Boldogság, öröm, szomorúság, csalódás, félelem, harag… Érzelmeink egész életünket végigkísérik, befolyásolják gondolkodásunkat és tetteinket. Aki tudja kezelni az érzéseit, boldogabban él. A gyerekeknek azonban mindezt meg kell tanulniuk. De mint?
A pozitív és negatív érzések teljes köre a gyermekkorban nyilvánul meg legerősebben. Minden gyermek másképp mutatja az érzéseket. Míg néhány gyermek hangosan élvez valamit, ugrál és kiabál, addig a többi gyerek csak csendesen mosolyog és boldog. A negatív érzésekre is másképp reagálnak. Vannak, akik tudják, hogyan kell igazán mérges lenni, dühös lenni, és nem lehet őket könnyen megnyugtatni, más gyerekek pedig csendben mérgesek, vagy a szobájukba mennek, és esküsznek magukra.
Az, hogy a gyerekek milyen erősen fejezik ki az érzelmeket, elsősorban az oktatástól és a társadalmi környezettől függ. A gyermek megfelelő fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy ne csak a pozitív, hanem a negatív érzéseket is megtanulják megnyilvánulni és kezelni.
De hogyan lehet őket megtanítani? Kezdje elölről. A legfontosabb időszak az ember életében legfeljebb hat év. Személyiségünk 85% -a ebben az időszakban jön létre. Soha többé egy gyerek nem tanul olyan drámai módon és fejlődik, mint hatéves.
Bizalmas kapcsolat az optimális érzelmi fejlődés érdekében
Minden kisgyerek alapvető szükséglete a biztonság és a szeretet érzése. Ezt csak az anyjával való bensőséges kapcsolat révén éri el. Ez minden ember egészséges fejlődésének alapvető építőköve, és mentális egészségének fontos védő tényezője. Megtanulják kedvelni valakit, vigyázni rá, képesek empátiára, megbízhatóságra. Minden gyermeknek biztosnak kell lennie abban, hogy még akkor is, ha az egész világ felfordul, anyád mindig vele lesz, és számíthat rá. Ennek a biztonságnak a megszerzése döntő lépés a boldog élet felé.
A szülők példaképek, amikor az érzésekről van szó
Az érzelmek és érzések megnyilvánulását a gyermekek, különösen szüleikkel együtt figyelik meg. A gyermek fejében: igaza van annak, amit a szülők tesznek. A szülők tehát befolyásolják gyermekeik viselkedését és példát mutatnak számukra. Ha egy gyermek nem kap elegendő szeretetet egy bizonyos életkorig, az véglegesen károsíthatja őt egy életre. Ha azt akarja, hogy gyermeke érzelmileg érett és boldog emberré nőjön fel, akkor meg kell tanítania, példát kell mutatnia és elegendő megfelelő ingert kell adnia neki. Például, ha mérges vagy, dühös vagy és sikítasz minden apró dologra, akkor a gyereked is pontosan ugyanúgy fog viselkedni, például, ha valami nem stimmel, vagy valaki mérges lesz. Ha a szülők nem mutatnak szeretetet egymás iránt, nem fejezik ki érzéseiket, nem mutatnak tiszteletet és szeretetet, még az a gyermek sem fogja természetesnek tekinteni, aki másolja viselkedését. A családban elsajátítja az emberekkel, önmagával, dolgokkal, értékekkel való jövőbeni kapcsolatainak modelljét. Ezért bánjon nemcsak a gyerekkel, hanem a párjával is, hogy a gyermek megtanulja Öntől, hogy kifejezze érzelmeit és szeretetét önmagával és másokkal szemben.
Beszéljen gyermekeivel az érzésekről
Próbáld meg leírni a gyerekeknek, mit érzel, amikor reagálnak. "Aggódsz, hogy ...", "Nem tudsz kivárni, és alig várod", "Unod", "Attól félsz." Lehet, hogy szokatlannak tűnik számodra, de így segíthetsz gyermekednek rendezni és feldolgozni az érzéseit. A gyermekeknek meg kell tanulniuk, mi minden érzés létezik, hogyan kell kezelni őket, hogyan lehet őket érezni és szavakkal kifejezni. A kisgyermekek ezért is gyakran "fájnak", függetlenül attól, hogy hol fáj, vagy hogy érzik magukat. Meg kell tanulniuk, hogy a gyomorban jelentkező kellemetlenség izgalmat okoz, és a mellkasra gyakorolt nyomás szorongást fejez ki.