Hetente egyszer

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Enbrel 10 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz gyermekek számára

2. A GYÓGYSZER MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTELE

Minden injekciós üveg 10 mg etanerceptet tartalmaz. Feloldás után az oldat 10 mg/ml etanerceptet tartalmaz.

Az etanercept egy humán fehérje, amely a p75 tumor nekrózis faktor receptorából és az Fc fragmensből áll, és amelyet rekombináns DNS technológiával állítanak elő a kínai hörcsög petefészek (CHO) emlős transzlációs rendszerben. Az etanercept egy kiméra fehérje dimerje, amelyet az emberi tumor nekrózis faktor-2 receptor (TNFR2/p75) extracelluláris ligandumkötő részének és a humán IgG1 Fc fragmensének (TNFR2/p75) összeolvasztásával állítanak elő. Ez az Fc fragmens tartalmazza a CH2 és CH3 kötő régiókat, az IgG1 CH1 régiót azonban nem. Az etanercept 934 aminosavból áll és relatív molekulatömege körülbelül 150 kilodalton. Az etanercept fajlagos aktivitása 1,7x106 egység/mg.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por és oldószer oldatos injekcióhoz (por injekcióhoz). A por fehér. Az oldószer tiszta, színtelen folyadék.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Juvenilis idiopátiás ízületi gyulladás

Polyarthritis (pozitív vagy negatív reumatoid faktorral) és előrehaladott oligoarthritis kezelése olyan gyermekeknél és serdülőknél, 2 éves kortól, akiknél a metotrexátra adott válasz nem megfelelő, vagy igazolt metotrexát intolerancia.

Psoriasisos ízületi gyulladás kezelése 12 éves kortól serdülőknél, akiknél a metotrexátra adott válasz nem megfelelő vagy bizonyítottan metotrexát-intolerancia volt.

Az enthesitis okozta ízületi gyulladás kezelése 12 éves kortól serdülőknél, akiknél a hagyományos terápia nem megfelelő volt vagy a hagyományos terápia bizonyítottan intoleráns volt.

Az Enbrelt 2 év alatti gyermekeknél nem vizsgálták. Gyermekkori pikkelysömör plakkokkal

Krónikus súlyos plakkos pikkelysömör kezelése olyan gyermekeknél és serdülőknél, 6 éves kortól, akik nem reagálnak megfelelően, vagy intoleránsak más szisztémás kezelésekkel vagy fényterápiával.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

Az Enbrel-kezelést a juvenilis idiopátiás ízületi gyulladás vagy a gyermekkori plakkos pikkelysömör diagnosztizálásában és kezelésében jártas orvosnak kell elkezdenie és felügyelnie. Az Enbrel-lel kezelt betegeknek betegbiztonsági kártyát kell kapniuk.

Speciális betegcsoportok

Máj- és vesekárosodás Az adag módosítása nem szükséges.

A 10 mg-os csomagolás olyan gyermekgyógyászati ​​betegek számára készült, akiknek legfeljebb 10 mg-os adagot írtak elő.

Minden Enbrel 10 mg-os injekciós üveget egyetlen adagban kell felhasználni egy beteg számára, és az injekciós üveg fennmaradó részét el kell dobni.

Juvenilis idiopátiás ízületi gyulladás

Az ajánlott adag 0,4 mg/kg (legfeljebb 25 mg egyszeri adagban) hetente kétszer subcutan injekcióban, 3-4 napig adagolva 3-4 napig, vagy 0,8 mg/kg-ig (legfeljebb 50 mg-ig egyetlen adagban). adag) hetente egyszer adják be. Meg kell fontolni a kezelés abbahagyását azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak 4 hónap kezelés után.

Formálisan klinikai vizsgálatokat nem végeztek 2-3 éves gyermekeknél. A betegnyilvántartásokból származó korlátozott adatok azonban azt sugallják, hogy hetente egyszer 0,8 mg/kg dózisban szubkután adva a biztonsági profil 2–3 éves gyermekeknél hasonló a felnőtteknél és a 4 éves vagy annál idősebb gyermekeknél megfigyelthez (lásd 5.1 pont). ).

Általában az Enbrel nem alkalmas 2 évesnél fiatalabb gyermekek számára a juvenilis idiopátiás ízületi gyulladás indikációjában.

Gyermek plakk pikkelysömör (6 éves és idősebb)

Az ajánlott adag 0,8 mg/kg (legfeljebb 50 mg/adag) hetente egyszer, legfeljebb 24 hétig. A kezelést abba kell hagyni, ha 12 hét múlva nem reagál.

