Bürokrácia és demokrácia
A kormányzati szervezetek rengeteg információval rendelkeznek rólunk, a születés dátumától, az iskolai beszámolóktól a jövedelmünkig, amelyeket adózás céljából benyújtunk, és az egészségünkről. A számítógépek fejlődésével egyre nagyobb a veszélye annak, hogy egész életünket különféle szervezetek vizsgálják majd.
A demokrácia korlátozása a modern szervezési és információkezelési formák kialakulása miatt már aggasztotta Max Webert. Különösen veszélyesnek tartotta, hogy a társadalom egésze kormánya egy személytelen bürokratikus gépezet kezében találja magát.
Azok számára, akik a szervezet alacsonyabb szintjein dolgoznak, nem marad más hátra, mint rutinszerű tevékenységeket végezni a felettesek parancsai szerint, akiknek döntéseit semmilyen módon nem lehet befolyásolni. Weber utódja, Roberto Michels (1967) a hatalomátvétel e folyamatáról kijelentette, hogy minden nagy szervezetben (és általában abban a társadalomban, amelyben az ilyen szervezetek dominálnak) megállíthatatlan lépés folyik az oligarchia (egy kis csoport uralma) felé. Michels szerint a hatalom koncentrálása a legmagasabb szinteken a világ növekvő bürokratizálásának szükségszerű következménye.

szociális

Giddens szerint a közvetlen felügyelet csak akkor képes eredményesen teljesíteni a célját, ha célja olyan személyek ellenőrzése, akik ellenségesek a felsőbb hatóságokkal szemben, és inkább valahol másutt lennének, amire a börtön példája mutat. Éppen ellenkezőleg, azokban a szervezetekben, ahol fontos az együttműködés a közös cél megvalósításában, más a helyzet. Ha a menedzsment túlságosan támaszkodik a közvetlen felügyeletre, az csökkenti azoknak az alkalmazottaknak a motivációját, akik úgy érzik, hogy munkájukkal esélyük sincs önálló döntéshozatalra és önmegvalósításra (Grint, 1991; Sabel, 1982).
Giddens azt állítja, hogy az emberek általában idegenkednek a Foucault által leírt második szervezési formától, nevezetesen az életükkel kapcsolatos írásos információk gyűjtésétől (keretezés). Ez a tény jelentősen hozzájárult a szovjet típusú kommunista rendszerek összeomlásához. A kommunista államokban vagy a titkosrendőrség tagjai, vagy más állampolgárok folyamatosan kémkedtek az emberek után. A kormányok részletes információkat tartottak minden állampolgárról, hogy el tudják nyomni az esetleges ellenzéket. Ennek eredménye egy tekintélyelvű rendszer volt, amely gazdaságilag sem volt hatékony. Az egész társadalom tehát valóban hasonlított egy gigantikus börtönhöz, és ugyanolyan elégedetlenséget, konfliktusokat és ellenállást váltott ki - míg végül tagjai kiszabadultak.

A bürokrácia felülkerekedik?
A nyugati társadalom fejlődésének hosszú időszaka alatt úgy tűnt, hogy Weber modelljét és a vele való szoros kapcsolatot, a Foucalts-ot véglegesen érvényesíteni fogják. A bürokratikus elemek uralták a közigazgatást, az egészségügyet, a felsőoktatást és a kapitalista üzletet. A nyugati világban még mindig sok a bürokrácia, de Weber elképzelése, miszerint a nagy szervezet vezetésének egyetlen módja egy szigorúan hierarchikus struktúra, amelynek hatalma és tudása a legmagasabb szinteken koncentrálódik, már kezd elég archaikusnak tűnni. Számos szervezet ma átalakul, hogy kevésbé hierarchikus legyen. Számos nyugati vállalatot inspirálnak az ún "Japán modell"

JAPÁN MODELL
Japán gazdasági sikerét gyakran a japán nagyvállalatok sajátosságainak tulajdonítják, amelyek jelentősen eltérnek a legtöbb nyugati vállalattól. Több ponton különböznek Weber bürokratikus szervezeti modelljétől:
• Alulról felfelé történő döntéshozatal. Amikor a vezetés olyan döntést hoz, amely az alacsonyabb szintű munkavállalókat érinti, konzultál velük; rendezők is rendszeresen találkoznak velük.
• Kisebb specializáció. Az alkalmazottak nem csak szakterületük egyetlen területére szakosodtak, ezért sokoldalúbbá és ugyanakkor előremutatóbbá válnak.
• Munkahelyi biztonság. Az alkalmazottak számára biztosított egy életen át tartó munkaviszony. Nem kell aggódniuk munkahelyük elvesztése miatt.
• Koncentráljon a csoport teljesítményére. A vállalat minden szintjén az embereket kis munkacsoportokba sorolják. Ezen csapatok, nem pedig egyének teljesítményét értékelik.
• A munka és a magánélet ötvözése. A japán vállalatok gondoskodnak alkalmazottaik igényeinek kielégítéséről, de feltétel nélküli hűséget várnak el tőlük. A japán alkalmazottak gyakran vállalati egyenruhát is viselnek. A munkanapot a "vállalati himnusz" eléneklésével kezdik, és szabadidejüket rendszeresen töltik különféle tevékenységekben, amelyeket a társaság szervez számukra.

