Számú melléklet 1 a változás bejelentésére, nyilvántartási szám: 2019/00485-Z1A
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Omarit 10 mg szájban diszpergálódó tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden szájban diszpergálódó tabletta 10 mg bilasztint tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Kerek, enyhén domború, fehér, 8 mm átmérőjű tabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Allergiás rhinoconjunctivitis (szezonális és évelő) és urticaria tüneti kezelése.
Az Omarit szájban diszpergálódó tablettákat 6 és 11 év közötti gyermekek számára ajánlják, testtömegük legalább 20 kg.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
- 6-11 éves gyermekek, legalább 20 kg testtömeggel, 10 mg bilasztin (1 szájban diszpergálódó tabletta) naponta egyszer az allergiás rhinoconjunctivitis (szezonális és évelő allergiás rhinitis) és az urticaria tüneteinek enyhítésére.
A szájban diszpergálódó tablettát étkezés vagy gyümölcslé előtt egy órával, vagy két órával azután kell bevenni (lásd 4.5 pont).
- 6 évesnél fiatalabb és 20 kg alatti testtömegű gyermekek
A jelenleg rendelkezésre álló adatokat a 4.4, 4.8, 5.1 és 5.2 szakasz ismerteti, de nem adnak javaslatot az adagolásra. Ezért a bilasztint nem szabad ebben a korcsoportban alkalmazni.
Felnőtteknek és serdülőknek (12 év felett) 20 mg bilasztint tartalmazó tablettákat kell adni.
Az allergiás nátha terápiát az allergén expozíció időtartamára kell korlátozni. A szezonális allergiás rhinitis terápiát a tünetek eltűnése után le lehet állítani, és a tünetek újbóli megjelenése után újra lehet kezdeni. Örök allergiás náthában a betegek folyamatos kezelést kaphatnak az allergén expozíció időtartama alatt. Az urticaria terápia hossza a probléma típusától, hosszától és menetétől függ.
Vesekárosodás
A bilasztin biztonságosságát és hatékonyságát vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél nem igazolták. Speciális kockázati csoportban (vesekárosodásban szenvedő betegek) végzett felnőttekkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy felnőtteknél nem szükséges a bilasztin dózisának módosítása (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
A bilasztin biztonságosságát és hatékonyságát májkárosodásban szenvedő gyermekeknél nem igazolták. Májkárosodásban szenvedő felnőtt és gyermek betegek esetében nincs klinikai tapasztalat. Mivel azonban a bilasztin nem metabolizálódik, és változatlan formában ürül a vizelettel és a széklettel, a májkárosodás várhatóan nem növeli a szisztémás expozíciót a felnőtteknél a biztonsági szint fölé. Ezért májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont).
A szájban diszpergálódó tablettát a szájba helyezik, ahol gyorsan szétoszlik a nyálban, így nagyon könnyen lenyelhető.
Alternatív megoldásként a szájban diszpergálódó tabletta beadás előtt vízben diszpergálható. Grapefruitlé vagy más gyümölcslé nem használható diszperzióhoz.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A bilasztin hatékonyságát és biztonságosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták, és 2–5 éves gyermekek esetében nincs elegendő klinikai tapasztalat, ezért a bilasztint nem szabad alkalmazni ezekben a korcsoportokban.
A bilasztin együttadása P-glikoprotein inhibitorokkal, mint pl. a ketokonazol, az eritromicin, a ciklosporin, a ritonavir vagy a diltiazem növelheti a bilasztin plazmaszintjét közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és ezáltal növelheti a bilasztin mellékhatásainak kockázatát. Ezért mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél kerülni kell a bilasztin és a P-glikoprotein inhibitor együttes alkalmazását.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek, és az alábbiakban foglaljuk össze.
Élelmiszer kölcsönhatások: Az étel jelentősen csökkenti a 20 mg bilasztin tabletta orális biohasznosulását 30% -kal, a 10 mg bilastinnal szájban diszpergálódó tabletta 20% -kal.
Interakciók a grapefruitlével: a 20 mg bilasztin és a grapefruit juice egyidejű alkalmazása 30% -kal csökkenti a bilastin biohasznosulását. Ez a hatás más gyümölcslevekre is vonatkozhat. A biohasznosulás csökkenésének mértéke a termelőtől és a gyümölcs típusától függően változhat. Ennek a kölcsönhatásnak a mechanizmusa az OATP1A2 gátlása, az abszorpciós transzporter, amelynek szubsztrátja a bilasztin (lásd 5.2 pont). Az OATP1A2 szubsztrátjai vagy inhibitorai - például a ritonavir vagy a rifampicin - szintén csökkenthetik a bilasztin plazmakoncentrációját.
Kölcsönhatások ketokonazollal vagy eritromicinnel: A napi egyszeri 20 mg bilasztin és a napi egyszeri 400 mg ketokonazol vagy az 500 mg eritromicin egyidejű alkalmazása naponta háromszor növeli a bilasztin AUC-ját és 2-3-szoros Cmax-ot. Ezek a változások a béltranszporterekkel való kölcsönhatással magyarázhatók, mivel a bilasztin a P-glikoprotein szubsztrátja és nem metabolizálódik (lásd 5.2 pont). Úgy tűnik, hogy ezek a változások nem befolyásolják a bilasztin és a ketokonazol vagy az eritromicin biztonságossági profilját. Más gyógyszerek, amelyek a P-glikoprotein szubsztrátjai vagy inhibitorai, például a ciklosporin, szintén növelhetik a bilasztin plazmakoncentrációját.
Kölcsönhatások a diltiazemmel: 20 mg bilasztin napi egyszeri és 60 mg diltiazem napi egyszeri alkalmazása 50% -kal növeli a bilastin Cmax értékét. Ez a hatás a béltranszporterekkel való kölcsönhatással magyarázható (lásd 5.2 pont), és úgy tűnik, hogy nem befolyásolja a bilasztin biztonsági profilját.
Kölcsönhatások alkohollal: A pszichomotoros teljesítmény 20 mg bilasztin napi egyszeri, alkohollal történő együttes alkalmazása után hasonló volt, mint a placebo-val történő alkoholfogyasztás után.
Kölcsönhatások a lorazepammal: 8 mg napi egyszeri 20 mg bilastin és naponta egyszer 3 mg lorazepam egyidejű alkalmazása nem erősítette a lorazepam központi idegrendszeri depresszáns hatását.
Bilastintartalmú szájban diszpergálódó tablettákkal kezelt gyermekeknél nem végeztek interakciós vizsgálatokat. Mivel a gyermekeknél nincsenek klinikai tapasztalatok a bilasztin más gyógyszerekkel, étellel vagy gyümölcslével való kölcsönhatásával kapcsolatban, a felnőtteknek szóló interakciós vizsgálatok eredményeit jelenleg figyelembe kell venni a bilastin gyermekeknek történő felírásakor. Nincsenek gyermekgyógyászati klinikai adatok annak megállapítására, hogy az interakciók miatti AUC vagy Cmax változások befolyásolják-e a bilasztin biztonságossági profilját.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A bilasztin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre adatok.
Az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra a reproduktív toxicitás, a szülés vagy a postnatalis fejlődés szempontjából (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból célszerű elkerülni az Omarit terhesség alatti alkalmazását.
Nem végeztek vizsgálatot a bilasztin emberi anyatejbe történő kiválasztásának vizsgálatára. Az állatokon rendelkezésre álló farmakokinetikai adatok azt mutatták, hogy a bilasztin kiválasztódik a tejbe (lásd 5.3 pont). Döntést kell hozni a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy az Omarit-kezelés abbahagyásáról/megszakításáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a gyermek számára és a terápia előnyeit az anya számára.
Nincs vagy korlátozott klinikai adat áll rendelkezésre. Patkányokon végzett vizsgálatok nem mutattak semmilyen káros hatást a termékenységre (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Felnőtteknél végzett vizsgálat, amelynek során értékelték a bilasztin vezetési képességre gyakorolt hatását, azt mutatta, hogy a 20 mg bilasztinnal végzett kezelés nem befolyásolta a vezetési képességet. Mivel azonban a gyógyszeres kezelésre adott egyéni válasz változhat, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy addig ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem határozták a bilasztinra adott saját válaszukat.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása a gyermekpopulációban
A klinikai fejlődés során a serdülőknél (12-17 éves) megfigyelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága megegyezett a felnőttekével. A populáció forgalomba hozatalt követő megfigyeléséből nyert információk megerősítették a klinikai vizsgálatok eredményeit.
Az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus csalánkiütés 10 mg bilasztinnal történő kezelésében 12 hetes kontrollált klinikai vizsgálat során 12 héten át tartó kontrollos klinikai vizsgálat során mellékhatásokat jelentő gyermekek (2–11 évesek) aránya hasonló volt a placebo csoportéval (68,5% vs. 67,5%). ).%).
A klinikai vizsgálatok során a bilasztin szájban diszpergálódó tablettákkal kezelt 291 2–11 éves gyermek által jelentett leggyakrabban jelentett mellékhatások (260 klinikai biztonsági vizsgálatba bevont gyermek, 31 farmakokinetikai vizsgálatba 31 gyermek) beszámoltak: fejfájás, allergiás kötőhártya-gyulladás, rhinitis, fájdalom . Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő 249 placebo-betegnél.
A gyermekpopuláció mellékhatásainak összefoglalása a táblázatban
Azokat a mellékhatásokat, amelyek a minimálisan a lehető legkevésbé voltak lehetségesek a bilasztinnal kapcsolatban, és amelyek a klinikai fejlődés során bilasztint kapó gyermekek (2-11 éves) több mint 0,1% -ánál jelentettek, az alábbi táblázat tartalmazza.
A gyakoriságot a következőképpen határozzák meg:
Nagyon gyakori (≥1/10)
# Biztonsági klinikai vizsgálatban 260, farmakokinetikai vizsgálatban 31 gyermek volt kitéve
A kiválasztott mellékhatások leírása a gyermekpopulációban
10 mg bilasztinnal vagy placebóval kezelt gyermekeknél fejfájást, hasi fájdalmat, allergiás kötőhártya-gyulladást és náthát figyeltek meg. A jelentett gyakoriság fejfájás esetén 2,1%, 1,2%, hasi fájdalom esetén 1,0%, 1,2%, allergiás kötőhártya-gyulladás esetén 1,4% és 2,0%, rhinitis esetén 1,0% és 1,2%.
A biztonsági profil összefoglalása felnőtteknél és serdülőknél
A mellékhatások előfordulása allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopátiás urticariában szenvedő, 20 mg bilasztinnal kezelt felnőtt és serdülő betegeknél a klinikai vizsgálatokban hasonló volt a placebóval kezelt betegekével (12,7% szemben 12,8%).
Klinikai vizsgálatok II. és III. a klinikai fejlesztés során elvégzett fázisokba 2525 felnőtt és serdülő beteg került, akiket különféle dózisú bilasztinnal kezeltek, közülük 1697-en kaptak 20 mg bilasztint. Ezekben a vizsgálatokban 1362 beteg kapott placebót. Az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus indiopathiás urticaria tünetei miatt 20 mg bilasztinnal kezelt betegeknél a leggyakrabban jelentett mellékhatások a fejfájás, aluszékonyság, szédülés és fáradtság voltak. Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a placebót szedő betegeknél.
A felnőttek és serdülők mellékhatásainak összefoglalása a táblázatban
Azokat a mellékhatásokat, amelyek a legkevésbé voltak lehetségesek a bilasztinnal kapcsolatban, és amelyeket a klinikai fejlődés során 20 mg bilasztinnal kezelt betegek több mint 0,1% -ánál jelentettek (N = 1697), az alábbi táblázat sorolja fel.
A gyakoriságot a következőképpen határozzák meg:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100–14 C-bilastin a beadott dózis majdnem 95% -a ürült változatlan bilasztin formájában a vizelettel (28,3%) és a széklet (66,5%), ami megerősíti, hogy az emberben a bilastin nem metabolizálódik jelentősen. az egészséges önkénteseknél számított életidő 14,5 óra volt.
A vizsgált dózistartományban (5 mg-tól 220 mg-ig) a bilasztin lineáris farmakokinetikával rendelkezik, alacsony az egyének közötti ingadozás.
Vesekárosodás
Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a bilasztin hatásait felnőtteknél tanulmányozták.
