A TEJ egyike azoknak az élelmiszereknek, amelyek a legvitatottabb nézetekkel és a legelterjedtebb mítoszokkal társulnak - jelenleg főleg az interneten. A tejből készült egyéb ételek - tejtermékek - szorosan kapcsolódnak a tejhez. Sok támogatója és ellenzője is van a tejivásnak. Megfigyelésből és napi gyakorlatomból számomra úgy tűnik, hogy azok, akik a tejet káromkodják (legalábbis verbálisan), valahogy növekednek.
Az egyik weboldalról letöltöttem egy terjedelmes cikket "A tehéntej ideális táplálék - borjaknak" címmel. A második bekezdés nagyon komoly állításokat fogalmaz meg: A legújabb kutatások megerősítik, hogy a tehéntej fogyasztása vashiányhoz és vérszegénységhez vezet, különféle típusú allergiákat, hasmenést, szívbetegségeket, kólikát, görcsöket, gyomor-bélrendszeri vérzéseket, orrmelléküreg-gyulladásokat, bőrkiütéseket, pattanásokat, fokozott fokú megfázás, ízületi gyulladás, cukorbetegség, fülfertőzések, csontritkulás, asztma, autoimmun betegségek és egyebek gyakorisága. Egyes kutatások a tejfogyasztást még a tüdőrákhoz, a sclerosis multiplexhez és a non-Hodgkin rosszindulatú limfómához kapcsolják.
Egy másik nagyon gyakran elterjedt mítosz a tejről az a tézis, amelyet laikusok terjesztenek a tejjel történő "fejés" egyetemes jelenségéről. Az interneten sok hasonló negatív cikk található a tejről. Ezenkívül a lakosságnak szánt táplálkozással és táplálék-kiegészítőkkel kapcsolatos különféle képzéseken terjesztik. Érthető, hogy az ilyen szövegek és előadások különösen szuggesztív hatást gyakorolnak az érzékenyebb, egészségük miatt aggódó emberekre, és sokan abbahagyják a tejfogyasztást, vannak, akik sajtot és joghurtot sem fogyasztanak. A megfélemlítő szöveg még azt is kimondja, hogy a tehéntej fogyasztása tüdőrákot és limfómát okoz. A következő sorokban ezért bemutatunk néhány tényt a tejről és a tejtermékekről, valamint a rákkal való kapcsolatukról. Ezeket a tényeket kizárólag szakmai forrásokból, tudományos jelentésekből és a tudományra és kutatásra összpontosító világszervezetek ajánlásaiból merítjük. Több idézet esetén meg fogjuk mondani a forrásukat is. Akit érdekel a témával kapcsolatos részletesebb információk, valamint egyéb táplálkozási és rákmegelőzési kérdések, könnyen kereshet az interneten szabadon elérhető információkra.
KIS A TÖRTÉNETBŐL ÉS A JELENBŐL
Irodalmi adatok szerint a 19. század végéig az állati tejet szinte kizárólag csecsemők számára használták az anyatej helyettesítésére. A felnőttek csak ritkán, vagy csak kis mennyiségben fogyasztottak tejet. Azokban a populációkban, ahol tejtermelő állatokat tartottak, a tej kivételével más tejtermékeket fogyasztottak. A tehéntejet csak a 20. század elején kezdték felhasználni az Egyesült Államokban és Európában különböző tényezők hatására. Ezt különösen a tehéntenyésztés intenzív ipari módszerei és az azt követő tejtermelés tette lehetővé. A 20. században a tej az egyik alapvető táplálék lett, elsősorban gyermekeknek. A tej tömeges fogyasztását elősegítette a tej megfelelő hűtési és tárolási formáinak (hűtőszekrények) kifejlesztése, valamint a magas hőkezelés és az ezt követő tejhűtés új formái (UHT = Ultra Heat Treatment), amelyek jelentősen meghosszabbítják eltarthatósága.
Ma a tej és a tejtermékek ("tejtermékek") fogyasztása nagyon eltérő. Az ENSZ adatai szerint (FAO, ENSZ, FAOSTAT, 2006) a tej és a tejtermékek átlagosan az élelmiszerekből és táplálkozásból származó teljes energiafogyasztás 5% -át teszik ki. De míg az Egyesült Államokban és néhány európai országban ez 10-15%, addig Afrika és Ázsia sok országában csak 0,5%. Ezek az adatok, valamint a történelmi tények azt mutatják, hogy a tej és a tejtermékek nem elengedhetetlenek az emberi táplálkozáshoz, és más élelmiszer-forrásokkal helyettesíthetők. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a tej és tejtermékek fogyasztása nem jelent táplálkozási előnyöket a legtöbb ember számára (kivéve azokat az egyéneket, akik a laktóz-intolerancia és/vagy a tejfehérje különböző formáiban szenvednek).
