12.1. 2016 9:50 Hogyan, miért és kikért hozták létre őket, ki felelős értük és hogyan veszik fel őket az ügyfelek?

saját

Hadd gondolkodjak könnyedén a saját márkákról a kiskereskedelmi láncokban.

A gyakran a kereskedő nevét vagy logóját viselő, ezért védjegyeknek is nevezett magáncímkék (PZ) ma a modern kereskedelem szerves részét képezik. Már jó ideje lefedik az európai piacon a tartós és friss élelmiszerek és fogyasztási cikkek minden kategóriáját, alap-, prémium-, sőt luxusvonalakban. Ma Európában aligha talál olyan kiskereskedelmi láncot, amelynek ne lenne saját neve vagy logója. A szlovák piac Európa részeként tehát nem kivétel. Ma vevőnk több tíz-százat fog találni minden kisebb-nagyobb szlovák és külföldi láncban. A kereslet rájuk folyamatosan növekszik, és ez másolja az európai trendet, ahol a PZ az ügyfelek napi vásárlásának része.

A PZ az 1960-as években kezdődött Nagy-Britanniában, egy kiskereskedelmi lánc erőfeszítéseként saját márkájú termékeinek népszerűsítésére. 30 évvel később jelentek meg Szlovákiában. Becslések szerint 2007-ben az EU-ban a fogyasztói csomagolt termékek kategóriáinak akár 95% -át lefedték, és a kiskereskedők olyan kategóriákban is bevezetik ezeket, ahol a fogyasztó továbbra is hű egy hagyományos márkás termékhez. Az elmúlt tíz évben az élelmiszerek és kozmetikumok PZ kategóriái nőttek a leggyorsabban.

Kevesen tudják, hogy sok termelői szervezet közvetlenül a vevők viselkedésére adott válaszként fejlődik ki és fejlődik ki. A keresletet a kereskedők éves, havi, heti, sőt napi rendszerességgel figyelik. Időt és jelentős pénzeket fektetnek a fogyasztói felmérésekbe, hogy világos képet kapjanak az ügyfelek preferenciáiról. Tudja, hogy ez sem kivétel, amikor egyes termékek esetében a kereskedő a fogyasztói értékelés alapján még a PZ receptjét is megváltoztatja?

A PZ kiskereskedelmi láncok ismeretét és népszerűségét a szlovák fogyasztók körében olyan szempontok alapján ellenőrizték, mint: ki vásárolja őket főként (körülbelül 60% nő, 40% férfi, életkor, foglalkoztatás, végzettség, gazdasági helyzet vagy a család havi nettó jövedelme). Az a tény, hogy a szlovákiai ügyfelek csaknem 70% -a tudja, mit jelent a sajátmárkás kifejezés, és több mint 50% -a rendszeresen vásárolja őket.

A TNS Slovakia 2015 októberi felmérése azt mutatta, hogy a szlovákok akár egyharmada vásárol PZ-láncokat gyakrabban, mint 2014-ben, 72% -uk tartja előnyösnek, és akár 98% -uk is vásárolta már korábban. Az első három válaszadó rangsorolta a költséghatékonyságot, a minőséget és a márkába vetett bizalmat. A PZ vásárlásának hosszú távú oka nemcsak az alacsonyabb ár és a hagyományos márkák termékeivel összehasonlítható minőség, hanem a kínálat bővülése, a könnyebb tájékozódás és ezáltal az idő a vásárlók egyedi igényeinek eldöntésében és kielégítésében.

Természetesen még maga a PZ létrehozása is némi befektetésbe kerül a láncnak. A PZ fejlesztése gyakran több hónapot vesz igénybe. A vevőnek a végtermékről alkotott elképzelése mellett követnie kell a márka egy bizonyos vonalát, de főleg a biztonságra, a minőségre és a címkézésre vonatkozó jogszabályi előírásokat. Ez rendkívül fontos az élelmiszer-csomagolás tervezésénél. A PZ esetében a minőséget és a biztonságot már nem csak a gyártó garantálja, hanem elvileg a kereskedő felelős ezért, mind jogilag, mind erkölcsileg. Termékeket azonban együtt fejlesztenek. A fejlesztés során a kóstolások a vásárlók reprezentatív mintáján készülnek, és az eredmény gyakran dönt a gyártó választásáról. A PZ forgalomba hozatalát követően a kereskedők szigorúan és rendszeresen ellenőrzik annak minőségét. Ha a PZ olyan hiányosságot hoz az üzletbe a gyártásból, amelyről a kereskedőnek fogalma sincs, ez a megállapítás, miután a termék már forgalomban van, szankciók és a név károsodásának kockázatának teszi ki a kereskedőt.

Amikor az EU élelmiszer-információs rendelete hatályba lépett, a kereskedők gondosan megfontolták a gyártó bevezetését saját PZ-be. Ha nem nyilatkoznak róla, akkor teljes felelősséget vállalnak a termékért, még akkor is, ha a gyártásban nem szándékos hiba történt.

Nem logikus azt gondolni, hogy a PPP-k nem segítik a termelőket a piacra lépésben. Ha a kiskereskedelmi láncnak nem csak Szlovákiában, hanem más EU-országokban vannak üzletei, az azt jelenti a gyártó számára, hogy többet termeljen, sokkal nagyobb piacért és ezáltal a termelés jövedelmezőségéért. Saját tapasztalatból tudom, hogy a kiskereskedelmi lánc PZ-be tartozó számos szlovák tej- és pékáru népszerűvé vált és továbbra is népszerű a Szlovákián kívüli láncokban. A PZ így sok termelőnek segített a külföldi piacokra jutni, biztosította az értékesítés és így a termelés stabilitását és tömegét, garantálta az értékesítéssel való hosszú távú együttműködést és csökkentette a termelési költségeket.

Saját gyakorlatomból emlékszem egy olyan időszakra, amikor hazánk önellátással nem teljesített a legjobban az európai rangsorban. Abban az időben az érdeklődőket gyakran kérdezték a kereskedők, miért nem adták el az adott szlovák kenyér-, tej- és húskészítmény-gyártót? Az érv a szlovák gyártók bizonyíthatóan értékesített volt PZ alatt, egyes láncokban pedig 30% és több.

Úgy gondolom, hogy a PZ az ügyfelek, a kereskedők és a gyártók szempontjából az ajánlat folyamatos fejlesztését jelenti. Teret teremtenek a gyártó és az eladó közötti együttműködés számára, és lehetővé teszik a termelő számára, hogy alacsonyabb költségekkel ömlesztve állítson elő. Ugyanakkor előnyben részesítik a hazai, helyi termelőket, de csak akkor, ha megfelelnek a szigorú jogszabályi kritériumoknak és képesek a szükséges mennyiséget egyenletes minőségben biztosítani. Szlovákiában a kiskereskedelmi láncok több tucat szlovák termelővel, tej-, hús-, pékáru-, valamint gyümölcs- és zöldségfélék szállítójával működnek együtt.