A változásról szóló értesítés 1. számú melléklete, ev. Sz .: 2019/01081-Z1A
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Perindopril Xantis 4 mg
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
4000 mg perindoprililerin (3,338 mg perindoprilnek felel meg tablettánként).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
8 mm átmérőjű fehér, lencse alakú, hasított tabletta.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Tüneti szívelégtelenség kezelése.
Az ischaemiás szívbetegség stabil formái
A szív- és érrendszeri események kockázatának csökkentése az ischaemiás szívbetegség stabil formáiban szenvedő betegeknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az adagot a beteg profiljától (lásd 4.4 pont) és a vérnyomás csökkenésének ütemétől függően kell egyedileg meghatározni.
A Perindopril Xantis önmagában vagy más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel kombinálva alkalmazható (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).
A kezdeti ajánlott adag naponta egyszer 4 mg reggel.
Azoknál a betegeknél, akiknél erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer van (különösen renovaskuláris hipertóniában, só- és/vagy térfogathiányban, szívdekompenzációban vagy súlyos hipertóniában szenvedő betegeknél), a kezdeti adag után a vérnyomás túlzott csökkenését tapasztalhatja. Ilyen betegeknél 2 mg kezdő adag ajánlott, és a kezelést orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni.
Egy hónapos kezelés után az adag napi egyszer 8 mg-ra emelhető.
Tüneti hypotonia léphet fel a perindopril-kezelés megkezdése után; különösen azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg diuretikumokkal kezelnek. Ezért óvatosság ajánlott, mivel ezeknél a betegeknél só- és/vagy térfogatcsökkenés tapasztalható.
Ha lehetséges, a diuretikumot 2-3 nappal a perindopril-kezelés megkezdése előtt fel kell függeszteni (lásd 4.4 pont).
Hipertóniás betegeknél, akiknél a diuretikum nem szüntethető meg, a perindopril-kezelést 2 mg-os dózisban kell elkezdeni. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet ellenőrizni kell. A perindopril további adagolását a vérnyomás csökkenésének üteméhez kell igazítani. Szükség esetén a vizelethajtó kezelést újra lehet kezdeni.
Idős betegeknél a kezelést 2 mg-os dózissal kell elkezdeni, amelyet egy hónap múlva fokozatosan 4 mg-ra emelhetnek, szükség esetén akár 8 mg-ig is, a vesefunkciótól függően (lásd az alábbi táblázatot).
Tüneti szívelégtelenség
Javasoljuk, hogy a perindopril-kezelést, általában kálium-megtakarító vizelethajtókkal és/vagy digoxinnal és/vagy béta-blokkolókkal kombinálva, szoros orvosi felügyelet mellett, az ajánlott reggel 2 mg-os kezdő dózissal kezdjék meg. Ez az adag legalább 2 mg hozzáadásával növelhető
kéthetes időközönként napi 4 mg-ig, ha ez az adag jól tolerálható. Az adagolásnak az egyes betegek klinikai válaszán kell alapulnia.
Súlyos szívelégtelenségben és más, magas kockázatúnak tekintett betegeknél (vesekárosodásban szenvedő és elektrolit-egyensúlyhiányra hajlamos betegek, diuretikumokat és/vagy értágítókat egyidejűleg szedő betegek) a kezelést szoros felügyelet mellett kell elkezdeni (lásd 4.4 pont).
A tüneti hipotenzió magas kockázatának kitett betegek, pl. sóhiányos betegek, hyponatraemiával vagy anélkül, hipovolaemiás betegek vagy intenzív vizelethajtó kezelésben részesülő betegek, amennyiben lehetséges, a perindopril-kezelés megkezdése előtt stabilizálni kell. A vérnyomást, a vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell a perindopril-kezelés előtt és alatt (lásd 4.4 pont).
Az ischaemiás szívbetegség stabil formái
A Perindopril Xantis-t két hétig naponta egyszer 4 mg-mal kell kezdeni, majd a vesefunkciótól függően napi 8 mg-ra kell emelni, feltéve, hogy a 4 mg-os adagot jól tolerálják.
