AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
alli 27 mg rágótabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden rágótabletta 27 mg orlisztátot tartalmaz.
Segédanyagok
Minden rágótabletta 86,79 mg laktózt és 6,48 mg szacharózt tartalmaz (monopalmitát formájában).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Fehér vagy törtfehér, 12 mm-es háromszög alakú, metszett élű tabletta, „alli” jelzéssel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az alli túlsúlyos felnőttek testsúlycsökkentésére javallt (testtömeg-index, BMI, ≥ 28 kg/m2), és közepesen alacsony kalóriatartalmú, alacsony zsírtartalmú étrenddel együtt kell alkalmazni.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az alli ajánlott adagja egy 27 mg-os tabletta naponta háromszor. 24 órán belül felhasználhatók
legfeljebb három 27 mg-os tabletta.
Lehetséges, hogy a 27 mg rágótabletta szisztémás felszívódása magasabb lehet, mint a 60 mg kemény kapszula felszívódása. Ezért nem ajánlott két tablettát egyidejűleg bevenni.
Az étrend és a testmozgás fontos része a fogyókúrának. Javasoljuk, hogy kezdje
diéta és testmozgás programmal az alli kezelés megkezdése előtt.
Az orlisztát szedése alatt a betegnek táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott, közepesen alacsony kalóriatartalmú étrendet kell folytatnia, amely körülbelül 30% zsírtartalmú kalóriát tartalmaz (pl. Napi 2000 kcal étrend 65 év)
Korlátozott adatok állnak rendelkezésre az orlisztát idős betegeknél történő alkalmazásáról. Mivel az orlisztát minimálisan felszívódik, idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
Máj- és vesekárosodás
Az orlistat hatását máj- és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták.
Mivel az orlisztát minimálisan felszívódik, máj- és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
Gyermekek és serdülők
Az alli biztonságosságát és hatékonyságát 18 év alatti gyermekeknél nem igazolták. Nincs elérhető adat.
A tablettát közvetlenül az egyes főétkezések előtt, alatt vagy 1 órán belül meg kell rágni. Az orlisztát adagját ki kell hagyni, ha az étel kihagyásra kerül, vagy ha nem tartalmaz zsírt.
4.3 Ellenjavallatok
• A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység
• Egyidejű kezelés ciklosporinnal (lásd 4.5 pont)
• Krónikus malabszorpciós szindróma
• kolesztázis
• Terhesség (lásd 4.6 pont)
• Szoptatás (lásd 4.6 pont)
• Egyidejű kezelés warfarinnal vagy más orális antikoagulánssal (lásd 4.5 és 4.8 pont)
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A betegeket figyelmeztetni kell a diétás ajánlások betartására (lásd 4.2 pont). Az orlisztát egy meghatározott étellel vagy magas zsírtartalmú étrenddel történő bevitele növelheti a gyomor-bélrendszeri tünetek valószínűségét (lásd 4.8 pont).
Az orlisztátkezelés elméletileg csökkentheti a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E és K) felszívódását
(lásd a 4.5. szakaszt). Ezért lefekvéskor multivitamin-kiegészítést kell bevenni.
Mivel a fogyás javuló anyagcsere-kompenzációval járhat
cukorbetegségben a cukorbetegség kezelésére szedő betegeknek az alli-kezelés megkezdése előtt konzultálniuk kell kezelőorvosukkal vagy gyógyszerészükkel az antidiabetikus gyógyszer adagjának lehetséges módosításának szükségességéről.
A súlycsökkenés javuló vérnyomással és koleszterinszinttel járhat. A magas vérnyomás vagy hiperkoleszterinémia elleni gyógyszereket szedő betegeknek az alli szedése alatt konzultálniuk kell orvosukkal vagy gyógyszerészükkel, ha módosítaniuk kell e gyógyszerek adagját.
Az amiodaront szedő betegeknek az alli-kezelés megkezdése előtt konzultálniuk kell az orvossal (lásd
4.5.).
Rektális vérzés eseteiről számoltak be az orlisztátot szedő betegeknél. Ha ez bekövetkezik, a betegnek orvoshoz kell fordulnia.
Javasoljuk, hogy további fogamzásgátló módszert alkalmazzon az esetleges orális fogamzásgátló kudarc elkerülésére, amely súlyos hasmenés esetén jelentkezhet (lásd 4.5 pont).
Vesebetegségben szenvedő betegeknek az alli-kezelés megkezdése előtt orvoshoz kell fordulniuk, mivel az orlisztát alkalmazása ritkán társulhat hyperoxaluriával és oxalát nephropathiával.
Ha az orlisztatot levotiroxinnal együtt alkalmazzák, hypothyreosis fordulhat elő és/vagy csökkenhet a hypothyreosis kontrollja (lásd 4.5 pont). A levotiroxint szedő betegeknek az alli-kezelés megkezdése előtt konzultálniuk kell orvosukkal, mivel előfordulhat, hogy az orlisztátot és a levotiroxint különböző időpontokban kell bevenni, és a levotiroxin adagját módosítani kell.
Az epilepszia elleni gyógyszert szedő betegeknek az alli-kezelés megkezdése előtt konzultálniuk kell orvosukkal, mivel figyelni kell őket a rohamok gyakoriságának és súlyosságának esetleges változásaira. ha
Ha ez bekövetkezik, mérlegelni kell az orlisztát és az epilepszia elleni gyógyszerek különböző időpontokban történő alkalmazását (lásd 4.5 pont).
A rágótabletta laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
A rágótabletták szacharózt is tartalmaznak. A ritka, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Egy gyógyszer-gyógyszer interakciós vizsgálatban csökkent ciklosporin plazmaszinteket figyeltek meg, amelyekről orlisztáttal együtt adva több esetben beszámoltak. Ez elméletileg az immunszuppresszív hatás csökkenéséhez vezethet. Az alli és a ciklosporin egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
A warfarin vagy más orális antikoagulánsok orlisztattal kombinációban történő alkalmazása befolyásolhatja a nemzetközi normalizált arány (INR) értékeit (lásd 4.8 pont). Az alli és warfarin vagy más orális antikoagulánsok egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Specifikus gyógyszer-gyógyszer interakciós vizsgálatokban az orlisztát jelenléte nem lépett kölcsönhatásba az orális fogamzásgátlókkal. Az orlisztát azonban közvetett módon csökkentheti az orális fogamzásgátlók elérhetőségét, és ez egyes esetekben váratlan terhességhez vezethet. Súlyos hasmenés esetén egy további fogamzásgátló módszer alkalmazása ajánlott (lásd 4.4 pont).
Az orlisztát és a levotiroxin egyidejű bevétele esetén hypothyreosis fordulhat elő és/vagy csökkenhet a hypothyreosis kontrollja (lásd 4.4 pont). Ennek oka lehet a jód és/vagy a levotiroxin-sók csökkent felszívódása.
Az orlisztáttal és epilepszia-ellenes szerekkel egyidejűleg kezelt betegeknél pl. görcsrohamokról számoltak be valproáttal, lamotriginnel, amelyeknél az ok-okozati összefüggés nem zárható ki. Az orlisztát csökkentheti az epilepszia elleni gyógyszerek felszívódását, ami görcsrohamokhoz vezethet.
Zsírban oldódó vitaminok
Az orlisztátkezelés elméletileg ronthatja a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E és K) felszívódását.
A klinikai vizsgálatok során 4 évig orlisztáttal kezelt alanyok túlnyomó többségének A-, D-, E-, K- és béta-karotinszintje a referencia tartományban volt. A betegeket azonban javasolni kell, hogy lefekvés előtt vegyenek be egy multivitamin-kiegészítőt a megfelelő vitaminbevitel biztosítása érdekében (lásd 4.4 pont).
Farmakokinetikai interakciós vizsgálatokat nem végeztek, ezért az alli nem ajánlott akarbózzal kezelt betegeknél.
Az amiodaron plazmaszintjének csökkenését figyelték meg kisszámú egészséges önkéntesnél, akik egyszeri amiodaron dózist kaptak az orlisztáttal együtt. Ennek a hatásnak a klinikai jelentősége az amiodaronnal kezelt betegeknél nem ismert. Az amiodaront szedő betegeknek az alli-kezelés megkezdése előtt orvoshoz kell fordulniuk. Az alli-kezelés alatt szükség lehet az amiodaron dózisának módosítására.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes nők/Fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél
Az orális fogamzásgátlók esetleges sikertelenségének megelőzése érdekében, amely súlyos hasmenés esetén előfordulhat, további fogamzásgátló módszer alkalmazását javasoljuk (lásd 4.4 és 4.5 pont).
Az orlisztát terhességre gyakorolt hatásáról nincsenek klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra a terhesség, az embrionális/magzati fejlődés, a szülés vagy a postnatalis fejlődés szempontjából (lásd 5.3 pont).
Az alli terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Szoptatás
Az orlistat ellenjavallt szoptatás alatt, mivel nem ismert, hogy az orlisztát kiválasztódik-e az anyatejbe (lásd 4.3 pont).
Állatkísérletek nem mutattak ki káros hatást a termékenységre.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az Orlistat nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az orlisztáttal szembeni mellékhatások túlnyomórészt gyomor-bél jellegűek, és összefüggésben vannak a gyógyszer farmakológiai hatásával az étkezési zsírok felszívódásának megakadályozásában.
Gasztrointesztinális mellékhatások, amelyeket klinikai vizsgálatok során figyeltek meg orlistat dózisban
A 60 mg, 18 hónaptól 2 évig tartó kezelés, általában enyhe és átmeneti volt. Általában előfordultak
a kezelés kezdeti szakaszában (3 hónapon belül) és a betegek többségénél csak egy epizód fordult elő. Az alacsony zsírtartalmú étrend fogyasztása csökkenti a gyomor-bélrendszeri reakciók valószínűségét (lásd 4.4 pont).
Az alábbiakban a mellékhatásokat szervrendszer és gyakoriság szerint soroljuk fel. A gyakoriságokat a következőképpen határozzák meg: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (az orlisztát ≥ 1/100-99% -a kötődik a plazmafehérjékhez (főleg lipoproteinekhez és albuminhoz). Az orlisztát minimális mennyiségben jut be az eritrocitákba.
Állatkísérletek adatai alapján valószínű, hogy az orlisztát anyagcsere elsősorban a gyomor-bél falán történik. Az elhízott betegek vizsgálatának eredményei a szisztémásan felszívódó dózis minimális frakciójában két fő metabolitot mutattak ki - az M1-et (hidrolizált 4-tagú laktongyűrű) és az M3-at (az M1-et hasított N-formilleucinnal), amelyek a teljes plazmakoncentráció.
Az M1-nek és az M3-nak nyitott béta-lakton gyűrűje van, és rendkívül gyenge lipáz gátló aktivitása van (1000, illetve 2500-szor gyengébb, mint az orlisztát). Az alacsony gátló hatás és az alacsony plazmaértékek miatt a gyógyszer terápiás dózisban történő beadása után (átlagosan 26 ng/ml és 108 ng/ml) ezek a metabolitok nem tekinthetők farmakológiailag jelentősnek.
Normál testsúlyú és elhízott betegeken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a felszívatlan gyógyszer a elimináció fő útja volt a felszívódás nélkül. Az orlisztát beadott adagjának körülbelül 97% -a ürült a széklettel, amelynek 83% -a változatlan.