A kereszténység elfogadása előtt a szlovákok egynéves rendszert alkalmaztak, és a név egy (általános névből álló) megnevezésből alakult ki. A név elfogadása ünnepélyes cselekedet volt, és a névnek meg kellett adnia hordozójának azokat a tulajdonságokat, amelyeket a névben kívántak - erő, egészség, béke, jólét, az istenek kegyelme, dicsőség ... A nevet leggyakrabban a úgynevezett. vágások - közösségi ünnepek a felnőttek körében. Az összetett név az arisztokratikus eredetről tanúskodott.
A politikai-vallási viszonyok háttérbe szorították a szlovák neveket, de csak látszólag. A kereszténység elfogadásával a szlovákok által használt névrendszer is változni kezdett. A keresztény hit megkeresztelést hozott. Eleinte a keresztség továbbra is elfogadta a szlovák (pogány) neveket, de később az egyház követelni kezdte, hogy a megkeresztelt gyermekek vegyék fel a bibliai személy vagy egy szent nevét. A keresztény név megválasztása összefüggésben volt (különösen a 12. századtól) azzal a ténnyel, hogy a név eredeti viselője (szent) az volt, hogy megvédje e név viselőjét a betegségektől, szerencsétlenségektől és hasonlóktól.
A kereszténység elfogadásával őseink nem szerették feladni a szlovák nevek hagyományait. Ez a "párbaj" a keresztény és pogány nevek között abban nyilvánult meg, hogy pl. annyiban, hogy az egynéves rendszert részben egy kétnévi rendszer váltotta fel - az egyik nevet kereszteléskor egy személynek adták (többnyire idegen, keresztény név), a másik név vezetéknévként szolgált (azaz jobban jellemezte és azonosította a egyéni), és vonzó volt az alapja, amely addig a kereszténység előtti egyszerű személynevet szolgáltatta: Pauli dicti Koza (1431), Stephano dicto Kurchma (1313), Nicolaus dictus Pohar (1347). Később a mai vezetéknevek ezekből a családnevekből alakultak ki, és a végleges formát a kétnévrendszer nyerte el, amely r. 1780-ban II. József törvénybe iktatta.
A hagyományos szlovák keresztnevek visszatérése csak a XIX. Században következett be, amikor megkezdődött a szlovák nemzeti újjáéledés, amelyet a Štúrovci indított el - mint tudjuk, a devíni várban szlovák névnek hívták őket.
Vegyük először a jelenlegi szlovák neveket. A naptár szerint ezek a nevek a következők:
Agáta, Blahoslav, Blanka, Blažej, Blažena, Bohdan, Bohdana, Bohumil, Bohumír, Bohuš, Bohuslav, Bohuslava, Boleslav, Bonifác, Božena, Božidara, Branislav, Branislava, Bystrik, Ctibor, Dagmara, Dalagrom, Dalibor Dobroslava, Dorota, Drahomira, Drahomira, Drahoslav, Drahoslava, Dusan, Dusana, Elena, Jarmila, Jarolim, Jaromir, Jaroslav, Jaroslava, Kamil, Kamila, Kazimir, Kvetoslava, Ladislav, Lesana, Lesia, Levoslav, Libusa, Lubica, Lubica Ľubomíra, Ľuboš, Ľuboslav, Ľudmila, Ľudomil, Ľudovít, Milada, Milánó, Milena, Milica, Miloš, Miloslava, Milota, Miroslav, Miroslav, Miroslava, Mojmír, Natália, Pankrác, Pravoslav, Prokovan, Radosast, Radosast Sabina, Servac, Severin, Slava, Slavomir, Slavomira, Stanislav, Stanislava, Svatopluk, Svetlana, Svetozar, Tichomir, Urban, Vaclav, Vavrinec, Viera, Vieroslava, Vit, Vitazoslav, Vladimir, Vladimir, Vladislav, Vlasta, Vlastimil, Vojtech, Vratislav, Vratko, Zdenka, Zdenko, Želmíra, Zlatica, Zlatko, Zoja, Zora,…
(A Cividale evangélistától)
Az eredeti szlovák nevek megtekintéséhez néhány írásos feljegyzéssel kell rendelkeznünk az előző időszakról, ahol ilyen eredeti szlovák nevek fordulnak elő. Sajnos a magyarok, németek és csehek kifosztása miatt, és valljuk be magunkat - jól tudjuk, hogy Matúš Čák Trenčiansky teljesen feleslegesen égette el a nyitrai vár archívumát - a legrégebbi hazai forrásokból nem sok van, és elmondható hogy egyik sem. Szerencsére vannak külföldi források.
Fejedelmeink és más őseink részt vettek a VIII. és a IX. stor. egy észak-olasz kolostorba tartó zarándoklaton. Ide érkeztek zarándokok Németországból, Szlovéniából, Horvátországból, Szerbiából és Bulgáriából is. Írták a nevüket, vagy a pergamen evangélium széleire írták őket, amely maga a VI. századtól napjainkig a szlovén határ közelében fekvő Cividale (szlovén Chedad) kolostorban tárolják. Részletes elemzés azt mutatta, hogy az ilyen nevű szlovákok ősei nagy valószínűséggel 276 és 3 töredékhez tartoznak. Néhányan ugyanúgy a szlovákok őseihez tartozhattak, mint a horvátokhoz és a szlovénekhez; van 37 és 6 nem egyértelmű. Valószínűleg 23 horvát vagy szlovén név van, horvát 14, szlovén 11, 6 bolgár és 1 szerb 1. Nézzünk meg néhány nevet ebből az evangéliumból (a neveket a mai kiejtéshez és helyesíráshoz igazítottuk, és ábécé szerint rendeztük).
Svätopluk (Suentiepulc), felesége, Szuentezizna és fiuk, Predeslav (Predezlauz).
850. január 24-én Liuprammus érsek a Blaten-tó melletti kastélyában szentelte fel Pribinnek a Szűz Mária templomot. Koceľ, Pribin nemesei és Liupramm érsek felvonulása jelen voltak ezen a fellépésen. A Conversio a következő neveket is említi (ábécé sorrendben):
Chotemír, Hojimír, Koceľ, Krmčin, Ľutomír, Skrben (a skrb szlovénül aggodalmat jelent; hasonlítsa össze a skrblíkot csehül; helyi név Skrbeň na Morave), Sonderad (a probe bíróságot jelent, és hasonlók), Unšat, Vitomír, Vlčina, Žilic, Žiška? (eredetileg Zeska, Ján Stanislav szerint Čáčekről szól),…
Fehér II. megerősíti a tettét Szent. Ladislava szerint 23 önkormányzatnak kell sót szállítania a dunántúli bakonyi bencés apátsághoz. Vannak a következő nevek is:
Mutimir, Budka, Budisa, Uros, Nanasha, Chakan, Valen, Plate, Leva, White, Socan, Kuna, Kunej, Kveta, Bohuta, Luta, Taluta, Radovan,…
(R. 1138; átirat r. 1329.)
Néhány név inkább hasonlít a mai vezetéknevekre.
Bodor, Magnézium, Sipos, Kok, Izip, Japuch, Viduta, Mikula, Madaca, Nemil, Budisha, Öv, Bena, Jemin, Zilina, Sena, Puka, Merosha, Otthon, Vrbas, Patkány, Tuloch, Haj, Zselé, Kutash, Bata, Japuch, Machar, Druhša, Čáslav, Inka, Hrab, Vojteš, Vadiš, Kračin, Pucik, Uroš, Tolucha, Beňäta, Kot, Vlkan, Šeba, Nosa, Semet, Brana, Machal, Lega, Järeslav, Kepiš, Gud, Koka, Janiš, Kazimír, Horša, Petušä, Uta, Uža, Chvala, Beňäta, Nanaj, Šeb, Beňa, Japuša, Sečeň (vö. Szécsény/Séčéň/a magyar-szlovák határon), Sokol, Kňäz, Žizňäta, Sobolec, Vlkan, Kos, Čenka, Zadar, Bula, Bojan, Čecha Chrvat, Chvaľata, Mahlov, Moravec, Jakov, Tuka, Vojtech, Tapaj, Bodin, Mrav, Baša, Jakov, Japuch, Kračin, Guba, Chodylka, Vetuš, Chladáň, Puc, Zadar, Babiša, Dobor, Žlta, Beduš, Demuš, Kadan, Toma, Židemír, Vyšeslav, Vlaščina, Vasil, Lesín, Senín, Poľan, Doman, Kračin, Vlkov, Besed és még sokan mások…