Amint a szegény ember felkerekedik egy kicsit, ismét eltűnik. Ezt te is észrevetted? Igen, mindenki tud róla, és senki sem tesz ellene. Csak nyugodtan öregszenek, mintha nem fázott volna.
- Nők és pia, az enyém! - mondta a férjem, amikor megfordította az Actimel decimust, és magához húzott. Csókját laktacacillusok áztatták, és markolata a zsírréteget farkcsontom közvetlen közelében miagalálta. Normális körülmények között nem kalandor vagy részeg. Csak próbál időről időre kissé felvidítani ilyen poénokkal. Ezúttal nagyon kellettem.
Hajnali négy óra volt, a konyhában álltunk az ablak mellett, és készültünk a nagy útra. Imádtam a nagyszerű utazásokat. A kaland ígérete kellemesen csiklandozta a gyomromat. De most vannak az "én" éveim és két kisgyerekem. Az egyetlen dolog, ami manapság csiklandozza a gyomromat, az a gyakran jelentéktelen hülyeségek túlzott idegessége. És néha bélzuhany kerül hozzá. A gyerekekkel való utazás már nem gondtalan csomagolás néhány kezesnek és hitelkártyának. Különösen, ha idővel feltűnés nélkül, de annál is biztosabban, aprólékos, felelősségteljes és szorongó anyává válsz.
A férjem ezt természetesen tudta. Nem kellett mondanom semmit. A homlokom ráncolva az ablakon kívüli lekerekített holdon, elmondtam neki mindazokat a felesleges gondolatokat. - Öt pár zokni elég lesz tíz napra? Van náluk 20 kg alatti bőrönd, vagy feleslegesen fizetnek minket? Szálljunk fel? Leszállunk? Megfullad valamelyikünk? Körülbelül körbejártuk-e a testegyenlegek házhoz szállítását is abban a biztosítási kötvényben? És marad-e még üresedés a temetőnkben? Miért vagyunk igazán idegesek? Nem kellett volna otthon maradnunk? Töltse meg felfújható medencéjét a kertben, és legyen békessége! ”
A férjem befejezte az Actimelt, optimistán megint felrázta a fenekemet, és elkezdte cipelni a bőröndjét a lépcsőn. Csak ébressze fel a gyerekeket, és mehetünk. Valahogy nem tudtam megmozdulni. Kinéztem az ablakon a hatalmas holdra, amelyből valaki kissé kiharapott, és ekkor jöttem rá. Egy hónap alatt egyszerre világosabb volt, miért jók az idegek.
El kell utazni, új dolgokba kezdeni, szokatlan eseményeket tapasztalni. Pedig legyenek apróságok. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy egy nap felébred, és nem is tudja, hogyan, hirtelen a hetvenes éveiben jár. A holdfázisokhoz hasonlóan az új tapasztalatok is meg akarják szakítani haladó lényünk monoton, folyamatos vonalát. Hogy kisiklasson minket egy unalmas rutinból, és emlékezetes események emlékműveit vésse életünk vonalába örökre. - Ne feledje, ekkor keltünk hajnali négykor, csókoltál joghurtitalral teli szájjal, és az ablakon kívül megrágott hold ragyogott. És épp nagy utat tettünk meg "- beszélünk régi térdeinkkel.
Eszembe jutott egy kora reggel Prágában. Négy évig éltem ott, de az összes seb közül külön emlékszem erre. Egyetlen ember nélkül szerettem volna megtapasztalni a Károly-hidat. Csak én és a híd. December vasárnap volt, és reggel elindultam az első metróval. Képzelje el, hogy reggel hat előtt rajtam kívül még két kétségbeesett ember volt. A küldetés nem teljesült. Még mindig emlékezetes.
Végül eltávolodtam az ablaktól és besétáltam az óvodába. -Felé mész az erdőbe! -Parancsoltam. Senki sem mozdult. -Ah, valaki leharapta a holdat! -Próbáltam újra. A két bozontos fej kissé felemelkedett.