AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Relistor 12 mg/0,6 ml oldatos injekció
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden 0,6 ml-es injekciós üveg 12 mg metilnaltrexon-bromidot tartalmaz.
1 ml oldat 20 mg metilnaltrexon-bromidot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Tiszta, színtelen vagy halványsárga oldat, amely lényegében látható részecskéktől mentes.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Relistor javallata opiátok okozta székrekedés kezelésére 18 éves és idősebb felnőtt betegeknél, ha a hashajtó kezelésre adott válasz nem megfelelő...
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Opioidok okozta székrekedés krónikus fájdalommal küzdő felnőtt betegeknél (kivéve a progresszív betegségben szenvedő betegeket, akik palliatív ellátásban részesülnek)
A metil-naltrexon-bromid ajánlott adagja 12 mg (0,6 ml oldat) szubkután, szükség szerint, legalább heti 4 adagban, legfeljebb napi egyszeri adagban (heti 7 adag).
Ezekben a betegeknél a gyakran alkalmazott hashajtókkal történő kezelést abba kell hagyni a Relistor-kezelés megkezdésekor (lásd 5.1 pont).
Opioidok okozta székrekedés előrehaladott betegségben szenvedő felnőtt betegeknél (palliatív ellátású betegek)
A metilnaltrexon-bromid ajánlott adagja 8 mg (0,4 ml oldat) (38-61 kg súlyú betegek esetén) vagy 12 mg (0,6 ml oldat) (62-114 kg súlyú betegek esetében).
A szokásos adagolási séma egy egyszeri adag minden második nap. Az adagokat szükség szerint hosszabb időközönként is beadhatjuk.
A betegek két egymást követő dózist kaphatnak 24 órás különbséggel, csak akkor, ha az előző nap nincs válasz (széklet) az adagra.
A megadott tartományon kívüli testsúlyú betegek 0,15 mg/kg dózist kapnak. Ezen betegek injekciós térfogatát a következőképpen kell kiszámítani:
Dózis (ml) = a beteg súlya (kg) x 0,0075
Paliatív ellátásban szenvedő betegeknél a Relistor-ot a szokásos hashajtó kezeléshez adják (lásd 5.1 pont). Különleges populációk
Az életkor alapján nem javasolt az adag módosítása (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc) a metil-naltrexon-bromid adagját 12 mg-ról 8 mg-ra (0,4 ml oldat) kell csökkenteni azoknak a testtömegnek a súlya, akik súlya 62 és 114 kg között van. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akiknek testsúlya kevesebb, mint 62–114 kg (lásd 5.2 pont), mg/kg-os dózisukat 50% -kal csökkenteni kell. Ezek a betegek nem használhatnak előretöltött fecskendőt, hanem Relistor injekciós üvegeket. A dialízis során végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegekről nem állnak rendelkezésre adatok, és a metil-naltrexon-bromid nem ajánlott ezeknél a betegeknél (lásd 4.4 pont).
Májkárosodásban szenvedő betegek
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont).
Súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C osztály) nincsenek adatok, és a metil-naltrexon-bromid nem ajánlott ezeknél a betegeknél (lásd 4.4 pont).
A metilnaltrexon-bromid biztonságosságát és hatékonyságát 18 év alatti gyermekeknél nem igazolták. Nincs elérhető adat.
A relisztort szubkután injekció formájában adják be.
Javasoljuk az injekció beadásának helyének megváltoztatását. Nem ajánlott olyan területekre adni, ahol a bőr érzékeny, sérült, vörös vagy megkeményedett. Kerülje a hegekkel vagy striákkal járó területeket.
A comb, a has és a váll a test három területe, amelyet a Relistor injekcióhoz ajánlunk. A relisztort táplálékfelvételtől függetlenül lehet beadni.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A metilnaltrexon-bromid alkalmazása ellenjavallt a gyomor-bél traktus ismert vagy feltételezett mechanikai obstrukciójában szenvedő betegeknél, a visszatérő obstrukció fokozott kockázatával küzdő betegeknél, vagy akut műtéti hasban szenvedő betegeknél, a gasztrointesztinális perforáció lehetősége miatt.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Súlyos és súlyosbodott tünetek
Tájékoztassa a betegeket, hogy haladéktalanul jelentsék a súlyos, tartós és/vagy súlyosbított tüneteket.
Ha súlyos vagy tartós hasmenés jelentkezik a kezelés alatt, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy hagyják abba a metilnaltrexon-bromidot, és lépjenek kapcsolatba orvosukkal.
Székrekedés, amely nem kapcsolódik az opioidok használatához
A metil-naltrexon-bromid hatását opiát okozta székrekedésben szenvedő betegeknél tanulmányozták. Ezért a Relistort nem szabad olyan székrekedésben szenvedő betegek kezelésére használni, amelyek nem kapcsolódnak az opiátok használatához.
Gyorsan megjelenik a széklet
A klinikai vizsgálatok adatai szerint a metil-naltrexon-bromiddal történő kezelés a széklet gyors (átlagosan 30-60 perces) megjelenését eredményezheti.
Opioidok okozta székrekedés előrehaladott betegségben szenvedő felnőtt betegeknél
A metilnaltrexon-bromiddal végzett kezelést 4 hónapnál hosszabb ideig nem vizsgálták előrehaladott betegségben szenvedő felnőtt betegeknél végzett klinikai vizsgálatokban, ezért csak korlátozott ideig szabad alkalmazni (lásd 5.1 pont).
Máj- és vesekárosodás
A metilnaltrexon-bromid nem javasolt súlyos májkárosodásban vagy dialízist igénylő végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont).
Gasztrointesztinális (GI) betegségek és GI perforáció
A metilnaltrexon-bromidot körültekintően kell alkalmazni a GI traktus ismert vagy feltételezett elváltozásai esetén.
A metilnaltrexon-bromid alkalmazását kolonosztómában, peritoneális katéterben, aktív divertikuláris betegségben vagy koprosztázisban szenvedő betegeknél nem vizsgálták. Ezért ezeknél a betegeknél a Relistort óvatossággal kell alkalmazni.
A metil-naltrexon-bromid használatát követő gyomor-bélrendszeri (GI) perforáció eseteiről a forgalomba hozatalt követően beszámoltak olyan betegeknél, akik olyan állapotokkal küzdenek, amelyek a gyomor-bél falának lokalizált vagy diffúz csökkent strukturális integritásával járhatnak együtt (pl. Fekélybetegség, ál obstrukció szindróma))., divertikuláris betegség, rosszindulatú daganatokkal vagy peritoneális metasztázisokkal beszűrődő gyomor-bél traktus). Figyelembe kell venni a metil-naltrexon-bromid általános előny-kockázat profilját olyan betegeknél, akik ilyen betegségben szenvednek, vagy más olyan állapotokban, amelyek a gyomor-bél falának integritási rendellenességeihez (pl. Crohn-betegség) vezethetnek. A betegeket ellenőrizni kell súlyos, tartós vagy súlyosbodó hasi fájdalmakra; ha ez a tünet jelentkezik, abba kell hagyni a metilnaltrexon-bromidot.
Az opioid megvonásának tünetei, beleértve a túlzott izzadást, hidegrázást, hányást, hasi fájdalmat, szívdobogást és bőrpírt, metil-naltrexon-bromiddal kezelt betegeknél jelentkeztek. A vér-agy gát rendellenességében szenvedő betegeknél nagyobb lehet az opioid megvonási tünetek és/vagy csökkent fájdalomcsillapítás kockázata. Ezekben a betegeknél ezt figyelembe kell venni a metilnaltrexon-bromid felírásakor.
Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag nátriummentes. gyakorlatilag nátriummentes.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A metilnaltrexon-bromid nem befolyásolja a citokróm P450 (CYP) izoenzimek által metabolizált gyógyszerek farmakokinetikáját. A metilnaltrexon-bromidot minimálisan metabolizálják a CYP izoenzimek. In vitro metabolikus vizsgálatok arra utalnak, hogy a metilnaltrexon-bromid nem gátolja a CYP1A2, CYP2E1, CYP2B6, CYP2A6, CYP2C9, CYP2C19 vagy CYP3A4 aktivitást, de gyengén gátolja a CYP2D6 modell metabolizmusát. Egészséges felnőtt férfi alanyokon végzett klinikai interakciós vizsgálatban a szubkután 0,3 mg/kg metil-naltrexon-bromid dózis nem befolyásolta szignifikánsan a CYP2D6 szubsztrát, a dextrometorfán metabolizmusát.
A metil-naltrexon-bromid és az OCT-gátló közötti szerves kation-transzporter (OCT) gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatás lehetőségét 18 egészséges alanyon tanulmányozták, összehasonlítva egyetlen metil-naltrexon-bromid dózisának farmakokinetikai profilját többszöri 400 mg-os cimetidin adagja előtt és után. A metilnaltrexon-bromid vese-clearance-e többszöri cimeditin adag után csökkent (31 l/h-ról 18 l/h-ra). Ez azonban a teljes hézag enyhe csökkenését eredményezte (107 l/h-ról 95 l/h-ra). Ezt követően a Cmax mellett a cimetidin többszöri adagolása előtt és után sem figyeltek meg szignifikáns változást a metilnaltrexon-bromid AUC-jában.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Nincs releváns adat a metil-naltrexon-bromid terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatokon végzett vizsgálatok nagy dózisok esetén reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Az emberre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert. A metilnaltrexon-bromid csak terhesség alatt alkalmazható, kivéve, ha erre egyértelműen szükség van.
Nem ismert, hogy a metilnaltrexon-bromid kiválasztódik-e az anyatejbe. Állatkísérletek kimutatták, hogy a metilnaltrexon-bromid kiválasztódik az anyatejbe. Döntést kell hozni a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy a metilaltrexon-bromid terápia folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a gyermek számára és a metilnaltrexon-bromid terápia előnyeit a nő számára.
A Relistor szubkután injekciói 150 mg/kg/nap dózisban csökkentették a patkányok termékenységét. Legfeljebb 25 mg/kg/nap dózisok (az emberi expozíció [AUC] 18-szorosa 0,3 mg/kg szubkután dózisnál) nem befolyásolták a termékenységet vagy az általános reproduktív teljesítményt.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A metilnaltrexon-bromidnak kisebb hatása van a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre.
Szédülés jelentkezhet, amely befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont).
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása
A metilnaltrexon-bromidnak kitett összes beteg leggyakoribb mellékhatása a placebo-kontrollos vizsgálatok minden fázisa során a hasi fájdalom, hányinger, hasmenés és puffadás volt. Ezek a reakciók általában enyhe vagy közepesen súlyosak voltak.
A mellékhatások felsorolása a táblázatban
A mellékhatások a következőkre vannak besorolva: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–2 nap).
A 301. vizsgálat összehasonlította a metil-naltrexon-bromid egyszeri, kettős-vak, szubkután beadását 0,15 mg/kg vagy 0,3 mg/kg dózisban a placebóval összehasonlítva. A kettős-vak beadást egy nyílt, 4 hetes fázis követte, amelyben szükség esetén metil-naltrexon-bromidot lehetett használni, de legfeljebb 1 adag 24 órán keresztül. A vizsgálat mindkét szakaszában a betegek továbbra is rendszeresen hashajtókat szedtek. Összesen 154 beteget (0,15 mg/kg metil-naltrexon-bromid, n = 47, 0,3 mg/kg metil-naltrexon-bromidot, n = 55, placebo, n = 52) kezeltek a vizsgálat kettős-vak fázisában. Az elsődleges végpont a kettős-vak vizsgálati gyógyszer beadását követő 4 órán belül ürítő hashajtók nélküli székletürítésben szenvedő betegek aránya volt. A metilnaltrexon-bromiddal kezelt betegeknél a kettős-vak adagolás után 4 órán belül a székletürítés gyakorisága szignifikánsan magasabb volt (62% 0,15 mg/kg és 58% 0,3 mg/kg esetén), mint a placebóval kezelt betegeknél (14%); p Kapcsolat Általános Szerződési Feltételek Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik