Lehet, hogy ismeri azt a viccet, hogy hogyan alakult a találkozóra való meghívás - 10 év után: a Pod gaštanom étteremben találkozunk, mert a pincérnőknek 20 év után szép kecskéik vannak: a Pod gaštanom étteremben találkozunk, mert jó sör ott, 30 év után: találkozunk a Pod gaštanom étteremben, mert ott diétás ételeket fogyasztanak, 40 év után: találkozunk a Pod gaštanom étteremben, mert akadálymentes hozzáféréssel rendelkeznek, 50 év után: mi a Pod gaštanom étteremben fog találkozni, mert még soha nem voltunk ott.
Volt egy találkozónk az egyetemről is, bár a legkevésbé megfoghatatlan, a poén szerint a legközelebb állt egy jó sörhöz (bár a pincérnő is érdekelte). De a vitában emlékeinkkel kijelentettük, hogy szerencsénk volt a minőségi tanárokkal, mert akkor tanszékünkön valódi személyiségek dolgoztak. Sajnos sokan már nincsenek velünk, de mély nyomot hagytak bennünk és befolyásolták az életünket. És szakértelmével, de emberségével is. És bár sok minden, amit tanítottak nekünk, már megváltozott, mert a technológia gyorsan fejlődik, de adtak nekünk egy rendszert, megtanítottak arra, hogyan szerezzünk információt, tájékozódjunk a tudásban és folyamatosan dolgozzunk önmagunkon.
Amikor sok osztálytársammal beszéltem, azt is éreztem, hogy egy személyiséggel beszélek, akár a szakterületemen, akár az életemben. Logikus is, mert a személyiség felnevelheti a személyiséget. Azok az emberek nem vesznek el az életben, éppen ellenkezőleg.
Remélni kell, hogy ma is csak azok az iskolák érvényesülhetnek, ahol valós személyiségek tanítanak. Nemcsak egyetemnek kell lennie minden központi közösségben, hanem csak olyan egyetemeknek kell lenniük, amelyek valódi oktatási és tudományos központok a hozzá tartozó háttérrel. És nem szabad őket jövedelmezően megnevezni, hanem egyébként teljesen felesleges szakszervezetek, csak azért, hogy néhány nyugdíjas repülő professzor ne unatkozzon otthon, és hogy néhány fiatalot egyetemi hallgatónak lehessen nevezni, annak ellenére, hogy az általuk tanult iskola "magasabbra jut" elsődleges "szint. És természetesen szükséges, hogy az állam végre megadja az oktatásnak a megérdemelt helyet, és ennek megfelelően jutalmazza a minőségi tanárokat.
Nekünk a találkozóról ma csak üzenetet akarok írni: köszönöm, professzorok !