- Honlap
- Politika
- Halgazdálkodás
- Hogyan védi az EU a tengeri sügért?
- Összes megengedett fogás és kvóta
- Többéves tervek
- Regionalizáció
- Mélytengeri halászat
- Műszaki intézkedések
- Catch visszatért
- Kirakodási kötelezettség a gyakorlatban
- Adatgyűjtés
- Szakmai tanácsadás
- Halászflotta
- Hozzáférés a vizekhez
- Halászati ellenőrzések
- Az ellenőrzési rendszer hatálya
- Jogsértések és szankciók
- Irányítási technológiák
- Ki miért felelős?
- Kijelölt portok
- Konverziós tényezők
- Törzsadat-nyilvántartás
- Illegális halászat
- Akvakultúra
- Többéves nemzeti tervek
- A nemzeti gyakorlatok cseréje
- Útmutató dokumentumok
- Az akvakultúra tanácsadó testülete
- Tények és számok
- Nem őshonos fajok
- Módszerek az akvakultúra területén
- Az akvakultúrában használt fajok
- Finanszírozás
- Akvakultúra az EU politikájában
- Linkek
- Nemzetközi
- Kétoldalú megállapodások
- Többoldalú megállapodások
- Regionális
- Piacszervezés
- Iparszervezés
- Fogyasztói információk
- Kereskedelmi megnevezések
- A Halászati és Akvakultúra-termékek Európai Megfigyelőközpontja
- Fekete tenger
- Földközi-tenger
- Mit csinál az EU?
- A hatályos szabályok
- Sajátosságok
- Állami támogatás ellenőrzése
- Csoportmentesség
- Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) (2014–2020)
- Kisüzemi halászat
- Halgazdálkodás
- Tanácsadó testületek
- Tanácsadó tanács
- HTMGB - Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság
- Hírek és események
- Sajtóhírek
- Események
- Beszédek
- Elektronikus hírlevél
- Közbeszerzés és finanszírozás
- Címzettek
- Dokumentáció
- Horgászat - alapvető tények
- Tengeri fajok
- Tények és számok
- Tanulmányok
- Videók
- Publikációk
- Az EU piacainak legfontosabb jellemzői
- Horgászat - alapvető tények
Szibériai tokhal
A szibériai tokhal, amely a Nemzetközi Természetvédelmi és Természeti Erőforrások Védelmi Unió vörös listáján szerepel a veszélyeztetett fajok között, az 1970-es években javult a volt Szovjetunióban. Abban az időben egy tudományos együttműködési program keretében importálták az első egyedeket Franciaországba. A választás a szibériai tokra esett, mert szaporodási ciklusa a családban az egyik legrövidebb (15 év helyett 7–8 év), és mivel kizárólag édesvízben tenyészthető, ellentétben a tenger és a tenger között vándorló tokokkal. folyók. Manapság a szibériai tokokat más európai országokban (Belgium, Olaszország, Németország) is tenyésztik. Folyamatosan jönnek létre új gazdaságok, amelyek célja a kaviár előállítása, egy luxus és nagyon jövedelmező termék.
Latin név - Acipenser Baerii
Termelés (EU 27) - Hús: 201 t (2007) - Kaviár: 12 t (2007)
Érték (EU 27) - Hús: 0,9 millió EUR (2007)
Főbb uniós gyártók - Franciaország (Európa legnagyobb kaviártermelője), Lengyelország, Németország
A világ legnagyobb termelői - Oroszország, Kína
Tájékoztató
Reprodukció
A szibériai tokhal szaporodása nehéz, mert a nőstények nem minden évben termelnek petét és egyáltalán nem.
A nőstények száma abban a korban, amikor tojást termelnek, a lakosság 35-63% -a között változik. A víz hőmérsékletének szabályozásának köszönhetően azonban a tojás viszonylag hosszú időszakban, december és május között nyerhető. A tojásokat úgy kapják meg, hogy két óránként masszírozzák a hasat, vagy kis bemetszést végeznek a hal hasfalában. A hímivarú ivarszervekbe behelyezett pipetta segítségével nyerik a spermiumokat. A megtermékenyített petéket speciális kezelésnek kell alávetni, hogy inkubáció alatt ne ragadjanak meg: agyagoldatba, néha pedig tejbe teszik. Öblítés után a tojásokat inkubátorokba helyezzük vízzel 13-14 ° C-on.
Magzatnemesítés
6 nap elteltével a sütés eltávolítható. Az ivadék 9 vagy 11 napos korában kapja meg első ételét.
Hizlaló
A szibériai tokhalakat csatornákban, kerek kádakban, tavakban vagy ketrecekben lehet tartani.
Ezeket a ragadozó halakat olyan granulátummal etetik, amelynek összetétele közel áll a pisztrángtenyésztésben használt granulátumokhoz (halliszt, olajok és növényi kivonatok). A húsért tenyésztett tokhal átlagos tenyésztési ideje 14 hónap, hogy 700 g halat kapjanak. Horgászatkor a tokokat hálóba húzzák, vagy a legnagyobb egyedeknél kézzel fogják.
Kaviár
A nők kiválasztása a kaviár előállításának legfontosabb állomása.
A kaviár nemesítése drága, mert a nőstények 7 éves korukig nem tudnak szaporodni. Ez idő alatt folyékony friss vízzel ellátott tartályokban tartják őket. Először a nőstényeket leölték, majd a petéket eltávolították. Az utóbbi években azonban a tenyésztők olyan császármetszéses technikákat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik a kaviár többszöri betakarítását anélkül, hogy megölnék a halakat, ezáltal csökkentve a termelési költségeket a nőstény hozamának javításával. Akár 5 császármetszés is elvégezhető ugyanazon nősténynél.
Fogyasztás
A szibériai tokhal húsának nincs csontja, ezért nagyon vonzó a fogyasztó számára.
Élőben, szeletelve vagy füstölve értékesítik, de az európai fogyasztók körében még mindig viszonylag kevéssé ismert termék. A vaddugókaviár kivitelének a közelmúltbeli tilalma, amelynek célja a gátak, a túlhalászás és a szennyezés által veszélyeztetett tokhalak védelme, ösztönözte a szibériai tokhal-gazdálkodást Nyugat-Európában.