Meg akarta magyarázni lányának, hogy mi zajlik a világban, és mesekönyv jött létre. Tóth Krisztina magyar író szerint a gyerekeket is érdekli a járvány, és hogy a mese alkalmas formája mindennek megadására.
Tóth Krisztina neves magyar író, több gyermekkönyv szerzője. Érzékeny témákról is ír, például a gyermekek örökbefogadásáról vagy a betegségekről a családban. A koronavírus-járvány első hulláma alatt mesét írt a pandémiáról, amelyet most Szlovákiában egyszerre jelent meg szlovákul és magyarul. A szerzővel a Pozsonyi podcast projekt részeként beszélgettünk.
Hogyan gondoltál egy történetet megírni egy koronavírus-járványról?
Márciusban bezárták a lányom iskoláját, és mivel Budapestet nem tartottuk biztonságosnak, egy kis házhoz költöztünk a Tisza-tónál. Túléltük az ottani karanténidőszakot. A lányom akkoriban elsőéves volt, és elég nehéz volt elmagyarázni neki, mi zajlik a világon, miért kell otthonról tanulnia, fátyolban járnia és kezet mosnia. Azt hittem, a legkönnyebb, ha mesét írok neki. Megismételhetném - ne nyúljon semmihez a boltban, és tartsa távol a távolságot -, de nekem van olyan tapasztalatom, hogy ha valamit világosan át akarunk adni a gyerekeknek, akkor a legmegfelelőbb forma a mese. Általában a vírus veszélyét meglehetősen nehéz megfontolni, de ha megszemélyesítjük és elmeséljük a történetét, akkor könnyebben értelmezhető.
Hogyan reagált a lányod a mesére?
Nagyon aranyos volt, mert először sajnálta a vírust. A történet azzal kezdődik, hogy a koronavírus nagyon kellemetlen fickó, akit osztálytársai gyűlölnek, ráadásul bivaly. Minden jobban megy neki az iskolában, mint mások, ezért senki sem akar vele játszani. A lányom nagyon jó lelkű, és azonnal a vírus mellé állt. Azt mondta, hogy meg kell barátkozni vele és megállítani. Később azonban a könyvből megtudjuk, hogy alattomos, romboló vírusról van szó. Megpróbáltam harcias hangulatban felébreszteni a lányomat, hogy ellenálljon a vírusnak.
A járvány sok szomorú epizódot hoz, az emberek betegek és szomorúak, és ez a könyvben is megjelenik. Ez nem túl ijesztő a gyerekek számára?
Nem hiszem, hogy a mese tartalmazna ijesztő elemeket. Arról szól, hogy mi történik a világon. Megpróbálja megmagyarázni, miért nem ölelhetünk és puszit adhatunk, miért kell másképp viselkednünk. Ugyanakkor azt is elmondja, hogy a kutatók egy megoldáson dolgoznak, és vakcinát kapunk. Véleményem szerint a gyerekek nem értik, miről beszélnek még mindig a felnőttek, amikor oltásokról beszélnek. Meg kell magyaráznunk nekik. Sok minden világos számunkra, de a gyerekek nem értik őket.
Teljesen megfeledkezett-e a társadalomról a pandémiával kapcsolatban a gyermekeket? Minden másodpercben hatalmas mennyiségű információ ömlik, de nem vettem észre, hogy sokan figyelnek ezen a területen a gyerekekre.