Ismerje meg jobban a környékbeli külföldieket, olvasson interjúkat a fesztivál vendégeivel [fjúžn]. Khadra Abdile elmondása szerint a menekültválság idején több támadás is célpontja volt, de akkor segítettek neki, amikor megtudta, hogy sok ember áll mellette.

térnék

Honnan jössz és hol laksz?

Szomáliából származom, de hat éve élek Pozsonyban.

Hol nőttél fel? Ahol a családod él?

Szülővárosomat Bardernek hívják, nagyjából Nagyszombat méretű. Négy testvérem van - három testvér és egy nővér. Anyám Szomáliában él, apám még kicsi korunkban halt meg.

Bardere-be is járt iskolába?

Igen, ott jártam általános iskolába. De nehéz volt, mert háború volt. Néha ezért nem tudtam rendszeresen iskolába járni.

Hogyan ismerkedtél meg a férjével?

Családjainknak köszönhetően találkoztunk. Voltak ismerőseink együtt.

A férjed veled él Szlovákiában?

Nem, a férjem most Törökországban él. Megpróbáltam neki vízumokat intézni, hogy együtt élhessünk itt, de Szlovákia nem fogadja el a szomáliai útleveleket, ezért a vízumát elutasították. Azonban továbbra is reméljük, hogy ez megoldódik, és hogy el tud jönni hozzánk.

Hogyan került Szlovákiába?

Amikor elhagytam Szomáliát, először Oroszországban voltam. Aztán eljutottam Ukrajnába, majd Szlovákiába.

Tudott valamit Szlovákiáról, mielőtt idejött?

Nem, nem tudtam semmit. Tudod, amikor elmenekülsz a háború elől, nem döntesz arról, merre tartasz. De itt tetszett, és most Pozsonyt tartom a városomnak.

Szeretne valamikor visszatérni Szomáliába?

Most már biztosan nem. Még mindig háború van, és ott veszélyes. Miért mennék vissza oda? Én már szlovák vagyok.

Milyen fiatal pozsonyi édesanyának lenni?

Önálló anyának lenni nehéz az egész világon. De még nehezebb, ha külföldön élsz, ahol nincs családod, ahol valójában nincs senkid. Mindenért egyedül vagy. Például, ha egy gyermek megbetegszik, senki sem segít Önnek. Szerencsére vannak olyan szervezetek és emberek bennük, akik segítenek nekünk bevándorlóknak. De még mindig nehéz.

Vannak szlovák barátai?

Igen, sok van belőlük. Például szomszédaim vagy anyáim a ház játszóteréről. Ott mindenki ismeri Hamza fiamat.

Mesélj a fiadról.

Hamza nagyon ügyes. Már több nyelven beszél - szlovákul, szomáliaiul, kicsit arabul és jól beszél angolul. Szlovák, mert itt nőtt fel. Egyéves volt, amikor idejöttünk. Most a második osztályba jár, de előtte itt járt óvodába. Nagyon jól integrált. Jól van az iskolában, és egyáltalán nem szégyenlős, ezért nagyon sok barátja van.

Nehéz volt számodra, amikor jött a korona, és ezzel együtt a karantén és az iskolák bezárása?

Ez volt. Hamza unatkozott otthon, játszani akart a játszótérre, hiányzott a többi gyerek. A gyerekek számára is nehéz volt otthon tanulni. Számomra azonban a szlovák nem az anyanyelvem, ezért eléggé kiborultam.

Hogy csináltad a munkahelyeden?

Sokat dolgoztam, dolgoztam az adminisztrációban, pincérnőként vagy bébiszitterként. Sajnos a korona miatt kirúgtak a munkámból, így karanténon keresztül voltam otthon. Most a VegLife étteremben dolgozom, de szeptember óta teljes munkaidőben dolgozom ott.

Mit szeretnél csinálni? Mit szeretnél csinálni?

Szinte minden munkát szeretek. Főleg, hogy tudok valamit csinálni. Nem szeretek otthon lenni, és amikor nincs munkám, stresszelnek emiatt. Amikor kicsi voltam, orvos akartam lenni. De az iskolában nem nagyon mentem jól, háború volt és sok órát hiányoltam. Most pincérként dolgozom, amit élvezek. Anyámnak volt étterme Szomáliában, ahol pincérként is dolgoztam. Szeretek a gasztro területén dolgozni, szívesen főzök vagy tálalok.

