Ján Antol, Ján Dilik, Ján Gavura, Mikuláš Hričan, Ján Hromada, Andrej Minich, Andrej, Pavol és Jozef Oslovičovci, Michal Vargovič.
Az első világháború után, Ausztria-Magyarország Vranov nad Topľou és ezáltal a Slovenská Kajňa felbomlása után bejutottak az újonnan alakult Cseh-Szlovák Köztársaságba.
A háború eredményeként hiány volt az árukból, beleértve a mezőgazdasági termékeket is. Ezt nemcsak a rozs, búza, árpa, megtizedelt állatállomány hektáronkénti alacsony hozama, hanem a háború utáni válság is okozta.
Az 1939–1940-es években a termelés gyorsan növekedett, háborús fellendülés következett be. Az első köztársaságból, utakból, vasutakból készült nagy stratégiai építkezések épültek.
Kerületünkben elkezdték építeni az Eperjes - Strážske - Humenné vasútvonalat is. A vasutat négy társaság indította, mindegyiknek meg volt a maga szakasza. Körülbelül 50 munkás dolgozott falunkból a Cserny nad Topľou-i Vranov szakaszon. Köztük voltak: Ján Petrík, Ján Vasilko, Ján Antol, Andrej Antol, Jozef Antol, Jozef Vargovič, Pavol Vargovič, Michal Vargovič, Ján Vargovič, Juraj Bičej, Michal Vasilko, Jozef Vasilko, Juraj Vasilko, ozudovít Petrus, Milan Petr Konecny, Jan Konecny, Andrej Konecny, Jan Gresko, Stefan Gresko, Peter Vargovic, Anton Vargovic, Jozef Olah, Ladislav Vateha, Jan Vateha.
A vasutat 1942. május 1-jén szüntették meg.
Az építkezésen a foglalkoztatás növekedése megkönnyítette a kistermelők számára a másodlagos elhelyezkedést, amelyen mindig a falu életkörülményei függtek.
A németek könyörtelensége fokozódott, amikor a szovjet front közeledett Szlovákia határaihoz. A lakosok evakuálási parancsra vártak, amely 1944. november 2-án érkezett, de visszahívták őket, amikor a front megállt Michalovce-nál. November 11-én a németek nehézfegyverekkel, harckocsikkal és ágyúkkal csaptak le a partizánokra. Ebben az időszakban fokozódott a polgári lakosság üldözése, különösen azok, akik a partizánokat segítették. Az egész Ondavská-völgy lángra kapott.
November 24-én a falut evakuálni utasították.
A felszabadulás után a polgárok visszatértek szülőfalujukba. Akiket egy falu közelében rejtettek az erdőben, a felszabadulás napján tértek vissza. A többi kitelepített több hétig nem tért vissza. A házak nagy része azért égett, mert fából készültek és szalmával voltak borítva. Csak nyolc téglaház maradt. Tulajdonosaik voltak: Jozef Dvorský, Jozef Minich, Jozef Vargovič (Aľov), Ján Vargovič (Majstrišin), Anton Podoľak, Ján Šofranko, Alfonz Lefkovič.
A várólista utáni körülmények nagyon nehézek voltak. Öt család is volt egy házban. A fronton és annak átkelése után 37 ember halt meg a faluban. Közülük sokan a talált lőszerek gondatlan kezelésében: pl. Michal Konečnýt egy páncéltörő bánya szakította szét, Ján Demeter, Melník, Andrej Minich, Štefan Hromada, Jozef Hromada, Ján Javorský bányára lépett, és Kuričaj apjának és fiának romáit is megölte. A front átkelése után számos bánya maradt a faluban, a mezőkön és az erdőkben, amelyek sokkal több áldozatot követeltek, köztük gyermekeket is. Andrej Hromada 460 páncéltörő aknát távolított el a földjéről. 1945 májusában katonák érkeztek a faluba, és szervezetten elkezdték az aknák kiürítését. Tavasszal a polgárok megkezdték az elpusztított otthonok javítását. 1945 augusztusában tűz ütött ki a faluban, amely 8 lakóházat és 13 gazdasági épületet rombolt le.
Slovenská Kajňa 1989 után
1989. november bizonyos politikai és gazdasági változásokat is hozott közösségünkben. 1990 elején a KSS falusi szervezet tevékenysége megszűnt. 1990. november 23-án és 24-én sor került az önkormányzati tanács polgármesterének és helyetteseinek első ingyenes önkormányzati választására.
Az állampolgárok választásokon történő szavazása alapján Ing. Jozef Hríčant és a következő polgárokat választották meg az önkormányzati tanácsba: Tutko Jozef alpolgármestert, Jozef Durkaj, Jaroslav Durkaj, Milan Ihnat, Ing. Ján Kravec, Ján Melník, Jozef Olah, Jaroslav Oslovič, Pavol Oslovič, Mária Šašalová, Jozef Šofranko, Juraj Vargovič.
A városi tanács választásait 1994. november 18–19-én tartották. 567 választópolgár bekerült a választói névjegyzékbe, ebből 431 szavazó vett részt a választásokon. Két jelölt indult a polgármesteri posztért. Ing. Jozef Hričan független jelöltként 354, a KDH jelöltje, Jozef Lipovec pedig 54 szavazatot kapott. Az önkormányzati tanács helyetteseivé választották: Jozef Durkaj - alpolgármester, Ing. Jan Kravec, Mgr. Michal Dzurčanin, Milan Ihnát, Magdaléna Vološčáková, Jaroslav Durkaj, Ján Oslovič, Mgr. Anna Durkajová, Jozef Olah, Anna Popová, Marián Hanušin, Ján Petrus. Az új társadalmi-politikai viszonyok Szlovákiában a polgárok családi életét is befolyásolták. Községünk néhány lakója külföldre is ment munkalehetőségért. A munkanélküliek közé kerültek
- Drahňov Az önkormányzat hivatalos honlapja Hivatalos testület VZN-tervezet
- Husiná története A falu hivatalos honlapja
- Görögkatolikus plébánia Košický Klečenov A falu hivatalos honlapja
- Dlhé nad Cirochou Az önkormányzat hivatalos honlapja Hírek Területi tesztek - útmutatás
- Előzmények - Toporec község hivatalos honlapja