TEJ ÉS TEJTERMÉKEK ÖSSZETÉTELE
A tej mindhárom nélkülözhetetlen tápanyagot tartalmazza, azaz. j. fehérjék (albumin, globulin, kazein), szénhidrátok (laktóz) és zsírok. A teljes energia körülbelül a felét adják a zsírok a teljes tejnek. A tejzsírban található zsírsavak (MK) összetétele egészség szempontjából hátrányos, mert az MK tejzsír 2/3-a telített MK (SFA). A lényegében többszörösen telítetlen MK még a tejzsír 4% -át sem teszi ki. Ezért a tejzsír határozottan nem az a tej és tejtermékek összetevője, amelyet előnyben kellene részesítenünk étrendünkben. Ez természetesen nem örül a vaj, a tejszín és a zsíros krémsajtok minden kedvelőjének. Mint jól tudjuk, a legtöbb fogyasztó megkóstolja a tejzsírt. Az ellentmondás ellen azonban semmit sem fogunk tenni. Valamennyi véleményformáló orvosi cég ajánlja az alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztását. Az élelmiszer-előírások szerint a tej 3,5% zsírt (teljes zsír), 1,5% zsírt (félzsír) vagy 0,5% zsírt (alacsony zsírtartalmú, sovány) tartalmaz. Néhány országban teljesen zsírtalanított tej is található (0% - fölözött).
KALCIUM TEJBEN ÉS TEJTERMÉKEKBEN
VITAMINOK A TEJBEN ÉS A TEJTERMÉKEKBEN
Vízben oldódó vitaminok. A tej tartalmaz vízben oldódó B-vitaminokat, különösen a B12-vitamint, és kisebb mennyiségben a B1-vitamint (tiamin) és a B2-vitamint (riboflavin), a B6-vitamint (piridoxint), a niacint vagy a folsavat, de a C-vitamint is.
Zsírban oldódó vitaminok. A tejben csak kis mennyiségű D-vitamin, valamint E-vitamin és K-vitamin található. A zsírban oldódó vitaminok tartalma a tej és a tejtermékek zsírtartalmától függ. Az alacsony zsírtartalmú tej és tejtermékek csak szimbolikus mennyiségben tartalmazzák ezeket a vitaminokat.
Tápanyagok egység tehén kecske juh bivaly
Víz g 87,8 88,9 83,0 81,1
G fehérje 3,2 3,1 5,4 4,5
Zsír g 3,9 3,5 6,0 8,0
Szénhidrátok g 4,8 4,4 5,1 4,9
Energia kcal 66 60 95 110
Energia kJ 275 253 396 463
Cukrok (laktóz) g 4,8 4,4 5,1 4,9
Koleszterin mg 14 10 11 8
Kalcium mg 120 100 170 195
Telített MK g 2,4 2,3 3,8 4,2
Egyszeresen telítetlen MK g 1,1 0,8 1,5 1,7
Többszörösen telítetlen MK g 0,1 0,1 0,3 0,2
TEJ, TEJTERMÉKEK ÉS RÁK
A tejnek és a tejtermékeknek különböző hatása van a rák kockázatára a különböző szövetekben és szervekben (forrás: WORLD CANCER RESEARCH FUND/AMERICAN INSTITUTE FOR Cancer Research 2007). A teljes pontosság érdekében szó szerinti idézetet adunk a tejről és a tejtermékekről a rák megelőzésével és kockázatával kapcsolatban: „A tej valószínűleg megvéd a vastagbélráktól (CRC). Korlátozott bizonyíték van arra, hogy a tej véd a hólyagrák ellen. Vannak azonban korlátozott bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a sajt lehet a CRC oka. A kalciumban gazdag étrend valószínűleg a prosztatarák oka. Eddig azonban csak korlátozott bizonyíték (gyanú) áll rendelkezésre arról, hogy a magas tej- és tejtermékfogyasztás okozza a prosztatarákot. A legerősebb bizonyíték, amely "meggyőző" vagy "valószínű", azt jelzi, hogy a tej valószínűleg megvédi a vastagbelet és a végbelet a ráktól, és hogy a kalciumban gazdag étrend valószínűleg prosztatarákot okoz. "
Az ACS táplálkozási és megelőzési ajánlásai (AMERIKAI RÁK TÁRSADALOM 2006) kimondják, hogy több tanulmány eredményei szerint a kalciumban gazdag étrend segíthet csökkenteni a CRC kockázatát, és a kalcium-kiegészítők kissé csökkentik a vastagbél adenómáinak (polipjainak) és a végbélnek a képződését. Ugyanakkor vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a nagy mennyiségű kalcium fogyasztása, különösen táplálék-kiegészítők formájában, a prosztatarák magasabb kockázatával jár, különösen agresszív formáival. Ezt szem előtt tartva ajánlott, hogy mind a férfiak, mind a nők csak az általánosan ajánlott napi kalciummennyiséget vegyék be, főleg normális táplálékból. Az ajánlott kalciumbevitel 1000 mg/nap a 19-50 éves felnőtteknél és 1200 mg az 50 év feletti embereknél. A tejtermékek kiváló kalciumforrást jelentenek, csakúgy, mint egyes leveles zöldségek. Azoknál az embereknél, akik elsősorban tejtermékekből fogyasztják a kalciumot, alacsony zsírtartalmú fajokat kell választaniuk a telített MC (SFA) bevitelének csökkentése érdekében.
Az emberek nagy csoportjain végzett epidemiológiai vizsgálatokból egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a D-vitamin segíthet megelőzni egyes rákos megbetegedéseket, beleértve a vastagbél-, a prosztata- és az emlőrákot. A D-vitamin a napsugárzás hatására nyerhető, valamint kalciummal dúsított ételekből, pl. tej vagy gabonafélék, vagy étrend-kiegészítőkből. Az ACS ajánlásai szerint a jelenleg ajánlott D-vitamin bevitele nem elegendő (200 - 600 NE naponta), és nem biztos, hogy kielégíti a beviteli igényeket, különösen azok számára, akik nem tartózkodnak elég napsütésben, idősek, sötétebb bőrűek, vagy. kizárólag anyatejjel táplált csecsemők számára. Az ACS szakértői szerint további vizsgálatokra lesz szükség a D-vitamin napi bevitelének optimális dózisaival kapcsolatban a rák kockázatának csökkentése érdekében. Eddig napi 200–2000 NE napi bevitel javasolt, kortól és egyéb tényezőktől függően. A nap UV sugárzással járó egészségügyi kockázatok miatt az ACS irányelvek azt javasolják, hogy a napfénynek való kitettség rövidebb időtartamokra korlátozódjon kiegyensúlyozott étrenddel, valamint kalcium-kiegészítőkkel, pl. dúsított élelmiszerek formájában.
Megjegyzés: Betegeink napi étrendjének táplálkozási elemzéseinek adatbázisa alapján is megerősíthetjük, hogy a D-vitamin bevitelünk elégtelen és elmarad az általános ajánlástól.
rBGH - KÖZÖS SZABADSÁGÚ SZarvasmarha-növekedési hormon/Rekombináns marhahús-növekedési hormon
Ezt a szintetikus növekedési hormont adták a tejelő tehenek takarmányához a tejtermelés növelése érdekében. Az USA-ban ennek az adaléknak a használatát az FDA (Food and Drug Authority in USA) engedélyezte 1993-ban, és azóta az engedélyezett szabványok szerint használják. Ennek a növekedési hormonnak (rBGH) használata azonban nem engedélyezett az EU országaiban vagy Kanadában.
• Sem a természetes, sem a szintetikus szarvasmarha-növekedési hormon BGH nem hat az emberi növekedési hormon receptoraira.
• Az IGF-1 szintje valamivel magasabb az rBGH-t kapott tehenek tejében, mint azoknál, amelyek nem kaptak növekedési hormont.
• A tejben lévő IGF-1 nem denaturálható (inaktiválható) pasztőrözéssel. Egyelőre nem világos, hogy a tejben található IGF-1 milyen mértékben szívódik fel az emberből a véráramba.
• Az rBGH használatának 1993-as jóváhagyása előtt az FDA szakemberei kiszámították, hogy még gyermekeknél is nagyon magas (és valószínűtlen) napi 1,5 liter tejfogyasztás mellett, és az IGF-1 növekedési hormon teljes felszívódása mellett a bélbe a vérbe, a napi IGF-1 termelés ezeknél a gyermekeknél lényegesen kevesebb, mint 1% -kal növekedne.
Ezért az ACS jelenleg nem ad ki hivatalos véleményt a növekedési hormon tehenekben történő alkalmazásáról (sem negatív, sem pozitív), de a probléma tudományos kutatásának további fejleményeit követi. Az Egyesült Államokban az rBGH használata továbbra is megengedett, de az ilyen tej iránti érdeklődés spontán csökken a kiskereskedők és maguk a fogyasztók részéről. Egy 2007-es felmérés szerint csak minden ötödik tehén (17%) kapott rBGH-t. Az EU-országokban és így Szlovákiában is tilos ennek a növekedési hormonnak a használata.
A cseh szakirodalomban a tejről a rákmegelőzéssel kapcsolatban olvastam, hogy „az ismételt nagyszabású epidemiológiai vizsgálatok megbízható eredményei még mindig hiányoznak, és az előzetes eredmények a kalcium és a D-vitamin védőhatását sugallják. Másrészt a magas a tej és a tejtermékek az IGF-1 aktivációjához vezetnek, amely potenciális mitogén, ezért potenciális kockázati tényező. Az összefüggések még nem tisztázottak "(In: Klinická dietologie, 2008).
Más cseh szerzők a táplálkozásnak a rák megelőzésében betöltött szerepéről szóló cikkében kijelentik: „A tej és a tejtermékek hatása eddig viszonylag kisebb kutatási érdeklődést váltott ki. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a prosztata- és vesedaganatok kockázata megnövekedhet magas tejfogyasztás mellett. Ezek az adatok azonban nem indokolják a konkrét ajánlásokat, ezért az általános táplálkozási ajánlások, ill. ajánlások az alacsony zsírtartalmú tejet és tejtermékeket preferáló szív- és érrendszeri betegségek kapcsán ”(Táplálkozási tényezők a rák megelőzésében. In: Onkologická rizika, 2001).
MIT KÖVETKEZTETNI
A tej és a tejtermékek nem elengedhetetlenek és szükségesek az emberi táplálkozáshoz, amit mind a történelem tényei, mind pedig az ivótej hiánya bizonyít a mai világ különböző részein. Másrészt a legtöbb véleményformáló képesség és a hivatalos orvosi társaságok támogatják a tej és az alacsony zsírtartalmú tejtermékek megfelelő fogyasztását kiegyensúlyozott állat- és növénykeverékben (a növényi komponens túlsúlyával).
A tej (édes-savanyú), a kefir és az író fogyasztása, a joghurt, a túró, a bryndza és a hatalmas mennyiségű kiváló sajt fogyasztása bevett hagyományokkal rendelkezik hazánkban és egész Európában. A legtöbb ember hozzászokott a tej és a sajt fogyasztásához, a tejtermékek pedig a mindennapi étrend szerves részét képezik. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a savas tejtermékek között vannak olyan probiotikus ételek is, amelyek kiváló minőségű probiotikus mikrobakultúrákat tartalmaznak, amelyek pozitív egészségügyi hatásuk miatt bekerülnek az ún. funkcionális ételek.
Személy szerint kivétel nélkül szeretem a tejet és az összes tejterméket. Alig tudom elképzelni, hogy egyik napról a másikra elveszítsem ezeket a tejcsemegéket. Személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy erre nincs is szükség. Ma azonban a tejet és a tejtermékeket lényegesen kisebb napi adagokban fogyasztom, mint fiatalabb koromban. A túlsúly megelőzése érdekében általában az alacsony zsírtartalmú tejet részesítem előnyben, és szinte kizárólag alacsony zsírtartalmú tejtermékeket fogyasztok.
Bár egyesek különböző okok miatt (például tejfehérje allergia vagy laktóz intolerancia) nem tolerálják a tejet, a legtöbb ember jól tolerálja és megemészti a tejet és a tejtermékeket. Vannak, akik visszautasítják a tejet, mert idegenkednek tőle (nem szeretik), vagy valahol olvasták vagy hallották, hogy a tejfogyasztás káros az egészségükre. Személy szerint a rendelkezésre álló szakirodalom tanulmányozása után meggyőződésem, hogy a kiegyensúlyozott étrendben, ahol a növényi élelmiszerek túlsúlyban vannak, a mérsékelt tej- és tejtermékfogyasztás, különösen probiotikus baktériumkultúrákkal és alacsony zsírtartalommal, pozitív táplálkozási hatással van az emberre.