Mit főz otthon? Szomáliai vagy szlovák étel?

Mindig főzök szomáliai ételeket. Szeretem a szlovák ételekből készült leveseket. Szomáliában a leveseket csak az időseknek és a betegeknek tartják fenn, így ez számomra újdonság. Szeretek új dolgokat megtanulni, szerintem érdekes tanulni valamit abból az országból, ahol élsz. Már főztem bryndza gombócot.

Hiányzik valami az országodból?

Hiányzik anyám, aki Szomáliában maradt. És hiányzik a kultúrám, a barátaim az iskolából, pedig sokan közülük már nem is élnek ott. Valószínűleg normális, hogy ha elmész, sok minden hiányozni fog hazádból.

Mit kérdeznek tőled leggyakrabban Szlovákiában?

Ez nagyon vicces nekem. Hat éve élek itt, tehát megszoktam ezt az időt, de az elején, amikor idejöttem, mindenki megkérdezte, honnan vagyok. A második kérdés pedig mindig az volt: és mit csinál Szlovákiában? Miért jöttél ide? Mindenki ezt kérdezte tőlem - a boltban, az orvosnál, bárhová is mentem. Először nem értettem, miért kérdeznek tőlem folyton, csak később jöttem rá, hogy ez itt gyakori és kulturális kérdés.

Szomáliában nem ez a helyzet?

Szomáliában nem csak azt kérdezheti az embertől, akit életében először lát, honnan származik és mit csinál itt. Ha már régóta ismeri ezt az embert, és kapcsolatban áll egymással, az rendben van, de ilyet nem kér a boltban vagy az orvosnál. Durva.

Valami megváltozott, miután elkezdtél szlovákul beszélni?

Igen. Az emberek még több kérdést kezdtek feltenni, mert jobban tudtak velem beszélni. A szlovák nyelv nehéz. Egyszer, amikor elhagytam Bécset, a buszon szlovákul kértem jegyet, a sofőr meglepődve kérdezte, merre tartok, vagy Pozsonyba. Mondtam, hogy ott élek, és hogy szlovák vagyok.

Szóval szlováknak érzed magad?

Természetesen. Ha hosszabb ideig él valahol, akkor része lesz ennek a helynek és az embereknek. A fiam azt mondja, hogy ő nem szomáliai, hanem szlovákiai szlovák. Most, hogy megkezdte iskoláját, a szlovák a fő nyelve. Kora korától szlovákul beszél. Először féltem, hogy ékezete vagy rossz kiejtése lesz, de a tanár azt mondta, hogy ne féljek, Hamza nem különbözik a szlovák gyerekektől.

Mit szeretnél, ha szlovák emberek kérdeznék tőled?

Szeretném, ha megkérdeznék, tetszik-e Szlovákia. Talán mióta élek itt. Számomra ez normális, kellemes kérdés: mit szeretsz Szlovákiában? De most nincs kérdésem semmilyen problémával. Eleinte nehéz volt, mert nem értettem, miért kérdeznek tőlem. Aztán rájöttem, hogy ez itt normális, és beállítottam. De valahányszor találkozom valakivel, aki itt új, megkérdezem: tetszik-e Szlovákia? Mert ha egy országban élsz, ott valami tetszeni kell. Lehet emberek, természet, kultúra ... Talán megkérdezhetnék, milyen tapasztalataim vannak Szlovákiában, vagy mi a különbség itt és abban az országban élni, ahonnan jövök. Ezek véleményem szerint érdekes kérdések.

Mire vagy a legbüszkébb az életedben? Mit sikerült elérned?

Legnagyobb sikernek azt tartom, hogy egészséges és intelligens gyermekem van. Ez nagy dolog véleményem szerint. Valahányszor nehéz idõszakaim vannak, ránézek, és azt mondom magamban, hogy büszkének kell lennem, hogy van ez a szép gyerek. Arra gondolok, hogy felneveljem jó iskolázottságra és jobb életre. Mit kell még hozzáfűzni? Egészséges vagyok, élek. Ha az ember egészséges és él, akkor bármit megtehet, amit csak akar. Képes kezelni. Büszke vagyok a házasságomra és a fiamra.

