Olvastál már Jules Renard verset az emlékkertben virágzó vadrózsairól, és leveleiken vörös foltok vannak az átkozottak vérében? Nem? Tehát legalább olvassa el Max Brooks amerikai regényíró és forgatókönyvíró könyvét a zombikkal való világkonfliktusról. Sokat fogsz benne tanulni. Megtudja, hogyan hagyhatják figyelmen kívül az emberek azt, ami nyilvánvaló. római Z világháború elsősorban az emberekről szól, és mint ilyen, nagyon sikeres kép az emberi panoptikumról, az emberi sajátosságról és sokszínűségről.

brooks

Brooks fiktív dokumentumfilmként írta a könyvet, vagy inkább beszámolót a katasztrófa sújtotta Földről, amely lassan kezd helyreállni. Az emberi tényezők által túlságosan elhomályosított, zombikkal folytatott pusztító háború utáni évtizedekről szóló ENSZ-jelentés nem volt eléggé deperszonalizált, ezért szerzője végül könyvvé változtatta. Lehetséges, hogy az általa kínált perspektívák nem elég hosszúak "a béke mostanáig tart, mint a háború- De ez nem akadályozza meg abban, hogy elképzelje, mi történt.

Z világháború az események népének az a nézete, amely felfordította az életüket, és vadászott vadállattá változtatta őket. A meg nem magyarázott eseményeket akár félre is értik, és bármikor megismétlődhetnek. Orvos, pilóta, CIA-igazgató, igazgató, farkasgyerek, űrhajós vagy polgármester. Ez egy minta a világ különböző pontjairól érkező fontos és kevésbé fontos emberekről, olyan emberekről, akik tudják, hol hibáztak, és talán még azt is, hogy mit kellett tenni a háború elején. Azonban tudás, hogy csak a globális konfliktusban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően szereztek, amelyek erősebbé és paradox módon ugyanakkor kiszolgáltatottabb lényekké tették őket.

A regényből érezni, hogy Max Brooks lelkes "zombi", és hosszú ideje intenzíven foglalkozik ezzel a témával. Be tudja vonni az olvasót a nem éppen problémamentes világába, és magával ragadhatja. Ezenkívül az egészet az íráskészség is aláhúzza. A könyv érdekes és magával ragadó irodalmi szöveg, amely valószínűleg felülmúlja az olvasók elvárásait, és nem csak kellemes meglepetés. Az egyetlen, ami kissé elrontja az élményt, az a fordítás bonyolult hosszú mondatokkal, amelyekben az angol szintaxis maradványait vizsgálják. Végül Brooks rendhagyó prózája jobb, mint az azonos nevű film, amely a motívumai alapján készült.