Általános információk A szomatoform autonóm funkcionális rendellenességek olyan rendellenességek, amelyek fizikai nehézségek miatt közel állnak egy szerves betegséghez, de szerves okuk nem található rájuk. Szomatoform rendellenességek

autonóm

2004. január 25., 14:39 Primar.sme.sk

Általános információ

Minden olyan rendellenességet, amely fizikai nehézségek miatt közel áll egy szerves betegséghez, de szerves okokat nem lehet találni rájuk, szomatoform autonóm funkcionális rendellenességnek tekintünk.

A szomatoform rendellenességek a lakosság leggyakoribb mentális rendellenességei közé tartoznak. A lakosság körülbelül öt-tizenegy százaléka szenved szomatoform rendellenességben. A nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat. A szomatoform rendellenesség lefolyása többnyire krónikus, ez idő alatt a testi rendellenesség típusa változik, nem pedig a tünet idővel változik.

A szomatoform rendellenességek gyakran a félelemtől vagy a depressziótól eltérő mentális rendellenességekkel társulnak. Ezenkívül a betegek különféle pszichológiai stresszorokról számolnak be, például foglalkoztatási konfliktusokról, háztartási vagy pénzügyi problémákról.

Meghatározás

A fogyatékossággal élő emberek úgy élik meg a nehézségeiket, mintha ezek a nehézségek egy rendszer vagy szerv fizikai betegségéből állnának, amelyet teljesen ellátnak és irányítanak az autonóm idegek - azaz. az akarat és a tudat által nem érintett idegek. Ilyenek például a gyomor- és légzőszervi problémák vagy a keringési problémák, valamint az urogenitális rendszer problémái. Ezen szervek tényleges fizikai betegsége ill. azonban nincs olyan hatósági rendszer, amely megmagyarázhatná az állítólagos nehézségeket.

A tünetek két csoportját írják le. Az első csoport olyan tüneteket tartalmaz, amelyek megváltozott vegetatív stimulációt jelentenek, például szívdobogás, izzadás, bőrpír és remegés. A második csoport szubjektív és nem specifikus: a szenvedőnek nehézségei és szorongása van, folyékony fájdalom vagy égés, vagy "dagadt" vagy "feszített" érzés.

Okoz

A mai napig számos lehetséges magyarázat létezik, amelyek közül néhányat az alábbiakban mutatunk be:

Az elmúlt években számos tanulmányt azonosítottak a szomatoform autoszomális funkcionális rendellenességek kockázati tényezőiről. Ezen tényezők egyike sem egyértelműen felelős egy ilyen betegségért, a döntő hatás valószínűleg e tényezők váltakozó hatása.

Családi gyakoriság figyelhető meg különféle vizsgálatok során, különösen az első fokú rokonoknál, ami genetikai hajlamra utal a betegségre.

Ezenkívül úgy gondolják, hogy a biológiai rendellenességek hozzájárulnak a szomatoform rendellenességek fenntartásához. Ide tartoznak a különféle testi folyamatok, mint pl bizonyos légzési szokások, megváltozott testérzékelés súlyos sérülések vagy megbetegedések után, valamint csökkent fizikai képességek bizonyos környezeti körülményekhez.

Gyermekkori tapasztalatok

A gyermekkorban és serdülőkorban tapasztalható súlyos életkörülmények és terhek különösen gyakoriak az érintettek körében, különösen a fizikai és/vagy szexuális bántalmazás tapasztalatai, így lehetséges kapcsolat áll fenn ezen élmények és betegség között.

A modell értelmében krónikusan beteg szülők vagy testvérek előfordulása összefüggésben lehet a szomatoform funkcionális rendellenesség előfordulásával is.

Egyéb életesemények

A szomatoform tünetek még felnőttkorban bekövetkezett súlyos életesemények után is jelentkezhetnek, mint pl a házastárs vagy gyermek halála vagy súlyos sérülések után.

Interoceptív érzékelési stílus

A szomatoform rendellenességekben szenvedő betegek általában intenzívebben és félénkebben figyelik testi funkcióikat. Ezenkívül hajlamosak félreértelmezni őket súlyos betegség jeleiként.

Helytelen kognitív értékelés

Egyrészt a fogyatékossággal élő emberek az ártalmatlan testi érzéseket súlyos betegség jeleiként értékelik, körülbelül így: "A lábfájdalom várható szívrohamot jelez." Másrészt a fogyatékossággal élő embereknek is irreális elképzeléseik vannak az egészségről, valamint a modern orvoslás feladatairól és lehetőségeiről, pl. "Az egészséges testnek nincsenek problémái" vagy "az orvosnak mindig gyorsan meg kell találnia a hatékony kezelést". Ezzel szemben a fizikai és mentális funkciók közötti kapcsolat felismerése csekély.

A jelentett társadalmi nehézségek, például a munkahelyi vagy a családi megfontolások pozitív következményei hozzájárulhatnak a szomatoform rendellenesség fenntartásához.

Ez a nagyszámú kockázati tényező egyértelműen jelzi, hogy a szomatoform nehézségeket az érzelmi, gondolatértékelő és fizikai tényezők összetett kölcsönhatása határozza meg. Az ártalmatlan és vitathatatlan testi érzésekre való túlzott figyelem áll az élen. Ezeket a testi érzéseket aztán félreértelmezik és fenyegetőnek tekintik. Felmerülnek az aggodalmak, amelyek aztán ismét testi reakciókhoz vezetnek, mint pl csökkent véráramlás a kezekben stb. A szenvedő ismét érzékeli ezt a változást, és új fizikai tünetek jelentkeznek.

Egy példa: A hideg kezek keringési rendellenességnek minősülnek, amely egy közelgő szívrohammal jár. Az életveszélyes betegség iránti fokozott aggodalom tipikus testi szorongási reakciókhoz vezet, pl. hideg, nedves kezekre. Ezeket még közelebbről megfigyelik a közelgő szívroham jeleként.

Ezek az aggodalmak emellett túlzottan magas követelményeket támasztanak az egészségügyi rendszerrel szemben. Súlyos betegségtől való félelem miatt különféle orvosokat keresnek fel, és ismételten végeznek diagnosztikai vizsgálatokat, akár műtéteket is, amelyek továbbra is a "helyes" diagnózis felkutatásához kapcsolódnak.

Ezenkívül a konzervatív magatartás és az ellenőrizetlen drogfogyasztás súlyosbítja a nehézségeket.

Diagnózis

A szomatoform autonóm diszfunkció meghatározásához először a betegeknél leírt fizikai rendellenességek orvosi vizsgálatát kell elvégezni a fizikai okok teljes kizárása érdekében. Ezután a pszichés szempontokat regisztrálják az interjúban. Számos standardizált kérdőív és ellenőrzőlista áll a kutató rendelkezésére, hogy pontosan meghatározza a rendellenességet, a rendellenesség súlyosságát, valamint a betegséggel összefüggő károkat.

Terápia

Elvileg ügyelni kell a kezelés mielőbbi megkezdésére a kronikáció elkerülése érdekében.

Ugyanakkor fontos, hogy a fogyatékossággal élők felismerjék a testi érzések és a mentális folyamatok közötti kapcsolatot.

A relaxációs eljárások azon az előfeltevésen alapulnak, hogy a félelem és az ezzel járó fokozott izomfeszültség és vegetatív izgalom fokozza a nehézséget.

A feszültség csökkentése így csökkenti a nehézségeket. Leggyakrabban autogén edzést, progresszív izomlazítást és biofeedbacket alkalmaznak. Azonban nem minden kioldási módszer alkalmas minden beteg számára.

Operáns viselkedési tréning

A sebészeti magatartási tréning különösen hasznos azoknál a betegeknél, akik kímélő-kímélő magatartást tanúsítanak. Ennek során a beteg megtanul ismét aktívabb szerepet vállalni az életben, és lebontani a nehézségeket támogató kímélő magatartást. Ha lehetséges, a partner is csatlakozik a terápiához. Ez a következő elemeket tartalmazza:

  • szisztematikus viselkedési gyakorlatok (napi tevékenységek kijelölése)
  • önbizalom edzés
  • Gyakorolj olyan emberekkel, akik gyakran olyan viselkedést feltételeznek, amely súlyosbítja a nehézségeket (pl. Munkával)
  • a fizikai aktivitást és a gyógyszeres kezelést a nehézségektől függetlenül végzik.

Kognitív kezelési módszerek

Egy másik kezelési módszer a kognitív terápia. Különösen alkalmas olyan betegek számára, akik a fizikai nehézségek mellett depresszióban és/vagy szorongásban szenvednek. A kognitív terápiában elsősorban a nehézségekkel kapcsolatos gondolati válaszokat dolgozzák fel.

Az érintett emberek gyakran úgynevezett "negatív", szomorú és tanácstalan gondolatokkal járnak, például "a szívfájdalom soha nem áll le", amikor nehézségeket tapasztalnak; "Ezek a gyomorpanaszok annak a daganatnak a jelei, amelyet minden teszt ellenére sem fedeztek fel." Ezen tévhitek feldolgozása központi szerepet játszik a kognitív terápiában, mert nagy hatással van az egészségre. Az ilyen gondolatok gyakran depresszióra és szorongásra ösztönöznek. A kialakult "pozitív" gondolatok viszont az egészség javulásához vezetnek. "Az olyan pozitív gondolatok, mint" csak nincs pánik, képes vagyok kezelni a szívverést "vagy" gyakran foglalkoztam ezzel a helyzettel ", azt jelentik, hogy a betegek kevésbé intenzíven érzik a problémát. A belső mondatok megnyugtatása és gúnyolása a fizikai nehézségeket kevésbé stresszesé teszi. Végül a betegek kevesebb fizikai fájdalmat is tapasztalnak.

Ezenkívül megtanítják a figyelemelterelés lehetőségeit annak érdekében, hogy eltereljék a figyelmet a nehézségektől. Kellemes tevékenységek révén a fogyatékossággal élő emberek újra részt vesznek az életben, és nem koncentrálnak nehézségeikre. Megtanulják azokat a relaxációs eljárásokat, amelyeket stresszes és feszült helyzetekben alkalmaznak. A problémamegoldási eljárásokat problémamegoldó képzéssel tanulják meg. A betegek megszokják a problémák "stresszmentes" kezelését. Ezt követően kommunikációs tréning követi a betegséggel gyakran társuló társadalmi hanyatlás ellenállását.

A pszichológiai kezelés célja, hogy a beteg fizikai nehézségei ellenére visszatérjen a "normális" aktív életbe.

Előrejelzés

Új kutatások szerint azt kell feltételezni, hogy a szomatoform rendellenességek tüneteinek jelentős javulása elérhető pszichoterápiás kezeléssel, valamint csoportos terápiával. A betegséggel kapcsolatos rendellenességek, például depresszió és szorongás is következhetnek. A betegség időtartama azonban döntő fontosságú az egyéni prognózis szempontjából.