Véradáskor a testet kb. 400-500 ml vértől veszik el, ami egy átlagos egészséges egyénben a teljes térfogat körülbelül 10% -át teszi ki. Ennek körülbelül a fele vörösvértest, a másik plazma. A hiányzó vérmennyiség normális ivási rendszer esetén néhány órán belül normalizálódik. A térfogat vízzel történő feltöltésével a többi vérkomponens ideiglenesen hígul. Az elektrolitok, a glükóz, a fehérjék és a vér egyéb összetevőinek koncentrációjának csökkenése, a vörösvérsejtek kivételével, nincs jelentős hatással a működésére, ráadásul viszonylag gyorsan normalizálódik. Más a helyzet azonban a vörösvértesteknél, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak az oxigén szállításában a tüdőből a működő izmokba. Mennyiségük csökkenése azt jelenti, hogy fő komponensük, a hemoglobin kevesebb oxigént képes megkötni a tüdőben, és kevésbé szállítja a perifériára. Normális körülmények között a szállítási kapacitás ilyen csökkenése nyugalmi állapotban nem következik be. Másrészt hosszan tartó intenzív testmozgás esetén, ahol az oxigén részvételével történő energiatermelés döntő energiaforrás, annak korlátozott rendelkezésre állása a dolgozó izmokban okozhatja a leadott teljesítmény romlását.
Amint a tudományos megfigyelések több mint 30 évvel ezelőtt kimutatták, az állóképesség ilyen romlása 500 ml vér bevétele után elérheti a 10% -ot is. A test megpróbálja pótolni az összegyűjtött vörösvérsejteket a csontvelőben megnövekedett új képződésükkel. Ez a folyamat azonban viszonylag lassú, így a vörösvértestszám teljes normalizálása, ill. A hemoglobin-koncentráció csaknem 3 hétig tart. Csak ezen idő elteltével várható az állóképesség teljes teljes helyreállítása.