A Leberfinger étterem története.
A Leberfinger étterem mai épületével közvetlenül összefüggő történelmet a 18. század második felében, Mária Terézia uralkodása alatt kezdték megírni. Pozsony városának szemközti partját, a mai Petržalka területét akkoriban számos sziget és sziget alkotta, mivel a Duna több ágra ömlött. Enger-Au szigetén alakultak ki a régi Petržalka alapjai a XVI-XVII. Században templommal, paraszti gazdaságokkal, de vadgondozókkal is, itt egy fontos út jött létre - a későbbi Bécsi út.
Természetesen egy ilyen fontos közlekedési csomópontból nem hiányozhatnak olyan létesítmények, mint az autópályadíj, a rendőrség, a fogadó. Nem egy hétköznapi, hanem egy turista fogadó, ahol hosszabb-rövidebb utazás után szállást és étkezést biztosítottak látogatóiknak, és Időben, amikor lovakat, hintókat használtak szárazföldi szállításra, a fogadó a lovaglással is gondoskodott, ill. kocsikra hevert szarvasmarha.
A 18. században öt vendéglő tartozott a városhoz, nevezetesen a Blumental, a kőfejtőben, Lama, Vajnor és Petržalka - Bruck Auel Wirtshaus, amely a Leberfinger Fogadó elődje volt. 1759-ben Carl Turbilio adminisztrálta, aki évente 20 aranyat fizetett a városnak. A fogadó létezését ebben az időszakban Marquart 1765-ből származó pozsonyi terve is rögzíti.
1775 után a fogadó virágzott és jelentősége még inkább megnőtt, amikor közvetlen szomszédságában, Mária Terézia korábbi, 1771-es parancsa után a Duna medrének szabályozására és vízpartjának átalakítására újabb fontos esemény kezdődött, egy nyilvános park létrehozása.
Az I. Ferenc császár Poroszországgal és Angliával szövetségben folytatott háború eredményeként Napóleon Bonaparte francia császár ellen 1805-ben francia csapatok érkeztek Petržalka területére. A prímás palotájában aláírt béke után a francia csapatok sajnos nem sokáig indulnak. 1809-ben ismét letelepedtek Petržalkán, 1809. október 14-én Bécsben békét kötöttek Napóleon és Ausztria között. A francia csapatok határozottan elhagyták Pozsonyot, és kivonultak Nyugat-Szlovákia más helyszíneiről. Az élet visszatért a pályára. Jobb idők vártak a város Petržalka fogadójára is. Valószínűleg Andreas Rosins, aki az 1818-1821-es években a fogadó tulajdonosa, új nagyobb vendégfogadót épített ill. a régit más ablak tengelyekkel meghosszabbították, így a Duna felőli utcahomlokzat az eredeti 5 tengelyről 11 tengelyre meghosszabbodott, a fogadó ezen új alaprajzát az 1820-as terv rögzítette. Ez a forma ebben maradt komplexum a 90-es évekig 20 századig.
Az Albert Hofinann által hat évvel később kidolgozott terv szerint az Arénát felvették a vízpartra, és a park új, szabadabb természetes formát kapott az angol parkban.
1840-ben a vendéglő tulajdonosa, Ján Alkhofer 300 fl. a 15 kr. A fogadó a 19. század 60-as éveiben fontos hely volt az üdülőterületen. Minden szombaton a Hainburgba (Hamburger Stellwagen) haladt az Auwirtshaus fogadóból, a Bécsi úton haladva a Duna sült karjánál álló régi Petržalka templom körül, a Bécsi ország úti hegyi kunyhó mellett, mivel plasztikusan század második felétől a pozsonyi térképen látható. A 19. század utolsó harmadában a fogadó tulajdonosai gyakran cserélődtek. 1869-ben a városi fogadó (Pächter des städt. Gasthofes) bérlője Anton Gohler, v. 1871 vasárnap, aláírva 1881 hosszú idő után ismét kocsmáros, Alojz Hofbauer özvegye, utána r. 1882-től 1893-ig Johann Wald, aki abban a nagy dicsőségben volt, amikor 1891-ben üzembe helyezték az első állandó Duna-hídat, amelyen keresztül a turisták gyalogosan vagy kocsikkal érkeztek nagy számban.
1894-1895-ben Ludwig Leberfinger vette át a fogadót. A telek az úgynevezett František Jozef körzet 3. pozsonyi járásának 3180. és 257. szám alatt került bejegyzésre a telekkönyvbe.
A Leberrfinger fogadó történetének egyik legfontosabb pillanata maga Ferenc József császár látogatása, amelyből ezeket az egyedi fényképeket megőrizték.
In 1924. október 1-jétől Rudolf Leberfinger egy gyümölcsösben kapott vendéglőt, amely 12 évig volt a város tulajdonában.
A Leberfinger családnak valószínűleg jól sikerült, őket nem érintette semmilyen előre nem látható természeti katasztrófa - tűz, áradás, ezért rendszeresen negyedévente visszafizethették az előírt összeget, mert a 20. század 30-40-es éveiben a fogadó bérlőjeként találkozunk velük. nem hirdettek versenyt a gyümölcsösben található fogadó bérlőjének elfoglalására, de a város úgy döntött, hogy odaadja a Leberfinger családnak - „Rudolf Leberfinger pályázó 1916 óta több mint 28 éve bérlője a gyümölcsösben. abban az évben meghalt testvérével együtt egyedül töltött idő. "A kérelmező az egész bérleti idő alatt tökéletesen működtette ezt a vendégfogadót, és a városi közönség, mint bérbeadó, valamint a vendégeket, akiket mindig gondosan kiszolgáltak és ételt és italt szolgáltattak, a minőségüket, de különösen az ellátásukat tekintve a legnagyobb elégedettségre tett szert az árak nagyon kedvezőek a többi vendég számára.
1918-ban, a puccs idején az egész fogadó megsemmisült, de újjáépítették.
Íróink emlékeztek arra a légkörre is, amelyet a Leberfinger nép varázsolhatott ide. Emil Bohúň a barátaival kapcsolatban azt írta: "Visszafelé mindig megálltak egy sörért a Leberfinger melletti kerti étteremben. Erről a vendéglőről általában ismert volt, hogy ott főzik a legjobb szilva gombócokat."
Ján Smrek sem kímélte a dicséretet: "Leberfinger, ez egy csodálatos konyha volt, ne adj Isten, kár, hogy a múlté."
A mai Leberfinger étterem épületét a WEST Színház Polgári Szövetsége 1996 és 1998 között állította vissza a jelenlegi formájára. Az étterem elhelyezkedése a forgalmas központtól távolabb, a Janko Kráľ park közelében, egy kellemes családi vagy üzleti találkozóra predesztinálja. .
Az épülethez tartozik egy fagylaltozóval rendelkező gyermekkert is, amely kellemes állomás lehet a Petržalka parkban való nyári séta során.
Hagy egy Válasz Mégse választ
Sajnáljuk, be kell jelentkeznie, hogy megjegyzést írhasson.