Ön maga akar mondani valamit az embereknek?

Szeretném elmondani, hogy szlovákiai életem majdnem hét éve alatt rengeteg nagyon kedves és jó emberrel találkoztam. Természetesen mindenütt vannak jó és rossz emberek. Valahányszor tanácsra volt szükségem, akár az utcán, akár a fiam iskolájában, kedves és segítőkész emberekkel találkoztam. Azt hiszem, ezt fenn kell tartania, és ezt a megközelítést ki kell alakítania, hogy a külföldiek szívesen érezzék Önt. Mert egy olyan országban, ahol kedves emberek vannak, sokkal könnyebb beilleszkedni és bennmaradni. És ez nemcsak a bevándorlókra vonatkozik, hanem például a külföldi diákokra is.

Úgy érzi, hogy a külföldiek itt szívesen látják magukat?

Azt hiszem, igen. Sok minden megváltozott, mióta eljöttem. Kezdetben teljesen más volt. Most sokkal több a külföldi, és ez egyre gyakoribb. Természetesen találkozhatsz rossz emberekkel is, de nagyon sok intelligens és megértő ember van itt, Pozsonyban.

2016-ban Emília Trepáčovával együtt megkapta a Fehér Varjú díjat a kölcsönös szolidaritásért és toleranciáért. Az ún Muzulmán nőként a menekültválság során több lakossági támadással is szembesült. A díjat azért kapta, mert bátorságot beszélt arról, hogy mi történt veled, és így felhívta a figyelmet arra a problémára, amely sok szlovákiai külföldit foglalkoztat. Milyen élmény volt ez számodra?

Igen, a menekültválság idején több támadás is rám került. Fogalmam sincs, miért választottak engem. Nagyon féltem, mert folyamatosan történt. Nem tudom, talán azért történt, mert egyedül vagyok itt, hidzsábot viselek, kisgyerekem van és magammal kell vinnem, amikor emlékezni akarok vagy vásárolni akarok valamit. Amikor felajánlottak erre a díjra, és azt mondták, hogy támogatni fognak, úgy döntöttem, hogy elfogadom a díjat. Ez az ár nagyon sokat segített nekem. Teljesen megváltoztatta a világról alkotott nézetemet, gondolkodásomat. Korábban azt hittem, hogy az emberek egyformák, vannak, akik megütnek, mások nem, de még mindig ugyanazok. A Fehér Varjúnak és más szervezeteknek és intézményeknek köszönhetően sok olyan emberrel találkoztam, akik mellettem voltak, segítettek és támogattak. Nagyon nagyszerűek voltak, és sajnálták, ami velem történt. Pozsonyban sokan kezdtek megismerni az utcán, rám mosolyogtak és Hamzára. Számomra egyértelmű volt, hogy tudják, kik vagyunk. Néhányan még hozzám is szóltak.

Segített, amikor hirtelen megláttam, hogy vannak olyan emberek is, akik mellettem vannak. Eleinte úgy éreztem, mintha egyedül lennék, féltem és nekem úgy tűnt, hogy nincs itt senki. Amikor a Fehér Varjú emberei először elmondták, hogy találkozni akarnak, féltem. De az Emberi Jogok Ligájának ügyvédje azt mondta nekem, hogy nincs mitől tartanom, ezért elfogadtam a díjat, és ez bevált. Ez volt a legjobb, ami velem történhetett. Sok nagyszerű emberrel találkoztam, akik ugyanúgy éreznek, mint én.

Amikor idegen országba érkezik, úgy érzi, hogy ez nem az otthona, nem az országa és a népe. Ezen tapasztalat után megváltozott bennem. Itt kezdtem otthon érezni magam. Nagyon sok barátom van körülöttem, és ez segít nekem. Ezért döntöttem úgy, hogy itt maradok élni. Büszke vagyok arra, hogy itt élhetek, és munkát találtam és bekapcsolódhattam. Örülök, hogy mindezt sikerült elérnem, és hogy Szlovákia lett az otthonom.