Tengeri halászat
A világ óceánja hatalmas biológiai, ásványi és energiaforrásokkal rendelkezik. Ezen "tengeri ajándékok" egy részét az ember már régóta használja, mások az emberiség perspektíváját jelentik a jövőben. Amióta az emberek meggyőződtek arról, hogy a tengeri élőlények megfelelő táplálékot jelenthetnek, elkezdték a kéthéjú kagylók, puhatestűek halászatát, algák és hasonlók kivonását a tengerből. A közvetlen élelmiszerek mellett azonban ezeket a "tenger gyümölcseit" ma már különféle iparágak dolgozzák fel, az orvostudományban, a mezőgazdaságban és más iparágakban használják. Az elmúlt évtizedekben az ipari halászat fogásai az emberi popul étrendjének összes fehérjéjének mintegy 16% -át tették ki.
Világhalászat és halfajok
A tengeri ipari halászat nagy része a produktív polcterületekre koncentrál. A túlhalászás azt jelenti, hogy több felnőttet vesznek el a populációból, mint a természetes szaporodási arány, ami csökkenti mind a teljes halállományt, mind pedig a hosszú távú fenntartható halászat maximális szintjét. Noha az intenzív halászat a világ óceánjainak csupán egy negyedében folyik, a kereskedelmi halászatok teljes világfogása például több mint 4 millió tonnával csökkent 1990-ben. Ez volt a világ fogásainak első jelentős csökkenése 1972 óta. Rengeteg bizonyíték áll rendelkezésre a túlhalászásról, sőt a halászatok összeomlásáról: az összes halállomány több mint 30% -a súlyosan leromlott, és legalább további 40% -a fogott a határon.
A tengeri ökoszisztémák részesedése az ipari halászatok világfogásaiból
- mimotróp polcok 35,6%
- trópusi polctengerek 21,0%
- kimeneti áramterületek 20,9%
- parti övezetek és korall ökoszisztémák 18,7%
- nyílt óceán 3,8%
A világ legfontosabb halászata
- kékúszójú tonhal
- szárnyas tonhal
- hering
- tőkehal
- tőkehal
- makréla
- lazac
- lepényhal
- szardella szardella
- szardínia
A kifogott halak között hering és szardella, tőkehal, makréla és tonhal található az előtérben. A nagy problémát az úgynevezett járulékos fogások jelentik, amelyek mind olyan tengeri élőlények, amelyeket a halászok gazdaságilag fontos fajok halászata során nem tervezett módon fognak ki, és amelyeket rendszerint nem használnak fel (a teljes fogás körülbelül 25% -a, kb. év). A járulékos fogások között nemcsak halak, hanem madarak, tengeri teknősök, cápák és delfinek is szerepelnek.
A halak mellett a tengeri emlősök, de különösen a tengeri halak fontos helyet foglaltak el az óceán élő erőforrásai között. Halászatuk nemrégiben történt, és csak a 19. század végén nőtt ipari méretre. A 20. század 60-as éveiben ez a vadászat elérte maximális méretét (körülbelül 65 ezer darab évente, össztömege 2,5-3 millió tonna). Ez a bálnák számának hirtelen csökkenéséhez vezetett. Az 1946-ban a bálnavadászat és a nagyemlősök szabályozására létrehozott Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) 1986-ban betiltotta a kereskedelmi célú bálnavadászatot. Japán és Izland azonban megkerüli ezt a tilalmat, Norvégia pedig kereskedelmi vadászattal is foglalkozik.