Ján Litvák műfajilag és témában változatos könyve bárhol megtalálható.

vicces

2012. december 12., 17:23 Gabriela Rakúsová

Versek, novellák, funkciók, mini-novellák, levelek, elmélkedések, oszlopok, aforizmák és egyéb rövid formációk töltik meg Litvák Ján legújabb, Narancsfű című könyvét (F. R. & G.).

Verses és prózai részek váltakoznak benne, kitalált és publicisztikai hibridek a típusokon belül. Az összefonódás és a keverés nem akadály, éppen ellenkezőleg - a könyv szövege így élénkebb, vonzóbb, bárhol el lehet kezdeni. A legalacsonyabb és egyéb dolgok provokatívak. Litván "alacsony, nagyon alacsony és még alacsonyabb költeményként" jellemezte őket. Szemantikailag kritikus-szatirikusak, gyakran az ún nátha.

Ha csak a bennük rejlő gondolatokra rövidítenék őket, nagyon jó aforizmák, mondatok vagy szövegek lennének a rap dalaihoz, amint ezt néhány, már így kialakult vers is bizonyítja. ("Senki sem mozgatja a szemöldökét a szilánkok fölött./Végül a szilánkok mindig ragaszkodnak (valaki vak) a vérükhöz.") Néha "alapanyagként" működnek a jó jövőbeli verseknél.

Éva prózai része anyám volt, más módon. A Narancsfű című fejezettel együtt a litván mű legjobb szövegeinek tekinthető. ("Egy jó ember halála után mindig van, aki felhívja magára a figyelmet a legszomorúbbak versenyében.") Mint az egész könyvben, ezek is látszólag finom megfigyelések, de sok iróniával és eszesen.

Litvák szövegeiben érdekes játék van a szavak szemantikájával, formáikkal ("adok epernek"), mondókával ("olvasok/nem olvasok"); a szerző még a nem megfelelő színvonalon is neologizmusokat hoz létre. E szavak alatt található a második, kellemes, csendes, békés napi pillanatokat, egzotikus országok motívumait, lenyűgöző természeti képeket hozva. Ebből a könyvből az is világos, hogy a szerző megérti a természetet, magában hordozza a filozófiát, felvázolja az élet tartalmát és perspektíváit. Ez kapcsolódik a családi témákhoz, a szülők emlékeihez és egy lírai vagy epikus hős életének boldog pillanataihoz.

A dalszövegek lassan, csendesen, méltósággal folynak, így hirtelen a kritika "tört". Többnyire közvetett, ábrás, példabeszédekben, az életünk negatívumaira és gonoszságaira, a történelmi és mindennapi következetlenségekre összpontosítva. Az igazságról és a gyakorlatias és mélyreható hazugságokról humorosan elárul egy "játékot", amelynek valóságai vannak a médiában. ("Kiáltással a hazugságok békével terjesztik az igazságot.")

Humorral és iróniával magyarázza a jelenségek okait és következményeit, valamint az élet hamis hangjait. ("Elfelejtettük elmondani beszédünket,/mintha csak elfelejtettük volna a vitaminokat./Mások szavait mondjuk el magunkról.")

A finom, filozófiai, érvelő szövegek jobbak, mint azok, amelyeknek aktuális témája van a jelenről. Ennyire szuggesztívek a tavaly nyári jegyzetek Oleghez írott levelek formájában és a nyár feljegyzései - lenyűgöző asszociációk a hétköznapi dolgok felfogásában. Van életrajz, valamint irodalom és természet.

"Á, ez, narancssárga fű" - mondja a főszereplő gyermeke az egyik prózai szövegben. A szerző mindig felfedez valami rejtett, nem feltűnő, néha bűnös, furcsa dolgot; viccesen beszél komoly dolgokról is. ("Játszott, játszott, és hirtelen hamis hangnem volt, aztán semmi.")