Az idős betegeknek naponta egyszer 2 mg-ot kell kapniuk egy hétig, majd további 4 mg-ot egy hétig, mielőtt az adagot napi egyszeri 8 mg-ra emelnék, a vesefunkciótól függően (lásd 1. táblázat: „Adagolás vesekárosodás esetén”). Az adagot csak akkor szabad növelni, ha az előző alacsonyabb dózis jól tolerálható.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adagot a kreatinin-clearance-nek megfelelően kell beállítani, az alábbi táblázat szerint:
1. táblázat: Az adag módosítása vesekárosodás esetén
Kreatinin-clearance (ml/perc)
Ajánlott adag
30 2) (lásd 4.5 és 5.1 szakasz).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Stabil ischaemiás szívbetegség
Ha instabil (súlyos vagy nem súlyos) angina pectoris esemény következik be a perindopril-kezelés első hónapjában, akkor a kezelés folytatása előtt gondos haszon/kockázat felmérést kell végezni.
Az ACE-gátlók hirtelen vérnyomásesést okozhatnak. A tüneti hipotenzió ritkán fordul elő komplikáció nélküli magas vérnyomásban szenvedő betegeknél, és nagyobb valószínűséggel fordul elő csökkent volumenű betegeknél, pl. diuretikummal történő kezelés, diétás sókorlátozás, dialízis, hasmenés vagy hányás, vagy súlyos reninfüggő magas vérnyomásban szenvedő betegeknél (lásd 4.5 és 4.8 pont). Tüneti hipotenzióról számoltak be tüneti szívelégtelenségben, egyidejű veseelégtelenségben vagy anélkül. Nagy valószínűséggel súlyosabb fokú szívelégtelenségben szenvedő betegeknél fordul elő, azaz nagy dózisú hurokdiuretikumok kezelésében, vagy hyponatraemiában vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A tüneti hipotenzió fokozott kockázatának kitett betegeknél a kezelés megkezdését és az adag módosítását szorosan figyelemmel kell kísérni (lásd 4.2 és 4.8 pont). Hasonló óvintézkedések vonatkoznak ischaemiás szívbetegségben vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegekre, akiknél a vérnyomás jelentős csökkenése myocardialis infarktushoz vagy stroke-hoz vezethet.
Hipotenzió esetén a beteget fekvő helyzetbe kell helyezni, és ha szükséges, intravénás infúzióval sóoldatot (9 mg/ml (0,9%) nátrium-klorid infúziós oldat) kell beadni. Az átmeneti hipotenzív válasz nem ellenjavallat további dózisok beadására, amelyeket általában nehézség nélkül adhatunk, amikor a vérnyomás a térfogat növekedése után emelkedik.
Néhány pangásos szívelégtelenségben szenvedő, normál vagy alacsony vérnyomásban szenvedő beteg esetében a perindopril-kezelés alatt a teljes vérnyomás további csökkenése léphet fel. Ilyen hatás várható, és általában nem indokolja a kezelés abbahagyását. Ha a hipotenzió tünetessé válik, előfordulhat, hogy csökkenteni kell az adagot, vagy abba kell hagyni a Perindopril Xantis-t.
Aorta- és mitrális stenosis/hipertrófiás kardiomiopátia
Mint a többi ACE-gátló esetében, a perindoprilt is körültekintően kell alkalmazni a mitrális szelep szűkületében és a bal kamrai áramlás elzáródásában szenvedő betegeknél, például aorta szűkületben vagy hipertrófiás kardiomiopátiában.
Vesekárosodás
Vesekárosodás (70 éves kreatinin-clearance), diabetes mellitus, kapcsolódó események, különösen dehidráció, akut szívdekompenzáció, metabolikus acidózis és kálium-megtakarító diuretikumok (pl. Spironolakton, eplerenon, triamterén vagy amilorid) egyidejű alkalmazása, kálium- sópótlókat tartalmazó gyógyszerek, valamint a szérum káliumszintjének emelkedésével járó egyéb gyógyszerek (pl. heparin) alkalmazása. A kálium-kiegészítők, a kálium-megtakarító vizelethajtók vagy a kálium-tartalmú sópótlók használata jelentős szérum-káliumszint-növekedéshez vezethet, különösen károsodott vesefunkciójú betegeknél. A hiperkalémia súlyos, néha végzetes aritmiákat okozhat. Ha szükségesnek tartják a fenti anyagok egyidejű alkalmazását, ajánlott a szérum kálium rendszeres ellenőrzése (lásd 4.5 pont).
Orális hipoglikémiás szerekkel vagy inzulinnal kezelt cukorbetegségben szenvedő betegeket az ACE-gátlóval történő kezelés első hónapjában szorosan ellenőrizni kell a glikémiát (lásd 4.5 pont).
Általában a lítium és a perindopril kombinációja nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
Kálium-megtakarító vízhajtók, kálium-kiegészítők vagy káliumtartalmú sópótlók
Általánosságban a perindopril és kálium-megtakarító vízhajtók, kálium-kiegészítők vagy kálium-tartalmú sóhelyettesítők kombinációja nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása
Az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren egyidejű alkalmazása növeli a hipotenzió, a hiperkalémia és a vesekárosodás (beleértve az akut veseelégtelenséget) kockázatát. Ezért a RAAS kettős gátlása ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren együttes alkalmazásával nem ajánlott (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős gátlásos kezelést feltétlenül szükségesnek tartják, akkor azt csak szakember felügyelete mellett szabad beadni, és ellenőrizni kell a beteg gyakori és következetes vesefunkciójának, elektrolitjainak és vérnyomásának ellenőrzését.
Az ACE-gátlókat és az angiotenzin II-receptor blokkolókat nem szabad egyidejűleg alkalmazni diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél.
Az ACE-gátlókat terhesség alatt nem szabad alkalmazni. Hacsak a folyamatos ACE-gátló kezelést nem tekintik elengedhetetlennek, a terhességet tervező betegeket alternatív antihipertenzív kezelésekre kell váltani, amelyeknek a terhesség alatt történő alkalmazásának megállapított biztonsági profilja van. A terhesség igazolása után az ACE-gátlókkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása
A klinikai vizsgálatok adatai azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron (RASS) kettős gátlása az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren együttes alkalmazásával a nemkívánatos események, például a hipotenzió, a hiperkalaemia és a vesekárosodás együttes gyakoriságával jár együtt ( beleértve a veseelégtelenséget).) összehasonlítva a RAAS módosító monoterápiában történő alkalmazásával (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Hiperkalaemiát kiváltó gyógyszerek
Egyes gyógyszerek vagy terápiás csoportok növelhetik a hiperkalémia előfordulását: aliszkiren, káliumsók, kálium-megtakarító vízhajtók, ACE-gátlók, angiotenzin II receptor antagonisták, nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), heparinok, immunszuppresszánsok, például ciklosporin vagy takrolimusz, trimetoprim. Ezeknek a gyógyszereknek a kombinációja növeli a hyperkalaemia kockázatát.
Ellenjavallt egyidejű alkalmazás
Diabéteszes vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél fokozott a hyperkalaemia, a vesefunkció romlásának, valamint a kardiovaszkuláris morbiditásnak és a mortalitásnak a kockázata.
Egyidejű alkalmazás nem ajánlott (lásd 4.4 pont)
Más betegek, például cukorbetegek és vesekárosodásban szenvedő betegek, növelik a hiperkalémia kockázatát, rontják a vesefunkciót, valamint a szív- és érrendszeri morbiditást és mortalitást.
Egyidejű kezelés ACE-gátlóval és angiotenzin-receptor blokkolóval
Az irodalomban az ACE-gátlóval és az angiotenzin-receptor blokkolóval történő egyidejű kezelés összefüggésbe hozható a hipotenzió, az ájulás, a hiperkalaemia és a vesekárosodás (beleértve a vesekárosodást) gyakoriságával azoknál a betegeknél, akiknél ateroszklerotikus betegség, szívelégtelenség vagy cukorbetegség mutatkozik szervkárosodás, összehasonlítva a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer önmagában történő alkalmazásával. A kettős gátlást (pl. ACE-gátló és angiotenzin II receptor antagonista kombinációja) egyedileg meghatározott esetekre kell korlátozni, a vesefunkció, a káliumszint és a vérnyomás szoros figyelemmel kísérésével.
A fokozott mellékhatások, például az angioneurotikus ödéma (angioödéma) kockázata.
Az ACE-gátlók (pl. A perindopril) köztudottan angioödémát okoznak. Ez a kockázat fokozódhat, ha racecadotrillal (akut hasmenés kezelésére szolgáló gyógyszer) alkalmazzák.
MTOR-gátlók (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus)
Azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg mTOR-gátlókkal kezelnek, fokozott lehet az angioödéma kockázata (lásd 4.4 pont).
Kálium-megtakarító vízhajtók (pl. Triamterén, amilorid), káliumsók
Hyperkalaemia (potenciálisan halálos kimenetelű), különösen vesekárosodás esetén (additív hyperkalaemiás hatások). A perindopril és a fent említett gyógyszerek kombinációja nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Ha egyidejű alkalmazásra is szükség van, ezeket körültekintően és a szérum káliumszintjének gyakori ellenőrzésével kell alkalmazni.
A lítium ACE-gátlókkal történő egyidejű alkalmazásakor a szérum lítium-koncentrációjának és a toxicitás reverzibilis növekedéséről számoltak be. A perindopril lítiummal történő alkalmazása nem ajánlott, de ha ez a kombináció szükségesnek bizonyul, gondosan ellenőrizni kell a szérum lítiumszintjét (lásd 4.4 pont).
Egyidejű alkalmazás különös gondosságot igényel
Antidiabetikumok (inzulinok, orális hipoglikémiás szerek)
Epidemiológiai tanulmányok szerint az ACE-gátlók és az antidiabetikumok (inzulin, orális hipoglikémiás szerek) egyidejű alkalmazása fokozhatja a vércukorszint-csökkentő hatást és a hypoglykaemia kockázatát. Ez a hatás valószínűbbnek tűnik a kombinációs kezelés első heteiben és vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Fokozott vérnyomáscsökkentő hatás. Szükség esetén vérnyomásmérés és antihipertenzív dózis módosítása.
Kálium-megtakarító vízhajtók
A diuretikumokat szedő betegek, és különösen azok, akiknek a mennyisége és/vagy sóhiánya van, túlzott vérnyomásesést tapasztalhatnak az ACE-gátló kezelés megkezdése után. A vérnyomáscsökkentő hatások csökkenthetők a diuretikum abbahagyásával, a perindopril alacsony és fokozatosan növekvő dózisával történő kezelés megkezdése előtt a térfogat vagy a sóbevitel növelésével.
Artériás hipertóniában, ahol az előzetes diuretikus kezelés só- vagy térfogat-kimerülést eredményezhet, vagy a diuretikumot fel kell függeszteni az ACE-gátló kezelés megkezdése előtt, ebben az esetben a kálium-megtakarító vizelethajtó alkalmazható újra, vagy megkezdhető az ACE-gátló kezelés alacsony és fokozatos sebességgel. növekvő dózis.
Diuretikummal kezelt pangásos szívelégtelenség esetén nagyon alacsony dózisú ACE-gátlóval kell kezelni, vagy a hozzáadott kálium-megtakarító vizelethajtó adagjának csökkentése után.
Minden esetben a vesefunkciót (kreatininszintet) ellenőrizni kell az ACE-gátló kezelés első néhány hetében.
Kálium-megtakarító vízhajtók (eplerenon, spironolakton)
Eplerenon és spironolakton napi 12,5 és 50 mg közötti dózisokban és alacsony dózisú ACE-gátlók: