Természettudományok »Biológia
Szénhidrátok a táplálkozásban
Szénhidrátok minden organizmus fontos alkotóeleme. Ezek a legkönnyebben elérhető anyagok a sejt energiatermeléséhez. Közbenső termékeik fontosak a testben való építkezéshez. Komponensek lehetnek más makromolekulákban, például pl. glikoproteinek, glikolipidek, nukleinsavak. Összetett poliszacharidokból (keményítő) keletkeznek a testben pl. diszacharidok - glükóz vagy glikogén, további köztitermékek (tejsav) keletkeznek stb. A glükóz a fő szénhidrát a testfolyadékokban, a glikogén a sejtek fő szénhidrátja. Legmagasabb koncentrációja a májsejtekben van, körülbelül 3-5%, de magas táplálékfelvétel esetén eléri a 10% -ot, éhezéssel 1% alá csökken, a hideg és a testmozgás még alacsonyabb. A glikogén a vázizmokban is tárolódik (0,4-0,6%). Itt a vér által szállított glükózból képződik, és helyi energiatartalékként szolgál.
A glükóz bevétele után egészséges egyéneknél a vércukor-koncentráció maximálisan megnő, amelyet a glükóz alkalmazását követő 45. percben érnek el, akkor az érték a kezdeti értékekre csökken, és gyakran rövid időre ezekre az értékekre esik. A glikémiás görbe (a vércukorszint a vér glükózkoncentrációja) az életkortól függ. A szénhidrátok állítólag a test energiaigényének körülbelül 50-60% -át fedezik. A "tiszta" energia hordozói, azaz. csak szén-dioxiddá és vízzé alakulnak át, amelyek olyan anyagok, amelyek nagyon gyorsan kiürülhetnek a szervezetből.
A szénhidrát napi bevitele 200 és 500 g között változik. Az étel főként növényi eredetű poliszacharidokat (emészthető keményítőket és emészthetetlen cellulózt) tartalmaz, de diszacharidokat, pl. szacharóz (répacukor) és laktóz (tejcukor). Ezeket az emésztés során monoszacharidokra bontják. A nyál és a hasnyálmirigy amilázai keményítőket hasítanak oligoszacharidokká (6, 3 vagy 2 glükózmolekulával). A monoszacharidok főként a vékonybél elején szívódnak fel. A glükóz és a galaktóz felszívódik a leggyorsabban, a fruktóz fele lassabban. A pentózisok sokkal lassabban szívódnak fel. Az inzulin nem befolyásolja a bél felszívódását.
Inzulin egy fehérjehormon, amelyet a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben termelnek, és közvetlenül a vérben csökkenti a vércukorszintet. A vérből a szövetekbe juttatja a glükózt, támogatja az izmokban való felhasználást, és lehetővé teszi a glikogén termelését a májban, állandó cukorszint fenntartásával. Az inzulint nem lehet szájon át beadni, mivel minden fehérjéhez hasonlóan emésztenék a gyomorban és a belekben. Vénába adva, ahol azonnal vagy a bőr alatt napi adagként hat súlyosabb cukorbetegségben szenvedő cukorbetegek számára, megszünteti a cukorbetegség tüneteit. A cukorbetegség (diabetes mellitus) egy örökletes betegség, amelyben az inzulinhiány miatt megemelkedik a vércukorszint, a cukrot elsősorban az izomsejtekben nem lehet felhasználni, a cukor, mivel felesleges, a vizelettel ürül, és a test elveszíti energiaforrás. A glikogén felszabadul a májból, a test meggyengül, gyorsan elfárad, és az ember folyamatosan éhes. Szomjasnak is érezheti magát, mivel a cukor a vizelettel kiválasztódik a vízbe, és pótolni kell. Súlyosabb cukorbetegség esetén a fogyás azért következik be, mert az energiahiányt kiegészíti a szervezetben tárolt fehérjék és zsírok elégetése. Ez ketontestek képződését okozza, mint pl. a vérben ülepedő aceton, acetoecetsav növeli a belső környezet savasságát, ami eszméletvesztést, akár halált is okozhat.
Referenciák:
Jane Wertheim, Chris Oxland és Dr. John Waterhouse: A kémia iskolai enciklopédiája
Robert F. Schmidt: Memorix - élettan
Stanislav Trojan és csapata: Élettan 1. - Tankönyv az orvosi karok számára
A. Valachovič, R. Pegřím: Emberi anatómia és élettan