AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Stribild 150 mg/150 mg/200 mg/245 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 150 mg elvitegravirt, 150 mg kobicisztátot, 200 mg emtricitabint és 245 mg tenofovir-dizoproxilt tartalmaz (ami 300 mg tenofovir-dizoproxil-fumarátnak vagy 136 mg tenofovirnak felel meg).
Ismert hatású segédanyagok
Minden tabletta 10,9 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta (tabletta).
A zöld, kapszula alakú, 20 mm x 10 mm méretű filmtabletta egyik oldalán „GSI”, a másik oldalán „1” betűvel van jelölve.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Stribild az emberi immunhiányos vírus 1-es típusú (HIV-1) fertőzésének kezelésére javallt 18 éves és idősebb felnőtteknél, akiket korábban nem kezeltek antiretrovirális szerekkel, vagy akik HIV-1-vel fertőzöttek, anélkül, hogy ismert mutációk lennének összefüggésben bármelyik anyag rezisztenciájával. a Stribilde-ben található három antiretrovirális szer (lásd 4.2, 4.4 és 5.1 pont).
A GS-US-236-0103 vizsgálatban 27 Stribild-szel kezelt betegnél a kiindulási állapotban a HIV-1 kezelés NNRTI-asszociált K103N szubsztitúciója volt a reverz transzkriptázban, és a virológiai kezelés sikere (82% a 144. héten) hasonló volt a a teljes populáció (78%), amely nem rendelkezik HIV-1 rezisztenciával az elvitegravir, az emtricitabin vagy a tenofovir iránt.
Virológiai szuppresszióval rendelkező betegeknél
Klinikai vizsgálatokban virológiai szuppresszióval rendelkező betegeknél, akik ritonavir-fokozott proteáz-gátló (PI + RTV) kezelést (GS-US-236-0115 tanulmány), NNRTI-k (GS-US-236-0121 tanulmány) vagy raltegravir (RAL) váltottak át (GS-US-236-0123 tanulmány), a Stribild-szel szemben nem alakult ki ellenállás.
és a betegeket mindkét vizsgálatban a kiindulási HIV-1 RNS értékek szerint rétegeztük.
4. táblázat: A randomizált kezelés virológiai eredménye a GS-US-236-0102 és GS-US-236-0103 vizsgálatokban a 48. héten (pillanatkép-elemzés) és a 144. héten
A 48. héten az 50 (88%) Stribild-lel kezelt serdülő betegből 44-nél 4% -kal csökkent a HIV-1 RNS. 28 betegnél, akik 96 hetes tenofovir-dizoproxil-kezelésben részesültek, a BMD Z-pontszám -0,341-rel csökkent az ágyéki gerincnél és -0,458-nál az egész testnél.
A GS-US-104-0352 vizsgálatban 97 korábban kezelt betegnél (az életkor 2–4% -a) csökkent a gerinc ágyéki BMD-je a 48. héten. A tenofovir-dizoproxillal 96 hétig kezelt 64 résztvevőnél a BMD Z-pontszámai -0,012-rel csökkentek az ágyéki gerincnél, és -0,338-mal az egész testnél. A BMD Z-pontszámokat nem állítottuk hozzá a magassághoz vagy a súlyhoz.
A GS-US-104-0352 vizsgálatban 89, a tenofovir-dizoproxilnak kitett gyermekbeteg 8-a (9,0%) vesebetegség miatt abbahagyta a vizsgálati gyógyszert. Öt alanynak (5,6%) volt laboratóriumi eredménye, amely klinikailag összhangban állt a proximális vesetubulopathiával, közülük 4-en abbahagyták a tenofovir-dizoproxilt (a tenofovir-dizoproxil medián expozíciója 331 hét).
A Stribild biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták (a gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információkat lásd a 4.2 pontban).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A Stribild étellel szájon át alkalmazott HIV-1 fertőzött betegeknél a maximális plazmakoncentrációt 4 órával az elvitegravir, a kobicisztát 3, az emtricitabin és 3 órát a tenofovir a gyors adagolás után. tenofovir-dizoproxil átalakulása. Stabil állapotú átlag Cmax, AUCtau és Ctrough (átlag ± SD) a Stribild többszöri dózisa után HIV-1 fertőzött betegeknél 1,7 ± 0,39/g/ml, 23 ± 7,5 µg • h/ml az elvitegravir esetében és 0 ±, 45 ± 0,26/g/ml, ami a gátlási hányadost jelenti
10 (Ctrough arány: módosított IC95-érték a vad típusú HIV-1 fehérjekötődésének megfelelően). A megfelelő egyensúlyi állapot átlagos Cmax, AUCtau és Ctrough (átlag ± SD) 1,1 ± 0,40/g/ml volt kobicisztát esetében, 8,3 ± 3,8 µg • h/ml 0,05 ± 0,13 µg/ml, emtricitabin esetében 1,9 ± 0,5/g/ml, 13 ± 4,5 • g • h/ml és 0,14 ± 0,25 µg/ml, a tenofovir esetében pedig 0,45 ± 0,16 µg/ml, 4,4 ± 2,2 • g • h/ml és 0,1 ± 0,08 µg/ml.
Az éhomi körülményekhez képest a Stribild könnyű étkezéssel történő beadása (
373 kcal, 20% zsír) vagy magas zsírtartalmú étellel (
800 kcal, 50% zsírtartalom), ami az elvitegravir és a tenofovir fokozott expozícióját eredményezi. Az elvitegravir esetében a Cmax 22% -kal és 36% -kal nőtt könnyű étkezés mellett, 56% -kal és 91% -kal magas zsírtartalmú étkezés esetén. A tenofovir Cmax 20% -kal, az AUC pedig 25% -kal nőtt könnyű étkezés közben, míg a magas zsírtartalmú ételek nem befolyásolták tovább a Cmax-ot, az AUC pedig 25% -kal nőtt. A könnyű ételek nem befolyásolták a kobicistát expozíciót, és bár a magas zsírtartalmú étkezés a Cmax és az AUC enyhe, 24% -os, illetve 18% -os csökkenését eredményezte, nem észleltek különbséget az elvitegravirra gyakorolt farmakológiai potencírozó hatásában. Az emtricitabin expozícióját nem befolyásolták a könnyű vagy a magas zsírtartalmú ételek.
Az elvitegravir 98-99% -ban kötődik az emberi plazmafehérjékhez, és ez a kötődés független az 1 ng/ml és 1600 ng/ml közötti gyógyszerkoncentrációtól. Az átlagos plazma és vérkoncentráció arány 1,37 volt. A kobicisztát 97-98% -ban kötődik az emberi plazmafehérjékhez, az átlagos plazma és vérkoncentráció arány 2 volt.
Intravénás alkalmazást követően az emtricitabin és a tenofovir megoszlási térfogata körülbelül 1400 ml/kg volt. 800 ml/kg. Az emtricitabin vagy a tenofovir-dizoproxil orális beadását követően az emtricitabin és a tenofovir eloszlik a testben. Az emtricitabin in vitro kötődését az emberi plazmafehérjékhez kapcsolatba léptük Kapcsolat Általános Szerződési Feltételek Segítség Visszajelzés Adatvédelmi irányelvek Cookie-k