Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. sz .: 2019/05774-ZIB
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Ondansetron B. Braun 2 mg/ml oldatos injekció
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1 ml oldatos injekció a következőket tartalmazza:
2 mg ondansetronnak megfelelő ondanszetronium-klorid-dihidrát.
Minden 2 ml terméket tartalmazó ampulla 4 mg ondansetront tartalmaz.
Minden 4 ml terméket tartalmazó ampulla 8 mg ondansetront tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag:
1 ml oldatos injekció 3,34 mg nátriumot tartalmaz nátrium-citrát-dihidrát formájában és nátrium-kloridot.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Tiszta és színtelen vizes oldat
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Felnőttek
- A citotoxikus kemoterápia és sugárterápia (CINV/RINV) által kiváltott hányinger és hányás megelőzése és kezelése.
- A posztoperatív hányinger és hányás megelőzése és kezelése (PONV).
Gyermekpopuláció
- A hányinger és hányás elnyomása kemoterápia után (CINV - kemoterápia által kiváltott hányinger és hányás) ≥ 6 hónapos gyermekeknél.
- A posztoperatív hányinger és hányás (PONV) megelőzése és kezelése ≥ 1 hónapos gyermekeknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az Ondansetron orális, parenterális és rektális alkalmazásra áll rendelkezésre, lehetővé téve a rugalmas beadási és adagolási módot. Ez a gyógyszer azonban csak intravénás vagy intramuszkuláris alkalmazásra szolgál.
Adagolás
Kemoterápia és sugárterápia által kiváltott hányinger és hányás
Emetogén potenciál, t. j. A hányás kiváltásának képessége a rák kezelésében az alkalmazott kemoterápiás és sugárterápiás adagolás dózisától és kombinációjától függ. Az adagolási rendet az egyes gyógyszerek hányást kiváltó képességének mértékétől kell meghatározni.
Az ondansetron oldatos injekció vagy infúzió dózistartománya napi 8-32 mg, az adagot az alábbiakban részletezzük.
- Emetogén kemoterápia és sugárterápia
Az ondansetron ajánlott intravénás vagy intramuszkuláris adagja 8 mg, amelyet lassan, legalább 30 másodperc alatt, vagy rövid infúzió formájában kell beadni, több mint 15 perc alatt közvetlenül a kezelés előtt.
Az első 24 óra utáni késleltetett vagy elhúzódó hányás elleni védelem érdekében orális vagy rektális kezelés javasolt.
- Erősen emetogén kemoterápia
Az ondansetron a kemoterápia első 24 órájában a következő intravénás vagy intramuszkuláris adagolási sémákban ugyanolyan hatékonynak bizonyult:
- Az ondansetron egyetlen 8 mg-os adagban adható lassú intravénás vagy intramuszkuláris injekció formájában közvetlenül a kemoterápia előtt.
- Az ondansetron 8 mg-nál nagyobb és legfeljebb 16 mg-os adagjait csak 50-100 ml 9 mg/ml (0,9% w/v) nátrium-klorid-oldattal vagy más kompatibilis folyékony infúzióval hígíthatjuk (lásd az oldatokkal való kompatibilitást). infúzióhoz használtuk (6.6. szakasz), és legalább 15 percen át infundáltuk. 16 mg-nál nagyobb egyszeri adag nem alkalmazható a dózisfüggő QT-megnyúlás kockázatának növelése érdekében (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont).
- Erősen emetogén kemoterápia esetén 8 mg ondansetron adható lassú intravénás injekció formájában, legalább 30 másodperc alatt, vagy intramuszkuláris injekcióval vagy rövid ideig tartó intravénás infúzióval 15 percig közvetlenül a kemoterápia előtt, majd további két intravénás vagy intramuszkuláris adag 8 mg négy órás különbséggel vagy folyamatos 1 mg/órás infúzióval, legfeljebb 24 órán át.
Az ondansetron hatékonysága az erősen emetogén kemoterápiában növelhető egyetlen egyszeri intravénás 20 mg dexametazon-nátrium-foszfát dózis hozzáadásával, amelyet kemoterápia előtt adtak be.
Az első 24 óra utáni késleltetett vagy elhúzódó hányás elleni védelem érdekében orális vagy rektális kezelés javasolt.
A kemoterápia (CINV) utáni hányinger és hányás visszaszorítása ≥ 6 hónapos gyermekeknél és serdülőknél.
A CINV dózisa kiszámítható a testfelület (BSA) vagy a testtömeg alapján; lásd alább. Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban az ondanszetron intravénás infúzióval, 25-50 ml sóoldattal vagy más kompatibilis folyékony infúzióval hígítva (lásd 6.6. Pont - Használati és kezelési utasítások), és legalább 15 percen keresztül beadva. A testsúly-alapú dózisok a teljes napi dózishoz képest magasabbak, mint a testfelületből származó dózisok (4.4. És 5.1. Szakasz).
Az ondanszetron injekciókat 5% glükózzal vagy 0,9% NaCl-dal vagy más kompatibilis infúziós oldattal (lásd 6.6 pont) kell hígítani, és intravénásan kell beadni, legalább 15 perc alatt.
Nincsenek ellenőrzött klinikai vizsgálatokból származó adatok az ondansetron gyermekekben történő késleltetett vagy elhúzódó CINV megelőzésére történő alkalmazásáról. Nincsenek adatok az ondanszetronnal végzett klinikai vizsgálatokból a gyermekek sugárterápiával kiváltott hányingerében és hányásában.
Adagolás testfelület szerint (BSA):
Az ondansetront közvetlenül a kemoterápia előtt kell beadni, egyszeri intravénás dózisban 5 mg/m2. Az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
A szájon át történő beadás 12 óra elteltével kezdődhet és legfeljebb 5 napig folytatódhat (1. táblázat).
A teljes napi adag nem haladhatja meg a felnőttek adagját, azaz. j. 32 mg.
Tab. 1: A kemoterápiában alkalmazott adagolás a testfelület alapján - 6 hónaposnál idősebb gyermekek és serdülők számára
| BSA | 1. nap 1 (a, b) | 2. - 6. b) nap |
| 2 | 5 mg/m 2 i.v. + 2 mg belsőleges oldat 12 óra múlva. | 2 mg belsőleges oldat 12 óránként. |
| ≥ 0,6 m 2 | 5 mg/m 2 i.v. + 4 mg belsőleges oldat vagy tabletta 12 óra múlva. | 4 mg belsőleges oldat vagy tabletta 12 óránként. |
| > 1,2 m 2 | 5 mg/m 2 i.v. vagy 8 mg i.v. + 8 mg belsőleges oldat vagy tabletta 12 óra múlva. | 8 mg belsőleges oldat vagy tabletta 12 óránként. |
és az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
b A teljes napi adag nem haladhatja meg a felnőttek adagját, azaz. j. 32 mg
Adagolás testtömeg szerint:
A testsúly-alapú dózisok a teljes napi dózishoz képest magasabbak, mint a testfelületből származó dózisok (4.4. És 5.1. Szakasz).
Az ondansetront egyszeri, 0,15 mg/kg intravénás dózisban kell beadni közvetlenül a kemoterápia előtt. Az intravénás adag nem haladhatja meg a 8 mg-ot. Két további intravénás adagot kell beadni 4 órás időközönként. A teljes napi adag nem haladhatja meg a felnőttek adagját, azaz. j. 32 mg.
A szájon át történő beadás 12 óra elteltével kezdődhet és legfeljebb 5 napig folytatódhat (2. táblázat).
Tab. 2: Súlyalapú kemoterápiás adagolás - 6 hónaposnál idősebb gyermekek és serdülők számára
| Testsúly | 1. nap 1 (a, b) | 2. - 6. b) nap |
| ≤ 10 kg | legfeljebb 3 adag 0,15 mg/kg 4 óránként | 2 mg belsőleges oldat 12 óránként. |
| > 10 kg | legfeljebb 3 adag 0,15 mg/kg 4 óránként | 4 mg belsőleges oldat vagy tabletta 12 óránként. |
és az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
b A teljes napi adag nem haladhatja meg a felnőttek adagját, azaz. j. 32 mg.
Az összes intravénás dózist 50-100 ml sóoldattal vagy más kompatibilis folyékony infúzióval kell hígítani (lásd 6.6. Pont), és legalább 15 percig kell beadni.
65–74 éves betegeknél a felnőttek adagolási rendjét kell alkalmazni.
75 éves és idősebb betegeknél az ondansetron kezdeti intravénás dózisa nem haladhatja meg a 8 mg-ot. A kezdeti 8 mg-os adagot további két intravénás 8 mg-os adag követheti, legalább négy órás különbséggel (lásd 5.2 pont).
Lásd még: "Különleges betegcsoportok".
Műtét utáni hányinger és hányás (PONV)
A PONV megelőzése érdekében az ondansetron egyszeri 4 mg-os dózisát intramuszkuláris vagy lassú intravénás injekcióval kell beadni altatásban.
A már kialakult PONV kezelése
A már meglévő PONV kezelésére egyszeri 4 mg-os adag ajánlott lassú intravénás vagy intramuszkuláris injekció formájában.
Gyermekpopuláció: ≥ 1 hónapos gyermekek és serdülők
A PONV megelőzésére általános érzéstelenítésben műtéten áteső gyermekgyógyászati betegeknél az ondansetron egyszeri adagját lassú intravénás injekció formájában (legalább 30 másodpercig) adják be 0,1 mg/kg, de legfeljebb 4 mg dózisban, előtte, alatt vagy után. altatás kiváltása.
- PONV kezelés műtét után
A PONV kezelésére általános érzéstelenítésben műtéten áteső gyermekgyógyászati betegeknél az ondansetron egyetlen adagját a műtét után lassú intravénás injekcióval (legalább 30 másodpercig) adják be 0,1 mg/kg dózisban, legfeljebb 4 mg dózisig. .
Korlátozott adatok állnak rendelkezésre az ondansetron alkalmazásáról a PONV megelőzésében és kezelésében idős betegeknél, de a kemoterápiában részesülő 65 évesnél idősebb betegek jól tolerálják az ondansetront.
Lásd még: "Különleges betegcsoportok".
Speciális betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Az adagolás, az adagolás gyakorisága vagy az alkalmazás módja nem szükséges.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Mérsékelt vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az ondansetron clearance-e jelentősen csökken, és a szérum felezési ideje jelentősen meghosszabbodik. Ilyen betegeknél a teljes napi adag nem haladhatja meg a 8 mg-ot.
Gyenge spartein/debrisoquin anyagcsere
Az ondansetron lebontási felezési ideje változatlan azoknál a betegeknél, akiknek gyenge a spartein és a debrisoquin metabolizmusa. Ezért ilyen betegeknél az ismételt adagolás ugyanazt a hatást fogja biztosítani, mint az általános populációban. A napi adag vagy az adagolás gyakoriságának módosítása nem szükséges.
Intravénás vagy intramuszkuláris alkalmazás.
Intravénás vagy intramuszkuláris injekcióhoz vagy hígítás után intravénás infúzióhoz.
A gyógyszer alkalmazás előtt történő hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
4.3 Ellenjavallatok
- Túlérzékenység az ondanszetronnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
- Apomorfinnal történő egyidejű alkalmazás (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Túlérzékenységi reakciókról számoltak be olyan betegeknél, akik túlérzékenyek más szelektív 5-HT3 receptor antagonistákkal szemben.
Mivel az ondansetronról ismert, hogy meghosszabbítja a vastagbél tranzitidejét, a szubakut bél székrekedés tüneteivel rendelkező betegeket az alkalmazás után ellenőrizni kell.
A légzőszervi eseményeket tüneti módon kell kezelni, és az orvosoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a túlérzékenységi reakciók prekurzoraként.
Az ondansetron dózisfüggő módon meghosszabbítja a QT-intervallumot (lásd: Klinikai farmakológia). Ezenkívül Torsade de Pointes esetekről számoltak be a forgalomba hozatalt követően ondansetront szedő betegeknél. Kerülje az ondanszetront veleszületett QT-szindrómában szenvedő betegeknél. Az ondansetront óvatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél QTc-megnyúlás tapasztalható vagy tapasztalható, beleértve az elektrolit-egyensúlyhiányban szenvedő, pangásos szívelégtelenségben, bradyarrhythmia-ban szenvedő betegeket, vagy olyan betegeket, akik QT-megnyúlást vagy elektrolit-zavarokat eredményeznek. Lásd a 4.5. Szakaszt.
A hipokalaemiát és a hypomagnesaemiát az ondansetron beadása előtt korrigálni kell.
A forgalomba hozatalt követően tapasztalatok szerint szerotonin szindrómában szenvedő betegeket írnak le (ideértve a megváltozott mentális állapotot, az autonóm instabilitást és a neuromuszkuláris rendellenességeket) az ondansetron és más szerotonerg gyógyszerek (beleértve a szelektív szerotonin újrafelvétel gátlókat (SSRI-ket) és a vese újrafelvételének gátlóit) egyidejű alkalmazását követően. .) Ha az ondansetron és más szerotonerg gyógyszerek egyidejű kezelése klinikailag indokolt, megfelelő betegellenőrzés javasolt.
A hányinger vagy hányás megelőzése ondansetron alkalmazásával mandulaműtét utáni betegeknél elfedheti az okkult vérzés megnyilvánulásait. Ezért ezeket a betegeket az ondansetron beadása után szorosan ellenőrizni kell.
Az ondanszetront hepatotoxikus kemoterápiás szerekkel kombinációban kapó gyermekgyógyászati betegeket szorosan ellenőrizni kell a májkárosodás szempontjából.
Kemoterápia okozta hányinger és hányás (CINV)
Amikor kiszámítják az mg/testtömeg-kg dózist, és ha három dózist adnak be 4 órás intervallumokban, a teljes napi dózis magasabb lesz, mint amikor egyszeri 5 mg/m² dózist, majd orális adagot adnak be. A két adagolási rend hatékonyságának összehasonlítását nem vizsgálták klinikai vizsgálatokban. A vizsgálat összehasonlítása mindkét kezelés hasonló hatékonyságára utal (lásd 5.1 pont).
Ez a gyógyszer 3,34 mg nátriumot tartalmaz 1 ml-ben, ami megfelel a WHO által ajánlott napi 2 g nátrium maximális bevitelének 0,2% -ának.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Nincs bizonyíték arra, hogy az ondansetron indukálná vagy gátolná más, általában együtt alkalmazott gyógyszerek metabolizmusát. Specifikus vizsgálatok kimutatták, hogy az ondansetron nem lép kölcsönhatásba alkohollal, temazepámmal, furoszemiddel, alfentanillal, tramadollal (metabolizmus), morfiummal, lignokainnal, propofollal vagy tiopentállal.
A tramadol szerotonin-függő mechanizmus révén részleges fájdalomcsillapító hatást fejt ki. Az ondansetron, mint 5HT3 receptor antagonista, feltételezhetően hatással van a fájdalomcsillapító képességre. Kis vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy az ondansetron csökkentheti a tramadol fájdalomcsillapító hatását.
A citokróm P-450-et gátló gyógyszerek
Az ondansetront számos máj citokróm P-450 enzim metabolizálja: CYP3A4, CYP2D6 és CYP1A2. Az ondansetron metabolizálására képes metabolikus enzimek száma miatt az enzimgátlást vagy egy enzim csökkent aktivitását (pl. Genetikailag hiányos CYP2D6 enzimhiány) általában más enzimek kompenzálják, és csak minimális vagy jelentéktelen változásokat eredményeznek az ondansetron teljes clearance-ében vagy dózisigényében.
Megnövekedett orális ondansetron-clearance-t és csökkent ondansetron-vérszintet figyeltek meg olyan betegeknél, akiket erősen CYP3A4-et indukáló gyógyszerek (pl. Fenitoin, karbamazepin és rifampicin) kezeltek.
QT-meghosszabbító gyógyszerek (pl. Antraciklinek)
Az ondansetron QT-hosszabbító gyógyszerekkel történő együttes alkalmazása további QT-megnyúláshoz vezethet. Az ondansetron egyidejű alkalmazása kardiotoxikus gyógyszerekkel, pl. antraciklinek (például doxorubicin, daunorubicin vagy trastuzumab), antibiotikumok (például eritromicin vagy ketokonazol), aritmiás gyógyszerek (például amiodaron) és béta-blokkolók (például atenolol vagy timolol) növelhetik az aritmiák kockázatát (4.4. szakasz).
Szerotonerg gyógyszerek (beleértve az SSRI-ket és az SNRI-ket)
A forgalomba hozatalt követően tapasztalatok szerint szerotonin szindrómában szenvedő betegeket írtak le (ideértve a megváltozott mentális állapotot, az autonóm instabilitást és a neuromuszkuláris rendellenességeket) az ondansetron és más szerotonerg gyógyszerek (beleértve az SSRI-ket és az SNRI-ket) egyidejű alkalmazása után. (Lásd: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).
Az ondansetron és az apomorfin-hidroklorid együttes alkalmazása esetén súlyos hipotenzió és eszméletvesztés jelentése alapján ellenjavallt az apomorfinnal történő együttadás.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes nők
A fogamzóképes nőknek mérlegelniük kell a fogamzásgátlás alkalmazását.
Az epidemiológiai vizsgálatokból származó emberi tapasztalatok alapján feltételezhető, hogy az ondansetron orofacialis rendellenességeket okoz, ha a terhesség első trimeszterében alkalmazzák.
Egy 1,8 millió terhes nő bevonásával végzett kohorszos vizsgálatban az ondansetron alkalmazása az első trimeszterben a szájhasadék fokozott kockázatával járt [10 000 kezelt nőre további 3 eset; kiigazított relatív kockázat 1,24; (95% IS 1,03–1,48)].
Ellentmondó eredményekről számolnak be a szív rendellenességeinek rendelkezésre álló epidemiológiai tanulmányai.
Az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra a reproduktív toxicitás tekintetében.
Az ondanszetron nem alkalmazható a terhesség első trimeszterében.
A vizsgálatok kimutatták, hogy az ondansetron átjut a szoptató állatok tejébe (lásd 5.3 pont). Ezért ajánlott, hogy az ondansetront kapó anyák ne szoptassák csecsemőiket.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A pszichomotoros vizsgálatok során az ondansetron nem rontja a teljesítményt, és nem okoz szedációt. Ezeknek a tevékenységeknek a farmakológiája alapján nem jósoltak káros hatásokat az ondansetronra.
Ezért az Ondansetron B. Braun 2 mg/ml nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A következő részben a mellékhatásokat szervrendszerenként és gyakoriság szerint soroljuk fel az alábbiak szerint: