rajzolni 1. o. elrontani 1, kár 1 2. o. verte 3
elrontani 1. valamiben kárt okozni, rosszabbá tenni, kevésbé értékes (op. javítás) • elrontani • károsítani: a gyermek azonnal elrontott, elrontott, megrongálódott • elpusztított • elpusztított • leértékelt: megsemmisítette a gép finom mechanizmusát; az élelmiszerek rossz tárolása leértékelt • megsértik • perjel: kapcsolatok megszakítása, béke vágása • kifejez.: felvenni • felvenni • felvenni • ásni • ásni • ajtót • eke • ásni • ásni • ásni: a feladat végül felvette, rúgta • a hívást. kifejez: pengetés • hámozás • pletykázás • pletykázás • összevissza • nyikorgás • nyikorgás • pótlás: felrobbantás, összevisszaság, ruhák kitalálása, ebéd • demoralizálás (erkölcsileg korrupt): fiatalok demoralizálása videokazettákkal • beszélgetés. kifejez: tolás • nyomás • szippantás • kifej. megcsonkítani (erkölcsileg elrontani): nyelni, horkolni egy lány karakterét • kezdet • kifejez. zúzódás (egészség) • pl.: megrovás • összetörni • összetörni • összetörni • összetörni • elrendezni • összetörni • összetörni • háziasságra • megjelölni • elpusztítani • a beszélgetést. elavult akadályozza • durva.: rosszindulatú • köhögés • köhögés • megtermékenyül • vulg.: fasz • fasz • alacsonyabb. telefon hívás.: poondět • poondiať • doondět • subšt.: álcázás • álcázás: vigyorogás, köhögés, poondiať az életed • rock (általában kedvező mentális állapot): rock öröm, jó hangulat
2. o. frusztrálni 1, meghiúsítani
-
károsodás 1. hátrányos változást, valaminek károsodását okozhatja • sérülés: ütközés következtében megrongálta az órát • megszakadt (különösen a felületen): megtörte a festéket, festéket • elpusztított • elpusztított (megrongált, hogy valami teljesen használhatatlanná váljon, nem funkcionális stb.): a gleccser elpusztította a termést; a vegytisztítóban a ruhám tönkrement • tönkrement (hibás működést, hibákat okoz): törött gép • pl.: karcolás • karcolás: karcolás, megkarcolta az egészségemet • karcolás • karcolás • karcolás (karcos sérülés): karcolás (ok) abat, megkarcolja valaminek a sima felületét • kopás • kopás • karcolás • karcolás • karcolás (bozót sérülés): karcolás bútor, lakk, üveg • pl. lebontani (Kukučín) • pusztít • pusztít • pusztít • kifejez.: összefoglalva • kifosztani: (z) az erdők pusztulása; tűz rombolta az épület egy részét; szivattyúzott vízforrások • pl. • hívás megszervezése. kifejez sóhaj: tűz énekelt, sóhajtott az erdő • keverés • rázás (gyakori használat, gondatlan károkozás)
2. kárt, veszteséget, kárt okozni valakiben (anyagi, lelki vagy egészségügyi) • ártani: a tűz többeket, többeket is megrongált; erőfeszítés ártott neki, bántott • bántott: nehéz étel ártotta a betegeket • bántotta: bántotta, hogy annyira dolgozott • a régióban.: árt • árt: ügyeljen arra, hogy ne ártsanak neki; a vagyon felosztásakor ártottak neki
ütés 1. ügyesen kapcsolódjon (általában ütésekkel, körmök kalapálásával) • üt: ütés, ütés a szekrény deszkáiról • ütés: verje a polcot az anyag maradványaitól • ütés • morzsolódás • ütés (fokozatosan, több dolog) • hívás . kifejez: leütni • rázni (gyorsan felverni): leütni valami ládát • beszélgetni. Mester (kézi technikai munkát végez): Mester, verje ki a deszkakocsiból
2. fúj, leüt a földre • áldozat • fordulás • eke • védekezés • szedés (gyümölcs a fától) • kopogás • szórás • verés • leütés (tolás, ostor károsodása): az eső veri a termést; jégeső lenyelte, lenyelte, megverte az összes árpát • fecske (fokozatosan, több dolog)
3. ütések, verések fájdalmat okoznak (nagy mértékben); csatával büntetni • megölni: verni, megölni valakit halálra • elengedni • vád: nem szolgát elengedni, bottal vádolni • kifejezni.: leütés • leütés • verés • verés • letépés • letépés • levágás • levágás • zsír • festés • ütés • összenyomás • elszappanosodás • csapkodás: a sarkon álló fiúk kopogtattak, megvertek egy barátot • beszélgetés. kifejez: karcolás • felállítás • karcolás • rendezés • vérzés • spriccelés • levágás: ha az embert megtámadják, akkor felhorkant, felhorkant • feltöltődik • ver (nagyon, agyonveri) • kifej.: szippantás • masszázs • pazarlás • lehúzás • kifizetődő: anya seprűvel fizetett neki • kifej.: kivágás • kivágás • kiütés • kiütés • összetörés • felkorbácsolás • felkorbácsolás • verés • ugatás • hímzés • kiütés • rázás • felrobbanás • felrobbanás • felrobbanás • kiütés • kinyomás • letépés: kivágni, verni valakit; verés, dörömbölés, seggfej • pl. kényszeríteni: botokkal kényszeríteni a gyermekeket • pl.: vyonačiť • vylupkať (Šoltésová) • pl.: szappan ki • mosás • extrudálás • kiütés: kiszappanoztatta, bottal mosta a fiát; mindannyiunkat kiütöttek • pl.: pofon • pofon • összenyom: pofon a papula; por a szamárról • kifej. elfojtani • elavult. üt • kifej.: verés • rázás • aprítás • zsír • cucc • vágás • só • bumm: Akkor megverlek, dörömbölök, hogy ne felejts el! • telefon hívás. kifejez: verni • verni: amikor apja veri, veri vagy nem gyötri • pl. betölteni: betöltötték, mennyit tettek bele • pl. javítás • pl. hígított. őröl: őröl valakit a hátán • ostor (ostorral ver) • farag (bottal ver) • éget (bottal ver) • lincs (nyilvánosan kegyetlen, vérbe ver) • hív.: pofon • pofon • szorít • összenyom • pofon • összenyom • pofon • szorít • összenyom (üt, üt) • ostor • ostor (ver egy rúddal, ostorral, bottal): hadd tüsszent, ostorozzon • kifejezzen: rúgás • rúgás (láb) • fraz. kifejez: kenje meg a hátát/bordáit/bordáit • bordákat számoljon/számoljon meg: amikor elkapom, megkenem a bordáit; a bordákat megfelelően kiszámolták neki. zgebriť (F. Hečko) • nar. megszabadulni (Kukučín) • tologatni • tologatni (többször, több ember): gyermekkorában gyakran még az ártatlanok is tolták • ex.: varrni • ringatni • ringatni