ellenőrizni kell

Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2017/05962-Z1B
Számú melléklet 2. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2018/01963-Z1B

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Ketesse 12,5 mg tbl

Ketesse 25 mg tbl

filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Minden tabletta 12,5 mg vagy 25 mg dexketoprofent tartalmaz dexketoprofen trometamol formájában.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Ketesse 12,5 mg tbl: fehér, kerek filmtabletta.

Ketesse 25 mg tbl: fehér, kerek, filmtabletta, bevágással.

A tablettákat egyenlő adagokra lehet felosztani.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe vagy mérsékelt fájdalom, például mozgásszervi fájdalom, dysmenorrhoea, fogfájás tüneti kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

A fájdalom jellegétől és súlyosságától függően általában 12-6 mg 4-6 óránként, vagy 25 mg 8 óránként javasolt. A teljes napi adag nem haladhatja meg a 75 mg-ot.

A mellékhatások minimalizálhatók a legkisebb hatásos dózis alkalmazásával a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

A Ketesse tablettákat nem hosszú távú kezelésre szánják, és a kezelést a tünetek időtartamára kell korlátozni.

Idős betegeknél a kezelést alacsonyabb dózisokkal (50 mg teljes napi adag) kell kezdeni. Az adag csak akkor növelhető az általános népesség számára ajánlott dózisra, ha a beteget jól tolerálják.

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelést csökkentett dózisokkal (50 mg teljes napi adag) kezdik, és a betegeket szorosan ellenőrizni kell. A Ketesse nem alkalmazható súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél.

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 60-89 ml/perc) a kezdő napi adagot napi 50 mg-ra kell csökkenteni (lásd 4.4 pont). A Ketesse nem alkalmazható közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (ha a bőrkiütés, a nyálkahártya elváltozásának vagy a túlérzékenység egyéb jelei jelentkeznek, a kreatinin-clearance-et le kell állítani.

Különleges óvatosság szükséges a betegeknél:

- a porfirin metabolizmusának veleszületett rendellenességével (pl. akut intermittáló porphyria)

- közvetlenül a nagyobb műtét után.

Ha orvosa úgy dönt, hogy hosszú távú dexketoprofen-kezelésre van szükség, rendszeresen ellenőrizni kell a máj- és vesefunkciót, valamint a vérképet.

Nagyon ritka esetekben súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (pl. Anafilaxiás sokkot) figyeltek meg. A Ketesse alkalmazását követő súlyos túlérzékenységi reakciók első jeleinél a kezelést le kell állítani. A tünetektől függően az orvosilag szükséges eljárásokat egészségügyi szakembernek kell megindítania.

Krónikus náthával, krónikus orrmelléküreg-gyulladással és/vagy orrpolipózissal kombinált asztmában szenvedő betegeknél nagyobb az acetilszalicilsav- és/vagy NSAID-allergia kockázata, mint az általános populációban. A gyógyszer szedése asztmás rohamokat vagy hörgőgörcsöket okozhat, különösen az acetilszalicilsavra vagy NSAID-okra allergiás betegeknél (lásd 4.3 pont).

Kivételesen a himlő súlyos fertőző szövődményeket okozhat a bőrön és a lágy szöveteken. Eddig nem zárható ki, hogy az NSAID-ok nem járulnak hozzá ezen fertőzések súlyosbodásához. Ezért a Ketesse-t nem szabad himlőben alkalmazni.

A Ketesse-t óvatosan kell alkalmazni vérképző rendellenességekben, szisztémás lupus erythematosusban vagy vegyes kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél.

A többi NSAID-hoz hasonlóan a dexketoprofen is elfedheti a fertőző betegségek tüneteit.

A gyermekek és serdülők alkalmazásának biztonságosságát nem igazolták.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A következő kölcsönhatások általában a nem szteroid gyulladáscsökkentőkre (NSAID-ok) vonatkoznak.

- Egyéb nem szteroid gyulladáscsökkentők (beleértve a szelektív ciklogenáz-2 inhibitorokat) és nagy dózisú szalicilátok (³ 3 g/nap): több NSAID együttes alkalmazása szinergikus hatás miatt növelheti a gyomor-bélrendszeri fekély és vérzés kockázatát.

- Antikoagulánsok: Az NSAID-k fokozzák a gyógyszerek, például a warfarin antikoaguláns hatását (lásd 4.4 pont), a dexketoprofen markáns plazmafehérje-kötődésének, valamint a thrombocyta-működés és a gasztroduodenális nyálkahártya károsodásának gátlása miatt. Ha ez a kombináció nem kerülhető el, gondos klinikai ellenőrzést és a laboratóriumi értékek ellenőrzését kell elvégezni.

- Heparinok: megnövekedett vérzési kockázat (a vérlemezkék működésének gátlása és a gasztroduodenális nyálkahártya károsodása miatt). Ha ez a kombináció nem kerülhető el, gondos klinikai ellenőrzést és a laboratóriumi értékek ellenőrzését kell elvégezni.

- Kortikoszteroidok: fokozott a gyomor-bélrendszeri fekély vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

- Lítium (egyes NSAID-okkal leírva): Az NSAID-k növelik a vér lítiumszintjét, amely elérheti a toxikus szintet (csökkent lítium vesekiválasztás). Ezt a paramétert a kezelés kezdetén, az adag módosítása során és a dexketoprofen kezelés végén ellenőrizni kell.

- Metotrexát 15 mg/hét vagy annál nagyobb dózisok esetén: a metotrexát hematológiai toxicitása fokozódik, mivel a gyulladáscsökkentők általában csökkentik annak vese-clearance-ét.

- Hidantoinok és szulfonamidok: ezeknek a gyógyszereknek a toxikus hatása fokozódhat.

Óvatosságot igénylő kombinációk:

- Diuretikumok, ACE-gátlók, antibakteriális aminoglikozidok és angiotenzin II receptor antagonisták: A dexketoprofen csökkentheti a diuretikumok és a vérnyomáscsökkentők hatását. Néhány károsodott vesefunkciójú betegnél (pl. Dehidratált betegek vagy idős, károsodott vesefunkciójú betegek) a ciklooxigenázt és az ACE-gátlókat gátló anyagok vagy az angiotenzin II receptor antagonisták vagy antibakteriális glikozidok egyidejű alkalmazása a vesefunkció további romlását okozhatja, amely általában reverzibilis. . A dexketoprofennel és diuretikumokkal végzett kombinált kezelés során biztosítani kell a megfelelő hidratációt és a vesefunkció monitorozását a kezelés kezdetén (lásd 4.4 pont).

- Metotrexát alacsony dózisban, 15 mg/hét alatt: A gyulladáscsökkentők hatása általában növeli a metotrexát hematológiai toxicitását azáltal, hogy csökkenti a vese clearance-ét. Az ilyen kombinációval végzett kezelés első heteiben a vérképet hetente ellenőrizni kell. Fokozott felügyeletre van szükség enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél és idős betegeknél.

- Pentoxifillin: megnövekedett vérzési kockázat, emiatt fokozott klinikai monitorozásra és gyakoribb vérzési idő kontrollra van szükség.

- Zidovudin: a retikulocitákkal végzett kezelés növeli az eritrocita toxicitás kockázatát, súlyos anaemia lehetőségével, amely már az NSAID-kezelés első hetében előfordulhat. A vérszámot és a retikulocitaszámot az NSAID-kezelés megkezdése utáni első-második héten ellenőrizni kell.

- Szulfonilureák: Az NSAID-k fokozhatják a szulfonilureák hipoglikémiás hatását azáltal, hogy kiszorítják őket a plazmafehérje-kötő helyekről.

Megfontolandó kombinációk:

- Béta-blokkolók: A prosztaglandinszintézis gátlása az NSAID-kezelés során csökkentheti antihipertenzív hatásukat.

- Ciklosporin és takrolimusz: A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik ezeknek a gyógyszereknek a nephrotoxicitását a vese prosztaglandin által közvetített hatásai miatt. A kombinált terápia során ellenőrizni kell a vesefunkciót.

- Trombolitikumok: fokozott vérzési kockázat.

- Anti-agresszánsok és szelektív szerotonin-újrafelvétel-gátlók (SSRI-k): a gasztrointesztinális vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).

- Probenecid: a dexketoprofen plazmakoncentrációja megnőhet. Ez az interakció a vese tubuláris szekréció és a glükuronid konjugáció helyén fellépő gátló mechanizmusnak tudható be, ezért a dexketoprofen adagját módosítani kell.

- Szívglikozidok: Az NSAID-k növelhetik a plazma glikozidkoncentrációját.

- Mifepristone: Elméletileg fennáll annak a veszélye, hogy a prosztaglandin-szintetáz inhibitorok megváltoztathatják a mifepristone hatékonyságát. Korlátozott bizonyítékok arra utalnak, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők együttes alkalmazása a prosztaglandinnal egy napon nem befolyásolja hátrányosan a mifepriston vagy a prosztaglandin méhnyak érésére vagy a méh kontraktilitására gyakorolt ​​hatását, és nem csökkenti a terhesség gyógyszeres megszakításának klinikai hatékonyságát sem.

- Kinolon antibiotikumok: állatkísérletek adatai azt mutatják, hogy a nagy mennyiségű kinolon és NSAID kombinációban növelheti a görcsök kockázatát.

- Tenofovir: nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel történő egyidejű alkalmazása a plazma karbamid-nitrogén és kreatinin szintjének növekedéséhez vezethet. A vesefunkciót ellenőrizni kell a vesefunkcióra gyakorolt ​​lehetséges szinergetikus hatások ellenőrzése érdekében.

- Deferasirox: NSAID-okkal történő egyidejű alkalmazás növelheti a gyomor-bélrendszeri toxicitás kockázatát. Gondos klinikai monitorozásra van szükség, amikor a deferaziroxot együtt adják ezekkel a gyógyszerekkel.

- Pemetrexed: NSAID-kkel történő együttes alkalmazás csökkentheti a pemetrexed eliminációját, ezért nagyobb adag NSAID-kezelés esetén körültekintően kell eljárni. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 45–79 ml/perc) kerülni kell a pemetrexed és NSAID-dózisok együttes alkalmazását 2 nappal a pemetrexed beadása előtt és 2 nappal azt követően.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A Ketesse ellenjavallt a terhesség és a szoptatás harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).

A prosztaglandinszintézis gátlása hátrányosan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Az epidemiológiai vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a terhesség korai szakaszában a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása után megnő az abortusz, a szívfejlődési rendellenességek és a gasztroszkózis kockázata. A kardiovaszkuláris rendellenességek abszolút kockázata megközelítőleg kevesebb mint 1% -ról átlagosan 1,5% -ra nőtt. A kockázat a terápia időtartamával és az adagolással növekszik. Állatoknál a prosztaglandin szintézis inhibitorok beadása növelte az implantáció előtti és utáni veszteségeket, valamint az embrió/magzat letalitását. Ezenkívül a különböző fejlődési rendellenességek, köztük a szív- és érrendszeri megbetegedések megnövekedett előfordulásáról számoltak be a prosztaglandin szintézis gátlóknak az állatoknak a szervfejlődés során történő beadása során. Ennek ellenére a dexketoprofennel végzett állatkísérletek nem mutattak reproduktív toxicitást (lásd 5.3). A dexketoprofen csak akkor alkalmazható a terhesség első és második trimeszterében, ha erre egyértelműen szükség van.

Ha a dexketoprofent olyan nők használják, akik terhességet terveznek az 1. és 2. trimeszterben, a terápia időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, és az adagolásnak a lehető legkisebbnek kell lennie.

A terhesség harmadik trimeszterében az összes prosztaglandinszintézis-gátló a következőképpen befolyásolhatja a magzatot:

- kardiopulmonális toxicitás (a ductus arteriosus idő előtti lezárásával és pulmonalis hipertóniával);

- veseelégtelenség, amely veseelégtelenséget eredményezhet oligohydroamniosis esetén; anya és újszülött a terhesség végén az alábbiak szerint:

- a vérzés lehetséges elhúzódása, vérlemezke-gátló hatás, amely nagyon alacsony dózisok esetén is előfordulhat

- a méhösszehúzódások gátlása, amely késleltetett vagy elhúzódó szüléshez vezethet.

Nem ismert, hogy a dexketoprofen kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. A Ketesse ellenjavallt szoptatás alatt (lásd 4.3 pont).

Termékenység
Mint más NSAID-ok esetében, a Ketesse alkalmazása is befolyásolhatja a női termékenységet, ezért nem ajánlott teherbe esni próbáló nőknél. Meg kell fontolni a dexketoprofen abbahagyását azoknál a nőknél, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel vagy a meddőségi teszten.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ketesse mellékhatásai lehetnek, például szédülés, látászavarok vagy álmosság. Ezekben az esetekben csökkenhet a közúti forgalomban való reagálás és az aktív részvétel, valamint a gépkezelés képessége.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A klinikai vizsgálatok során jelentett, dexketoprofennel legalább minimálisan összefüggő mellékhatásokat, valamint a Ketesse tabletták forgalomba hozatalát követően tapasztalt mellékhatásokat az alábbi táblázat szervrendszer és gyakoriság szerint lebontva sorolja fel:

Szervrendszer osztályok