Pszichológiai és szexuális erőszak a kolostorban. Mi lehet még nagyobb kísértés bulvármese és olcsó botrányos regény megírásához? Csak az író tud ellenállni egy ilyen csábításnak. Jeroen Brouwers megtette. római Faipari nem vesztette el gyötrő egyenességét és sikerült felháborodási hullámot kiváltania. De mindenekelőtt a jó próza olyan kérdésekkel, amelyek túlmutatnak a vallási intézmények környezetében tapasztalható szexuális visszaéléseken.

szemle

Az elbeszélő elder Haman. Egy ferences kolostorban valahol a holland-német határon csak laikus tanárként találta magát, hogy németül támogassa a házasságtörő szerzetesi iskola diákjait. Fokozatosan, szoros kapcsolatban állva a kolostorban élő testvérek napi rendszerével, ő maga is közéjük került.

Amikor Eldert tizenhárom éves volt, elvesztette anyját, és apját a Gestapo elhurcolta a házból, és soha nem tért vissza. Bár a főszereplő civilként érkezik a fiúk bentlakásos iskolájába, garantált függetlenséggel, szállással és étellel, a szerzetes sarkában találja a nevét "Bonaventure testvér" névre változtatva, amely kezdetben kényelmes menedékjogot jelent. "Éppen húszas voltam. Csirke a ragadozók között. "

Fokozatosan azonban a biztonságos megoldás szerencsétlenné válik. "Istenem, mit tettem, miért hajtottam életemet és önmagamat zsákutcába?" És ez nemcsak a rossz életút és a lelki hivatás válsága. A kolostorban a tanítványok megalázásának tanúja. Sok szerzetes visszaél oktatói helyzetével, és lelkiismeret-furdalás nélkül szexuálisan zaklatja a fiúkat. Végül is ki hinne a gyerekeknek, ha az ünnepek alatt meggyőznék a jobb társadalmi osztályok szüleit arról, hogy a ferences testvérek perverzek? Mindez a kegyesség és a szent intézmények és a szerzetesi szokásokkal rendelkező személyek tiszteletének korszakában.

A Bonaventure többszörös felkelést él át. Hétköznapi emberi jóság az erőszak ellen az oktatás és a rend nevében. Fiatalos idealizmus a társak hanyatlása ellen. A szenvedélyes szív energiája a cölibátus szerzetesek undorító képmutatása ellen a bántalmazó fiatal fogvatartottak magánéletében.

A Brouwers-i kolostor bemutatója nem idilli. Ez inkább a kegyesség paródiája, a szent látomások sértése. A hazugságokat megsokszorozza a hatóságok iránti vak engedelmesség. A latin nyelv, az éneklés és a mindennapi szertartások nem segítenek - ezeknek a férfiaknak az élete valójában durva és szívtelen. A mentésnek egyértelmű neve van. Nem lehet semmi tisztítóbb, mint a bátorság, hogy kívülről becsapják az ajtót. A felszabadulás nem önző, hanem meghívás másokra. "Én, Haman elder, a vörös futófelületen a homlokzat előtt jelenik meg orgonazenével az égen és szegény meztelen mellkasával, és tovább sétálok. A többi elkeseredett ember, akik elmenekültek, eltűnnek más irányokba a bennem is visszhangzó fényességgel, megtörve az egész hátamat. "

A Brouwerek nem félnek semmitől. Radikálisan és szégyen nélkül ír. A főszereplőben megtaláljuk a szerző életének nagy részét. A legkorábbi életkorban édesanyjával túlélték a japán koncentrációs tábort. Szülei a háború után bentlakásos iskolába küldték. Bár maga a szerző nem áldozata a pedofil papoknak, a regényben Faipari egy bentlakásos tanuló feljegyzései ihlették, aki nemrég alapított alapítványt a szexuális erőszak áldozatainak megsegítésére.

Ma Brouwers egy illegálisan épített házban él egy természetvédelmi terület kebelében, Belgium északi részén. Hiteles lázadó a hatalommal való visszaélés ellen. És erről van szó Faipari. A hatalom álcázott, mindenki - politikai, vallási vagy gazdasági befolyáson alapuló. Veszélyesen gyorsan megbarátkozhat az erőszakkal. Egy másik irányítása a határok tiszteletben tartása nélkül egyfajta gyilkosság. Az egyéniség és a büszkeség beosztottainak megfosztása olyan gonoszság, amelyet más bűncselekményektől eltérően ritkán büntetnek. Ez elengedhetetlen. Mindazok a szerzetes sarkai, kápolnái és kötelező imádságai a háttérben. A hatalommal és azokkal rendelkezőkkel szembeni óvatosságnak általánosnak kell lennie.