zerit

MELLÉKLET 2 A FORGALOMBA HOZATALI HATÁROZATRA, EV. Nem. 1952/2002

A termék jellemzőinek összefoglalása

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Zerit 40 mg kemény kapszula

2. A GYÓGYSZER MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTELE

Minden kemény kapszula 40 mg sztavudint tartalmaz.
A segédanyagokról lásd a 6.1 pontot.

3. GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszulák.
A kemény kapszula sötét narancssárga, átlátszatlan, egyik oldalán "1967", a másik oldalon "40" jelzéssel ellátott "BMS" felirattal.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Zerit más antiretrovirális gyógyszerekkel kombinációban javallt HIV-1 fertőzött betegek kezelésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

A kezelést a HIV-fertőzés kezelésében jártas orvosnak kell elkezdenie.

A jó felszívódás érdekében a Zerit-et éhgyomorra kell bevenni (pl. Étkezés előtt legalább 1 órával). Ha ez nem lehetséges, könnyű étkezés mellett is elfogyasztható. A Zerit úgy is bevehető, hogy gondosan kinyitja a kapszulát, és a tartalmát étellel összekeveri.

3 hónaposnál fiatalabb gyermekek: lásd a belsőleges oldatos por alkalmazási előírását.

Idősek: A Zerit-et nem vizsgálták kifejezetten 65 évesnél idősebb betegeknél.

Perifériás neuropathia: ha perifériás neuropathia tünetei jelentkeznek (általában tartós zsibbadás, bizsergés vagy fájdalom jellemzi a lábakban és/vagy a karokban) (lásd 4.4 pont), mérlegelni kell a beteg átállítását egy másik alternatív terápiás kezelésre. Ritka esetekben, a tünetek megszűnése után, a Zerit-kezelést az előző adag 50% -ának megfelelő adaggal lehet folytatni.

Májbetegségek: kezdeti dózismódosítás nem szükséges.

Míg gyermekkorban a vizelet ürítése a sztavudin eliminációjának fő útja, gyermekkorban a sztavudin clearance-e a vesekárosodás függvényében változhat. Bár csak elegendő adat áll rendelkezésre a Zerit dózismódosításának ajánlására ebben a populációban, mérlegelni kell a dózis csökkentését és/vagy az adag intervallumának a felnőttekhez viszonyított növelését.

A sztavudinnal vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység. (lásd 6.1 szakasz).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Perifériás neuropathia: azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében perifériás neuropathia van, nagyobb a neuropathia kialakulásának kockázata. A Zerit beadása esetén a beteg gondos figyelemmel kísérése szükséges. A perifériás neuropathia tüneteit a lábak és/vagy a karok állandó zsibbadása, bizsergése vagy fájdalma jellemzi).

Hasnyálmirigy-gyulladás: azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében hasnyálmirigy-gyulladás volt, az előfordulás kb. 5% volt a Zerit-nél, szemben az ilyen kórtörténet nélküli betegek kb. A hasnyálmirigy-gyulladás magas kockázatának kitett vagy a hasnyálmirigy-gyulladás kockázatát növelő gyógyszereket szedő betegeket ellenőrizni kell a betegség tüneteinek kialakulása szempontjából.

Májkárosodás: hepatitisről vagy májelégtelenségről számoltak be, néhány esetben halálos kimenetelűek. Jelentős májkárosodásban szenvedő betegeknél a Zerit biztonságosságát és hatékonyságát nem igazolták. Krónikus hepatitis B vagy C-ben szenvedő és kombinált antiretrovirális terápiával kezelt betegeknél fokozott a súlyos és potenciálisan halálos
mellékhatások. A hepatitis B vagy C egyidejű antivirális terápiája esetén kérjük, olvassa el az ezekre a gyógyszerekre vonatkozó vonatkozó termékismertetőt.

A már fennálló májkárosodásban, beleértve a krónikus aktív hepatitist, szenvedő betegeknél a kombinált antiretrovirális terápia során a funkcionális májelváltozások gyakoribbak, ezért szorosan ellenőrizni kell őket. A betegség súlyosbodása esetén mérlegelni kell a kezelés megszakítását vagy abbahagyását ezeknél a betegeknél.

Ha a transzaminázok jelentősen megemelkednek (ALT/ASAT> az ULN normális felső határának ötszöröse), mérlegelni kell a Zerit és más hepatotoxikus gyógyszerek további alkalmazását.

Lipodisztrófia és anyagcsere-rendellenességek: kombinált antiretrovirális terápia társult a testzsír újraeloszlásával (lipodisztrófia) HIV-fertőzött betegeknél. Ennek a hatásnak a hosszú távú következményei jelenleg nem ismertek. Mechanizmusuk ismerete hiányos. A viszcerális lipomatosis és a proteáz inhibitorok, valamint a lipoatrophia és az NRTI-k kapcsolata hipotetikus. A lipodystrophia megnövekedett kockázata egyéni tényezőkhöz, például idősebb korhoz kapcsolódik, olyan gyógyszerekkel kapcsolatos tényezőkhöz, mint például az anyagcsere-rendellenességekhez társuló antiretrovirális kezelés hosszabb időtartama. A klinikai vizsgálat magában foglalja a zsíreloszlás fizikai jeleinek vizsgálatát. Figyelembe kell venni a szérum lipideket és az éhomi vércukorszintet. Ebben az esetben klinikailag várhatónak tekinthetők a lipidanyagcsere zavarai (lásd 4.8 pont).

Idősek: A Zerit-et nem vizsgálták kifejezetten 65 évesnél idősebb betegeknél.

Laktóz intolerancia: a kemény kapszula laktózt (120 mg) tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

3 hónaposnál fiatalabb gyermekek: a biztonságossági adatok 179 újszülöttnél és gyermeknél 6 hétig tartó kezeléssel végzett klinikai vizsgálatokból állnak rendelkezésre 1/10); Normál (> 1/100, 1/1000, 1/10 000, 5x ULN) 3% -ban, AST (> 5x ULN) 3% -ban, lipáz ((2,1 ULN) a Zerit csoportban a betegek 3% -ában. Neutropenia (112 fl talált a Zerit azonnali felszabadulású betegek 30% -ánál).

Serdülők, gyermekek és csecsemők: A gyermekkori betegeknél a mellékhatások és a súlyos laboratóriumi vizsgálati rendellenességek születéstől serdülőkorig hasonló jellegűek és gyakoriságúak voltak, mint a felnőtteknél. A súlyos perifériás neuropathia azonban ritkábban fordult elő. Ezekben a vizsgálatokban szerepelt az ACTG 240, ahol 105 gyermek 3 hónapos és 6 éves kor között Zerit 2 mg/kg/nap dózisban, 6,4 hónapos mediánnal szedett, és egy kontrollált klinikai vizsgálat, amelyben 185 újszülött vett részt 2 mg/kg Zerit adagban naponta önmagában vagy didanozinnal és nelfinavirral kombinálva születésétől fogva 4 hétig.

Az AI455 094 vizsgálatban (lásd még a 4.6. Szakaszt) a biztonsági követési időszak hat hónapra korlátozódott, ami lehet, hogy nem lesz elegendő a neurológiai mellékhatások és a mitokondriális toxicitás hosszú távú adatainak értékeléséhez. 91 stavudinnal kezelt csecsemő 3. fokozatú laboratóriumi rendellenességei között szerepelt az alacsony neutrofilszám 7% -ban, a hemoglobin 1% -ban, az ALT emelkedés 1% -ban, és nem voltak lipáz rendellenességek. A szérum laktát adatait nem rögzítették. A nemkívánatos események előfordulásában nem volt szignifikáns különbség a kezelési csoportok között. A sztavudinnal + didanozinnal (10%) kezelt csoportban nőtt a csecsemőhalandóság a sztavudinnal (2%), didanozinnal (3%) vagy zidovudinnal (6%) kezelt csoportokhoz viszonyítva, és magasabb volt a halandó születés incidenciája a stavudinnal + didanozin csoport.

A következő eseteket spontán jelentették a forgalomba hozatalt követően (az előfordulás összefoglalása a beteg expozíciójának durva becslésén alapul):

Vér- és nyirokrendszeri betegségek: nagyon ritka: thrombocytopenia

Anyagcsere- és táplálkozási rendellenességek: ritka: tejsavas acidózis

Máj- és epebetegségek: nagyon ritka: máj steatosis, hepatitis és májelégtelenség

Idegrendszeri betegségek: nagyon ritka: motoros gyengeség (leggyakrabban tüneti hiperlaktacidémia vagy tejsavas acidózis szindróma kapcsán jelentik)

Mitokondriális diszfunkció: A forgalomba hozatalt követő biztonsági adatok áttekintése azt mutatja, hogy újszülötteknél és csecsemőknél egy vagy több nukleozid-analógot alkalmazó mellékhatásokról számoltak be. HIV-státusz újszülöttek és csecsemők számára? 3 hónaposan negatív volt, idősebb csecsemőknél közel pozitív. Az újszülöttek és csecsemők mellékhatásainak profilja? Három hónap múlva a laktátszint, a neutropenia, a vérszegénység, a trombocitopénia, a máj transzaminázok számának növekedését és a lipidszint növekedését mutatta, beleértve a hipertrigliceridémiát is. Az idősebb csecsemőknél a jelentések száma nagyon alacsony volt, ezért nehéz meghatározni a betegek e mintájának profilját.

Az ajánlott napi adag legfeljebb 12-szeresével kezelt felnőttek tapasztalata nem mutatott ki akut toxikus hatást. Perifériás neuropathia és májbetegségek fordulhatnak elő krónikus túladagolás szövődményeként. A sztavudin átlagos hemodialízis-clearance 120 ml/perc. Nem ismert, hogy ezt hogyan lehet felhasználni a teljes eliminációhoz túladagolás esetén. Nem ismert, hogy a sztavudin dializálható-e peritonealis dialízissel.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: nukleozid reverz transzkriptáz inhibitor
ATC kód: J05AF04.

A sztavudin timidin analóg, in vitro antivirális szer a HIV ellen az emberi sejtekben. A sejtes kinázok foszforilálják sztavudin-trifoszfáttá, amely a természetes szubsztrát timidin-trifoszfáttal versenyben gátolja a HIV reverz transzkriptázt. Gátolja a vírus-DNS-szintézist is, a DNS-szál végződését okozza a DNS megnyúlásához szükséges 3´ hidroxilcsoport hiánya miatt. Sejtes DNS-polimeráz? érzékeny a sztavudin-trifoszfát gátlására is, míg a celluláris polimeráz? és a ß 4000-szeres és 40-szer nagyobb koncentrációban gátolt, mint ami a HIV reverz transzkriptáz gátlásához szükséges.
A sztavudin-kezelés befolyásolhatja a zidovudin-rezisztenciával járó mutációt. Az ezeket a mutációkat tartalmazó izolátumok továbbra is érzékenyek a sztavudinra. Ezen eredmények klinikai jelentősége ismeretlen.
A sztavudin aktivitását befolyásolják a multirezisztens mutációk, például a Q151 M. Több, mint 10-szer kisebb érzékenységet jelentettek a sztavudin iránti érzékenységben egyes olyan törzsekben, amelyeknél a zidovudin és a lamivudin érzékenysége csökkent. Nem mutattak ki in vivo magas stavudinnal szembeni specifikus rezisztenciájú mutációkat.

Az azonnali felszabadulású zeritet más antiretrovirális szerekkel, pl. didanozin, lamivudin, ritonavir, indinavir, szakvinavir, efavirenz és nelfinavir.
Két kettős-vak klinikai vizsgálat hármas antiretrovirális terápiával hasonló antiretrovirális hatékonyságot mutatott, mint a Zerit retard kapszulák, összehasonlítva a Zerit azonnali felszabadulású kapszulákkal, mindegyik lamivudinnal és efavirenzzel kombinálva.

Az AI455 099 vizsgálat 48 hétig tartott, egy randomizált, kettős-vak, összehasonlító vizsgálat volt, amelyben összehasonlították a Zerit retard kapszulákat (100 mg naponta egyszer) a Zerit (40 mg naponta kétszer) és lamivudin (naponta kétszer 150 mg) kombinációval. efavirenz (600 mg naponta egyszer) 783 korábban nem kezelt betegnél, akiknek CD4-sejtjeinek mediánértéke 277 sejt/mm3 volt (61 és 1215 sejt/mm3 között), és az átlagos HIV-1 RNS plazmakoncentráció 4,80 log10 kópia/ml volt ( Log6 kópia/ml). A betegek túlnyomórészt férfiak voltak (69%), túlsúlyban voltak a nem kaukázusi nők (58%), átlagos életkoruk 33 év volt (18 és 69 év között).

Az AI455 096 vizsgálat 48 hétig tartott, egy randomizált, kettős-vak, összehasonlító vizsgálat volt, amely összehasonlította a Zerit retard hatóanyag-leadású kapszulák (naponta egyszer 100 mg) és a Zerit (naponta kétszer 40 mg), valamint a lamivudin (150 mg) kombinációját. (mg naponta kétszer) plusz efavirenz (600 mg naponta egyszer) 150 korábban nem kezelt betegnél, CD4 sejtszámának mediánja 285 sejt/mm3 (tartomány: 63–962 sejt/mm3) és átlagos plazma HIV-1 RNS értéke 4,65 log10 kópia/ml (2,3-5,9 log10 másolat/ml tartomány). Főleg férfiak (75%), fehérek (70%), átlagéletkoruk 34 év (20 és 69 év közötti tartomány).