Ha az Enbrel-kezelés megismétlése javasolt, akkor a kezelés időtartamára vonatkozó fenti ajánlásokat kell követni. Az adagnak hetente egyszer 0,8 mg/kg-nak kell lennie (legfeljebb 50 mg/adag).

Általánosságban elmondható, hogy az Enbrel nem alkalmas 6 év alatti gyermekeknél a plakkos pikkelysömör javallatában. Az alkalmazás módja

Az Enbrelt szubkután injekció formájában adják be. Használat előtt az Enbrel oldatos port 1 ml oldószerben kell feloldani (lásd 6.6. Szakasz).

Az elkészített Enbrel injekciós üveg elkészítésével és beadásával kapcsolatos részletes utasítások megtalálhatók a betegtájékoztató 7. szakaszában, „Utasítások az Enbrel injekció elkészítéséhez és beadásához”.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt ​​bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Szepszis vagy a szepszis kockázata.

Az Enbrel-kezelést nem szabad aktív fertőzésben, beleértve krónikus vagy lokalizált fertőzésben szenvedő betegeknél.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Meg kell vizsgálni a betegek fertőzés jelenlétét az Enbrel-kezelés előtt, alatt és után, figyelembe véve, hogy az etanercept átlagos eliminációs felezési ideje körülbelül 70 óra (7-300 óra tartomány).

Súlyos fertőzésekről, szepszisről, tuberkulózisról és opportunista fertőzésekről, köztük invazív gombás fertőzésekről, listreriosisról és legionellózisról számoltak be az Enbrel alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). Ezeket a fertőzéseket baktériumok, mikobaktériumok, gombák, vírusok és paraziták (beleértve társaikat is) okozták. Bizonyos esetekben ezeket a fertőzéseket nem ismerik fel, különösen gombás és egyéb opportunista fertőzések esetén, amelyek késleltetik a megfelelő kezelést, és néha halált is okozhatnak. A betegeknél előforduló súlyos opportunista fertőzések kockázatát (pl. Endémiás mycosisnak való kitettség) figyelembe kell venni a fertőzések előfordulásának értékelésekor.

Azokat a betegeket, akiknél az Enbrel-kezelés alatt új fertőzés alakul ki, szorosan ellenőrizni kell. Az Enbrel alkalmazását fel kell függeszteni, ha a beteg súlyos fertőzésben szenved. Az Enbrel biztonságosságát és hatékonyságát krónikus fertőzésben szenvedő betegeknél nem értékelték. Az orvosoknak körültekintően kell eljárniuk az Enbrel-kezelés megfontolásakor olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében visszatérő vagy krónikus fertőzések szerepelnek, vagy olyan betegeknél, akiknél a fertőzésre hajlamos alapbetegség van, mint pl. előrehaladott vagy rosszul kontrollált cukorbetegség.

Aktív tuberkulózis, köztük miliárius tuberkulózis és extrapulmonalis lokalizációjú tuberkulózis eseteiről számoltak be az Enbrel-lel kezelt betegeknél.

Az Enbrel-kezelés megkezdése előtt minden beteget meg kell vizsgálni aktív és inaktív (látens) tuberkulózis szempontjából. Ennek a vizsgálatnak tartalmaznia kell a tuberkulózis személyes kórtörténetét vagy a tuberkulózissal való esetleges korábbi kapcsolatfelvételét, valamint a korábbi és/vagy a jelenlegi immunszuppresszív terápiát. Megfelelő szűrővizsgálatokat kell végezni minden betegnél, pl. tuberkulin bőrvizsgálat és mellkasröntgen (a nemzeti ajánlásokat követheti).

Javasoljuk, hogy ezeket a vizsgálatokat rögzítsék a betegbiztonsági kártyán. Az orvosoknak mérlegelniük kell a hamis negatív tuberkulin bőrtesztek kockázatát, különösen súlyos betegek vagy immunhiányos betegek esetében.

Aktív tuberkulózis diagnosztizálása esetén az Enbrel-kezelést nem szabad elkezdeni. Inaktív (látens) tuberkulózis diagnosztizálása esetén a látens tuberkulózis kezelését antituberculosis kezeléssel meg kell kezdeni az Enbrel-kezelés megkezdése előtt és a nemzeti ajánlásoknak megfelelően. Ebben a helyzetben az Enbrel-kezelés előny/kockázat arányát nagyon alaposan meg kell fontolni.

Minden beteget meg kell utasítani, hogy forduljon orvoshoz, ha az Enbrel-kezelés során tuberkulózisra utaló jelek/tünetek (pl. Tartós köhögés, fogyás/fogyás, enyhe láz) jelentkeznek.

A hepatitis B reaktiválása

Hepatitis B reaktivációról beszámoltak olyan betegeknél, akik korábban hepatitis B vírussal (HBV) fertőzöttek, és egyidejűleg TNF-antagonistákat, köztük az Enbrelt is kaptak. Az Enbrel-kezelés megkezdése előtt a betegeket meg kell vizsgálni HBV-fertőzés szempontjából. Azoknak a betegeknek, akiknek pozitív a HBV-tesztje, tanácsos konzultálniuk a hepatitis B kezelésében jártas orvossal. Óvatosan kell eljárni, ha az Enbrelt korábban HBV-fertőzött betegeknek adják be. Ezeket a betegeket figyelni kell az aktív HBV-fertőzés jeleire és tüneteire a kezelés alatt és a kezelés abbahagyása után néhány hétig. Nincs elegendő információ a HBV-fertőzött betegek kezeléséről, akik antivirális terápiát kapnak TNF-antagonistával kombinálva. HBV-fertőzésben szenvedő betegeknél az Enbrel-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő szupportív kezelés mellett hatékony vírusellenes terápiát kell kezdeni.

A hepatitis C súlyosbodása

Az Enbrel-t szedő betegeknél súlyosbodó hepatitis C-esetekről számoltak be. Az Enbrel-t körültekintően kell alkalmazni a hepatitis C-ben szenvedő betegeknél.

Egyidejű kezelés anakinrával

Az Enbrel és az anakinra együttes alkalmazása a súlyos fertőzések és a neutropenia fokozott kockázatával járt együtt, csak az Enbrelhez képest. Ez a kombináció nem mutatott jobb klinikai hasznot. Ezért az Enbrel és az anakinra együttes alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Abatacept egyidejű kezelése

Klinikai vizsgálatokban az abatacept és az Enbrel együttes alkalmazása a súlyos nemkívánatos események fokozott gyakoriságát eredményezte. Ez a kombináció nem mutatott jobb klinikai hasznot; ilyen használata nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

Az Enbrel-lel kapcsolatos allergiás reakciókról gyakran beszámoltak. Az allergiás reakciók közé tartozott az angioödéma és az urticaria, és súlyos reakciók léptek fel. Ha bármilyen súlyos allergiás vagy anafilaxiás reakció lép fel, az Enbrel-kezelést azonnal le kell állítani és megfelelő kezelést kell elkezdeni.

A TNF-antagonisták, köztük az Enbrel, képesek befolyásolni a gazdaszervezet fertőzések és rosszindulatú daganatok elleni védekező mechanizmusait, mivel a TNF a gyulladás közvetítője és modulálja a sejtek immunválaszát. Egy Enbrel-lel kezelt 49 rheumatoid arthritisben szenvedő felnőtt beteg vizsgálatában nem volt bizonyíték a késleltetett típusú túlérzékenység elnyomására, az immunoglobulinszint csökkenésére vagy az effektor sejtpopulációk változására.

Két juvenilis idiopátiás ízületi gyulladásban szenvedő betegnél kialakult a varicella, valamint az aszeptikus menigititis jelei és tünetei, amelyek következmények nélkül megszűntek. Jelentős varicella vírus expozícióban szenvedő betegeknek átmenetileg abba kell hagyniuk az Enbrel kezelést, és fontolóra kell venni a varicella-Zoster immunglobulin profilaktikus kezelést.

Az Enbrel biztonságosságát és hatékonyságát immunszuppressziós betegeknél nem értékelték. Rosszindulatú daganatok és limfoproliferatív betegségek

Szilárd és vérképző rosszindulatú daganatok (a bőrdaganatok kivételével)

Különböző típusú rosszindulatú daganatokról (beleértve az emlőrákot, a tüdőrákot és a lymphomát) számoltak be a forgalomba hozatalt követően (lásd 4.8 pont).

A TNF-antagonista klinikai vizsgálatok kontrollált részeinél több lymphoma-esetet figyeltek meg TNF-antagonistát kapó betegeknél, mint a kontroll betegeknél. A lymphoma előfordulása azonban ritka volt, és a követési időszak rövidebb volt a placebo-betegeknél, mint a TNF-antagonista betegeknél. A forgalomba hozatalt követő megfigyelés során leukémiás eseteket jelentettek TNF-antagonistákkal kezelt betegeknél. A reumás ízületi gyulladás jelenléte növeli a limfóma és a leukémia kialakulásának alapvető kockázatát hosszú távú, nagyon aktív gyulladásos betegségben szenvedő betegeknél, ami bonyolítja a kockázat felmérését.

A jelenlegi ismeretek alapján nem zárhatjuk ki a limfóma, a leukémia vagy más vérképző vagy szilárd rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát a TNF-antagonistákkal kezelt betegeknél. Óvatosan kell eljárni a TNF-antagonistákkal történő kezelés mérlegelésekor rosszindulatú daganatos kórtörténetben szenvedő betegeknél, vagy ha malignus daganatban szenvedő betegeknél folytatják a kezelést.

A forgalomba hozatalt követően a TNF-antagonistákkal kezelt gyermekeknél, serdülőknél és fiatal felnőtteknél (22 éves korig) rosszindulatú daganatokról számoltak be, néhány esetben halálos kimenetelűek, beleértve az Enbrelt is (a kezelés kezdete 18 font). Az esetek körülbelül fele limfóma volt. A különféle rosszindulatú daganatok által képviselt egyéb esetek közé tartoztak azok a rosszindulatú daganatok, amelyek jellemzően immunszuppresszióval társulnak. A TNF-antagonistákkal kezelt gyermekeknél és serdülőknél nem zárható ki a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata.

Melanoma és nem melanoma bőrrák (NMSC) eseteiről számoltak be olyan betegeknél, akiket TNF-antagonistákkal kezeltek, beleértve az Enbrelt is. A Merkel-sejtes karcinóma eseteiről a forgalomba hozatalt követően nagyon ritkán számoltak be Enbrel-rel kezelt betegeknél. Rendszeres bőrvizsgálat ajánlott minden olyan beteg számára, akinek kockázati tényezői vannak a bőrdaganatokra.

Az ellenőrzött klinikai vizsgálatok eredményeinek összesítése után több NMSC-esetet észleltek az Enbrel-t szedő betegeknél, összehasonlítva a kontrollokkal, különösen a pikkelysömörben szenvedő betegeknél.

Élő oltásokat nem szabad egyidejűleg beadni az Enbrel-lel. Az Enbrel-lel kezelt betegeknél élő vakcinákkal történő fertőzés másodlagos átviteléről nem állnak rendelkezésre adatok. Egy kettős-vak, placebo-kontrollos, randomizált vizsgálatban, pszoriázisos ízületi gyulladásban szenvedő felnőtt betegeknél, 184 beteg kapott multivalens pneumococcus poliszacharid vakcinát is a 4. héten. Ebben a vizsgálatban a legtöbb Enbrel-t kapó pszoriázisos arthritisben szenvedő beteg fokozott, hatékony B-sejtes pneumatikus immunválasz: poliszacharid vakcina, de az összesített titerek valamivel alacsonyabbak voltak, és néhány betegnél a titer kétszer nőtt azokhoz a betegekhez képest, akik nem kaptak Enbrelt. A klinikai jelentőség nem ismert.

Az Enbrel-kezelés autoimmun antitestek képződését eredményezheti (lásd 4.8 pont).

Az Enbrel-rel kezelt betegeknél ritkán számoltak be pancytopenia-ról és nagyon ritkán aplasticus anaemiáról, amelyek közül néhány halálos kimenetelű volt. Óvatosan kell eljárni az Enbrel-rel kezelt betegeknél, akiknek kórtörténetében vérdiszkaszia szerepel. Valamennyi beteget és szülőt/gondozót fel kell hívni arra, hogy haladéktalanul forduljon orvoshoz, ha vérdiszkráziára vagy fertőzésekre utaló tünetek (pl. Tartós láz, torokfájás, véraláfutások, vérzés, sápadtság) jelentkeznek az Enbrel-kezelés alatt. Ezeket a betegeket azonnal meg kell vizsgálni, beleértve a teljes vérképet, és ha a vér diszkrázisa igazolódik, az Enbrel alkalmazását fel kell függeszteni.

Demielinizáló betegségeket ritkán jelentettek Enbrel-lel kezelt betegeknél (lásd 4.8). Ezenkívül nagyon ritkán számoltak be perifériás demyelinizáló polyneuropathiáról (beleértve Guillain-Barré szindrómát, krónikus gyulladásos demyelinizáló polyneuropathiát, demyelinizáló polyneuropathiát és multifokális motoros neuropathiát). Noha nem végeztek klinikai vizsgálatokat az Enbrel-kezelés sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél történő értékelésére, a sclerosis multiplexben szenvedő más TNF-antagonistákkal végzett klinikai vizsgálatok a betegség aktivitásának növekedését mutatták. A kockázat-haszon egyensúly alapos mérlegelése, ideértve a neurológiai kiértékelést is, ajánlott, ha az Enbrel-t már meglévő vagy kezdő demyelinizáló betegségben szenvedő betegeknek, vagy olyan betegeknek írják fel, akiknél fokozott a demyelinizáló betegség kialakulásának kockázata.

Egy 2 éves kontrollos klinikai vizsgálatban reumatoid artritiszben szenvedő betegek populációjában az Enbrel és a metotrexát kombinációja nem hozott váratlan biztonsági eredményeket, és az Enbrel és a metotrexát kombinációjának biztonsági profilja hasonló volt az Enbrel és a metotrexát profiljaihoz külön-külön megfigyelve. tanulmányok. Hosszú távú vizsgálatok folynak ennek a kombinációnak a biztonsága érdekében. Az Enbrel és más betegségmódosító antireumatikus gyógyszerekkel (DMARD) kombinált hosszú távú biztonságosságát nem igazolták.

Az Enbrel alkalmazását más szisztémás vagy fototerápiás kezelésekkel együtt a pikkelysömörben nem vizsgálták.

Vese- és májkárosodás

A farmakokinetikai adatok alapján (lásd 5.2 pont) vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására; az ilyen betegek klinikai tapasztalata korlátozott.

Pangásos szívelégtelenség

Az orvosoknak körültekintően kell eljárniuk, ha pangásos szívelégtelenségben (CHD) szenvedő betegeknél alkalmazzák az Enbrelt. A forgalomba hozatalt követően vannak adatok a CMS súlyosbodásáról Enbrel-t szedő betegeknél, azonosítható kiváltó okokkal vagy anélkül. Ritka esetekről is beszámoltak (a testfelület 10% -a, 18 évesnél idősebb. 112 beteget randomizáltak heti 25 mg Enbrel (n = 75) vagy placebo (n = 55) kezelésre, hetente kétszer, 24 héten keresztül.

A 2. vizsgálat 652 krónikus plakkos pikkelysömörben szenvedő beteget vizsgált meg, és ugyanazok a felvételi kritériumok voltak, mint az 1. vizsgálat, valamint a pikkelysömör területe és súlyossága index (PASI), legalább 10 szűrésen.

Az Enbrelt hetente egyszer 25 mg-os, heti kétszer 25 mg-os, vagy 6 hónapon át hetente kétszer 50 mg-os dózist kapták. A kettős-vak kezelési időszak első 12 hetében a betegek placebót vagy a felsorolt ​​három Enbrel dózis egyikét kapták. 12 hetes kezelés után a placebo csoportba tartozó betegek vak kezelésbe kezdtek az Enbrel-rel (heti 25 alkalommal 25 mg); az aktív kezelési csoportba tartozó betegek a 24. hétig folytatták azt az adagot, amelyre kezdetben randomizálták őket.

A 3. vizsgálatban 583 beteget értékeltek, és ugyanazok a felvételi kritériumai voltak, mint a 2. vizsgálatban. A vizsgálatban részt vevő betegek hetente kétszer 25 mg vagy 50 mg Enbrelt vagy placebót kaptak 12 héten át, majd az összes Enbrel beteg hetente kétszer 25 mg-ot kapott a nyílt vizsgálatban. további 24 hét alatt.

A 4. vizsgálatban 142 beteget értékeltek, és hasonló belépési kritériumokkal rendelkeztek, mint a 2. és a 3. vizsgálatban. Ebben a vizsgálatban a betegek hetente egyszer 50 mg Enbrel-t vagy placebót kaptak 12 héten át, majd az összes beteg 50 mg Enbrelt kapott nyílt fázis hetente egyszer további 12 hétig.

Az 1. vizsgálatban az Enbrel csoportban szignifikánsan nagyobb volt a PASI 75 válaszú betegek aránya a 12. héten (30%), mint a placebo csoportban (2%) (p