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálatban az átlagos (SD) AUC0- ¥ 737,4-ről (± 260,8 ngxh/ml nem károsodott személyeknél (GFR:> 80 ml/perc/1,73 m 2) emelkedett: 967,4 (± 140,2) ) ngxh/ml enyhe károsodásban szenvedő betegeknél (GFR: 50 - 80 ml/perc/1,73 m 2), 1384,2 (± 263,23) ngxh/ml közepesen súlyos rendellenességben (GFR: 30 - 2) és 1708,5 (± 699,0) ) ngxh/ml súlyos rendellenességben szenvedő betegeknél (GFR: 2) A bilasztin átlagos (SD) felezési ideje 9,3 óra (± 2,8). rendellenesség nélküli személyeknél 15,1 óra (± 7,7) enyhe rendellenességben szenvedőknél, 10,5 óra (± 2,3) mérsékelt rendellenességben szenvedő személyeknél és 18,4 óra (± 11,4) személyeknél A vizelettel történő bilastin kiválasztása 48-72 óra után minden alanynál teljes volt, és ezeknek a farmakokinetikai változásoknak várhatóan nincs klinikailag releváns hatása. a bilasztin biztonságosságáról, mivel a vesekárosodásban szenvedő betegek plazma bilasztinszintje még mindig a bilasztin szempontjából biztonságos tartományban van.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegekről nincsenek farmakokinetikai adatok. A bilasztin az emberben nem metabolizálódik. Mivel a vesekárosodás vizsgálatának eredményei azt mutatják, hogy a vesén keresztül történő elimináció a fő eliminációs út, az epeürítés várhatóan csak kis mértékben vesz részt a bilasztin eliminációjában. A májfunkció változásainak várhatóan nincs klinikailag releváns hatása a bilasztin farmakokinetikájára.
A gyermekek farmakokinetikai adatait egy II. Fázisú farmakokinetikai vizsgálatból nyertük, amelyben 31 4-11 éves életkorú gyermek vett részt allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában, napi 10 mg bilasztint kapva szájban diszpergálódó tablettában. A plazmakoncentrációk farmakokinetikai elemzése azt mutatta, hogy a napi egyszeri 10 mg bilasztin gyermeki dózisa szisztémás expozíciót váltott ki azzal, ami felnőtteknél és serdülőknél 20 mg után észlelhető volt, átlagos AUC értéke 1014 ng * hr/ml 6-11 éves gyermekeknél. . Ezek az eredmények nagymértékben elérték a felnőttek napi egyszeri 80 mg-os dózisa alapján megállapított biztonsági küszöböt, a gyógyszer biztonsági profiljának megfelelően. Ezek az eredmények megerősítették a napi egyszeri 10 mg bilasztin orális kiválasztását megfelelő terápiás dózisként 6 és 11 év közötti, legalább 20 kg súlyú gyermekek számára.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
A farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és rákkeltő hatások hagyományos preklinikai adatai nem mutatnak különleges veszélyt az emberre.
Reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a bilasztin magzatra gyakorolt hatását (patkányokban a bevezetés előtti és utáni veszteségek, valamint nyulaknál a koponya, a szegycsont és a végtagok hiányos csontosodása) csak anyai szempontból toxikus dózisoknál figyelték meg. A NOAEL-expozíciós szint meghaladja (> 30-szoros) az emberi expozíciót az ajánlott terápiás dózis mellett.
Egy laktációs vizsgálatban egyszeri adag (20 mg/kg) után azonosították a bilasztint a szoptató patkányok tejében. A tejben a bilasztin koncentrációja megközelítőleg fele volt az anya plazmakoncentrációjának. Ezen eredmények jelentősége az emberek számára nem ismert.
Patkányokon végzett termékenységi vizsgálatban az orálisan 1000 mg/kg/nap dózisig alkalmazott bilasztin nem volt hatással a nőstény és hím nemi szervekre. A párzási, termékenységi és terhességi indexeket ez nem befolyásolta.
Amint azt az olyan patkányokon végzett eloszlási vizsgálatban látták, amelyeknél az autoradiográfiával meghatározott gyógyszerkoncentráció volt, a bilasztin nem halmozódott fel a központi idegrendszerben.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Kroszkarmellóz-nátrium
Vörös szőlő aroma (fő összetevők: gumiarábikum, etil-butirát, triacetin, metilantranilát, etanol, d-limonén, linalool)