• Honlap
  • Politika
    • Halgazdálkodás
      • Hogyan védi az EU a tengeri sügért?
      • Összes megengedett fogás és kvóta
      • Többéves tervek
      • Regionalizáció
      • Mélytengeri halászat
      • Műszaki intézkedések
      • Catch visszatért
      • Kirakodási kötelezettség a gyakorlatban
      • Adatgyűjtés
      • Szakmai tanácsadás
      • Halászflotta
      • Hozzáférés a vizekhez
    • Halászati ​​ellenőrzések
      • Az ellenőrzési rendszer hatálya
      • Jogsértések és szankciók
      • Irányítási technológiák
      • Ki miért felelős?
      • Kijelölt portok
      • Konverziós tényezők
      • Törzsadat-nyilvántartás
    • Illegális halászat
    • Akvakultúra
      • Többéves nemzeti tervek
      • A nemzeti gyakorlatok cseréje
      • Útmutató dokumentumok
      • Az akvakultúra tanácsadó testülete
      • Tények és számok
      • Nem őshonos fajok
      • Módszerek az akvakultúra területén
      • Az akvakultúrában használt fajok
      • Finanszírozás
      • Akvakultúra az EU politikájában
      • Linkek
    • Nemzetközi
      • Kétoldalú megállapodások
      • Többoldalú megállapodások
      • Regionális
    • Piacszervezés
      • Iparszervezés
      • Fogyasztói információk
      • Kereskedelmi megnevezések
      • A Halászati ​​és Akvakultúra-termékek Európai Megfigyelőközpontja
    • Fekete tenger
    • Földközi-tenger
      • Mit csinál az EU?
      • A hatályos szabályok
      • Sajátosságok
    • Állami támogatás ellenőrzése
      • Csoportmentesség
    • Európai Tengerügyi és Halászati ​​Alap (ETHA) (2014–2020)
    • Kisüzemi halászat
  • Tanácsadó testületek
    • Tanácsadó tanács
    • HTMGB - Halászati ​​Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság
  • Hírek és események
    • Sajtóhírek
    • Események
    • Beszédek
    • Elektronikus hírlevél
  • Közbeszerzés és finanszírozás
    • Címzettek
  • Dokumentáció
    • Horgászat - alapvető tények
      • Tengeri fajok
    • Tények és számok
    • Tanulmányok
    • Videók
    • Publikációk
      • Az EU piacainak legfontosabb jellemzői

Szibériai tokhal

A szibériai tokhal, amely a Nemzetközi Természetvédelmi és Természeti Erőforrások Védelmi Unió vörös listáján szerepel a veszélyeztetett fajok között, az 1970-es években javult a volt Szovjetunióban. Abban az időben egy tudományos együttműködési program keretében importálták az első egyedeket Franciaországba. A választás a szibériai tokra esett, mert szaporodási ciklusa a családban az egyik legrövidebb (15 év helyett 7–8 év), és mivel kizárólag édesvízben tenyészthető, ellentétben a tenger és a tenger között vándorló tokokkal. folyók. Manapság a szibériai tokokat más európai országokban (Belgium, Olaszország, Németország) is tenyésztik. Folyamatosan jönnek létre új gazdaságok, amelyek célja a kaviár előállítása, egy luxus és nagyon jövedelmező termék.

szibériai tokhal

Latin név - Acipenser Baerii
Termelés (EU 27) - Hús: 201 t (2007) - Kaviár: 12 t (2007)
Érték (EU 27) - Hús: 0,9 millió EUR (2007)
Főbb uniós gyártók - Franciaország (Európa legnagyobb kaviártermelője), Lengyelország, Németország
A világ legnagyobb termelői - Oroszország, Kína
Tájékoztató

Reprodukció

A szibériai tokhal szaporodása nehéz, mert a nőstények nem minden évben termelnek petét és egyáltalán nem.

A nőstények száma abban a korban, amikor tojást termelnek, a lakosság 35-63% -a között változik. A víz hőmérsékletének szabályozásának köszönhetően azonban a tojás viszonylag hosszú időszakban, december és május között nyerhető. A tojásokat úgy kapják meg, hogy két óránként masszírozzák a hasat, vagy kis bemetszést végeznek a hal hasfalában. A hímivarú ivarszervekbe behelyezett pipetta segítségével nyerik a spermiumokat. A megtermékenyített petéket speciális kezelésnek kell alávetni, hogy inkubáció alatt ne ragadjanak meg: agyagoldatba, néha pedig tejbe teszik. Öblítés után a tojásokat inkubátorokba helyezzük vízzel 13-14 ° C-on.

Magzatnemesítés

6 nap elteltével a sütés eltávolítható. Az ivadék 9 vagy 11 napos korában kapja meg első ételét.

Hizlaló

A szibériai tokhalakat csatornákban, kerek kádakban, tavakban vagy ketrecekben lehet tartani.

Ezeket a ragadozó halakat olyan granulátummal etetik, amelynek összetétele közel áll a pisztrángtenyésztésben használt granulátumokhoz (halliszt, olajok és növényi kivonatok). A húsért tenyésztett tokhal átlagos tenyésztési ideje 14 hónap, hogy 700 g halat kapjanak. Horgászatkor a tokokat hálóba húzzák, vagy a legnagyobb egyedeknél kézzel fogják.

Kaviár

A nők kiválasztása a kaviár előállításának legfontosabb állomása.

A kaviár nemesítése drága, mert a nőstények 7 éves korukig nem tudnak szaporodni. Ez idő alatt folyékony friss vízzel ellátott tartályokban tartják őket. Először a nőstényeket leölték, majd a petéket eltávolították. Az utóbbi években azonban a tenyésztők olyan császármetszéses technikákat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik a kaviár többszöri betakarítását anélkül, hogy megölnék a halakat, ezáltal csökkentve a termelési költségeket a nőstény hozamának javításával. Akár 5 császármetszés is elvégezhető ugyanazon nősténynél.

Fogyasztás

A szibériai tokhal húsának nincs csontja, ezért nagyon vonzó a fogyasztó számára.

Élőben, szeletelve vagy füstölve értékesítik, de az európai fogyasztók körében még mindig viszonylag kevéssé ismert termék. A vaddugókaviár kivitelének a közelmúltbeli tilalma, amelynek célja a gátak, a túlhalászás és a szennyezés által veszélyeztetett tokhalak védelme, ösztönözte a szibériai tokhal-gazdálkodást Nyugat-Európában.