Így feltételezhető, hogy a japán modell néhány tanulsággal szolgál számunkra a bürokrácia weberi koncepciójáról - a Weber "ideális típusához" közel álló szervezetek valójában csak papíron hatékonyak, mert nem engedik az alacsonyabb szintű dolgozóknak a kezdeményezést. és a függetlenség.
Ouchi (1979, 1982) a japán vállalatok tanulmányából arra a következtetésre jutott, hogy a kifejezetten bürokratikus szervezetekben belső kudarcok voltak, amelyeket a túlzott merevség, rugalmatlanság és a motiváció hiánya okozott. Hatékonyabbnak tartja az általa „klánnak” (személyesen szorosan kapcsolódó csoportoknak) minősített tekintélytípust.

NAGY MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK HATÁSA
A legnagyobb multinacionális vállalatok gigantikus vállalatok, amelyek forgalma meghaladja az egész államok bruttó nemzeti termékét. A világ több száz legnagyobb gazdasági egysége közül az első fél államok, a második pedig multinacionális vállalatok. Gazdasági potenciáljuk megdöbbentő: a 600 legnagyobb multinacionális vállalat a világ ipari és mezőgazdasági termelésének több mint egyötödét adja.
A multinacionális vállalatok terjeszkedésének közvetlen előfeltétele az elmúlt 30 évben a közlekedés és a kommunikáció fejlesztése volt. Ma a sűrű légi közlekedési hálózat lehetővé teszi a vállalkozók számára, hogy fél évszázaddal ezelőtt elképzelhetetlen sebességgel járhassák a világot. A supertankerek fejlesztése viszont hatalmas mennyiségű nyersanyag szállítását segíti elő. A Telejomunication technológia is szerepet játszik, garantálva a világ két vagy több helyének többé-kevésbé azonnali kommunikációját.

Decentralizáció és csökkentés
Annak ellenére, hogy a globális szinten működő vállalatok nagy sikereket értek el, jelenleg egyre jelentősebb szervezeti változásokon mennek keresztül.
Asea Brown Boveri, a világ egyik legnagyobb mérnöki vállalata rövid időn belül talán az összes globális vállalat radikálisabb decentralizációján esett át - 1200 szervezetre oszlott, amelyeket csak viszonylag laza kapcsolatok fűznek egymáshoz.
Az egyik kommentátor elmondta: „Az elkövetkező években minden nagyvállalat számára egyre nehezebb versenyezni és versenyezni olyan kisebb, rugalmasabb vállalatokkal, amelyek képesek a gyors innovációra. Az az elképzelés, miszerint egy hatalmas globális gazdaság az óriási multinacionális vállalatok dominanciáját fogja előidézni, egyszerűen téves. Éppen ellenkezőleg, minél nagyobb és nyitottabb a világgazdaság, annál több kis- és középvállalkozás fog működni benne ”(Naisbitt).

A szervezet mint hálózat
Ha a változások áthatóak és ütemük tovább gyorsul, a hagyományos Weber-típusú bürokrácia nem tud megbirkózni velük, mert hiányzik a rugalmasság, és nem szeretik felhagyni a kialakult munkamódszerekkel.
Az átszervezés legfontosabb feladata az időmegtakarítás. A világpiacon a vállalatok állandó nyomást gyakorolnak ügyfeleikre, hogy a lehető leghamarabb szállítsanak árukat. Ezért pl. Sok vállalat Japánban és azon túl is kezdi használni a "just in time" nevű gyártási rendszert, amelyet a Toyota Taiichi Ohno úttörője vezetett be: az anyagot csak akkor szállítják a gyárba, ha azt meg kell dolgozni. A termelőüzemben nincs szükség hosszú távú tárolásra.

MODERN SZERVEZET ÉS SZERKEZETÁTALAKÍTÁS
Elmondható, hogy a nagy szervezetek ma valójában nincsenek "sehol". Nemcsak egy fedél alatt, ugyanazon a fizikai térben dolgozó csapatok alkotják, hanem sok egyén és csoport a világon szétszórtan. Ennek egyik oka, hogy az új technikák lehetővé teszik az emberek számára, hogy távolságtól függetlenül közvetlenül kommunikáljanak. Az a tény is döntő, hogy a társadalmi létünk szempontjából egyre fontosabbá válik az információ, nem pedig a fizikai javak. Az épületekre és az árukra helykorlátozások vonatkoznak, az információk azonban nem.
Ma egy nagy aggodalom inkább egy információs hálózathoz hasonlít, mint egy piramishoz, amelyben egy trükkös szervezet számos kisebb céget összekapcsol, de nem irányítja őket. Néhány vállalat továbbra is bürokratikus és továbbra is egyetlen országban koncentrálódik. A legtöbb azonban ma már nem található, mert a tudás és a pénzügyek fénysebességgel mozoghatnak az egész világon.