Első pillantásra oximoronnak tűnik. Valójában a vallások csak azok a keretek, amelyeken belül a spiritualitás gyökerezik.
Első pillantásra oximoronnak tűnik. Valójában a vallások csak azok a keretek, amelyeken belül a spiritualitás gyökerezik. Ez a keret mítoszokból, rituálékból, szimbólumokból és egy kultuszból áll, amely a szellemiség tanítója körül jön létre, gyakran akarata ellenére. Ez a keret bizonyos mértékben segíti a szellemiséget, de hajlamos az idő múlásával bővelkedni és elfojtani a spiritualitást.
Alapvetően elutasítom azt a feltételezést, hogy a vallásosság a szellemiség előfeltétele. Éppen ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy a spirituálisan fejlett egyének eloszlanak a népességben a hívők és az ateisták között anélkül, hogy a vallásossággal jelentős összefüggés lenne.
Az ateista vagy szekuláris szellemiség kialakulását nagyban segítette és segítette háromféle gondolatmenet: Az első a buddhizmus felfedezése az euro-atlanti civilizáció által a 19. században. század. A második a modern fizika fejlődése a XX. században, a harmadik pedig az idegtudomány fejlődése napjainkban.
Sokan vonakodnak vallásnak tekinteni a buddhizmust, főleg három okból: A buddhizmusnak nincs ambíciója megmagyarázni a világot és eredetét. Bár a mitológia a buddhizmus része, hiányzik Istentől, mint imádat tárgyától. A buddhizmus nem igényel hitet, de módszertant kínál. Egyesek odáig mennek, hogy a buddhizmust a keleti pszichológiára redukálják, ami súlyos félreértés. A buddhizmus meghaladja a pszichológiát a spiritualitásba.
Sokan megértették a buddhista szellemiség értékét, és megpróbálják kibontani azt a keretet, amelyet a kelet-ázsiai kultúra adott neki. És gyakran "egy gyerek is kiönt a fürdővel". Nyugaton az ún A "mindfullnes" szlovák nyelvre fordítva a cseh fordítók figyelmességként történő figyelembevétele. Inkább "elme jelenléteként" fordítanám. A Ti-Pitaka buddhista ágyú megírására használt pali nyelven "szatinak" hívják, és csak a szenvedés végéhez vezető buddhista Nemes Nyolcút Út (arija-atthangika-magga) egyik tagja. Ebből egyértelmű, hogy a mindfullnes csak egy kis része a buddhista szellemi hagyománynak.
Mások megpróbálják a buddhista szellemiséget a lehető legnagyobb mértékben kibontani annak teljes összetettségében, anélkül, hogy levágnák. Véleményem szerint Sam Hariss jár a legjobban, egyébként a vallások, különösen az abraham vallások éles kritikusa. Gondolatait a "spiritualitás vallás nélkül" című könyvben foglalta össze. Ez a könyv nagyon inspiráló, de azt javaslom, hogy természetesen közvetlenül a forrásból merítsen, természetesen a saját kritikai gondolkodásod szűrője által rajzolt információkat szűrje le. Nibbana számára mindenkinek a saját spirituális útján kell járnia.
A Ti-Pitaka, mint eredeti forrás, valószínűleg nehéz lesz egy földrajzi területünkről származó közönséges zarándok számára, de van minőségi és kevésbé színvonalas irodalom, amely elérhetővé teszi Buddha tanításait. Idővel egy komoly pályázó minden bizonnyal megtanulja felismerni a minőséget és a pazarlást. Az elején azonban két könyvet ajánlanék. Mindkettő szerzője Nyanatiloka Thera.
Az első a "buddhista szótár". A kiadói kommentárban a buddhizmus egyik legnépszerűbb tankönyveként mutatják be Nyugaton és Ázsiában. Tankönyvnek hívni meglehetősen eltúlzott, inkább enciklopédia. Hasznos eszköz a bonyolult buddhista terminológiában való eligazodáshoz.
A második a "Buddha szava". Több kiadásban jelent meg - 1993-ban a Stratos, 2006-ban a Votobia, 2010-ben a Dhammáráma és 2013-ban a Canopus. Ez a könyv inkább olyan, mint egy tankönyv, bár nem strukturált órák formájában.
Még odáig is eljutnék, hogy nem ajánlom határozottan több buddhista irodalom vásárlását, amíg az eddigi könyvek (lehet, hogy nem azok, amiket most ajánlottam) kivonnak mindent, ami kihúzható belőlük. Párbeszédet kell folytatnia a könyvekkel, és csak akkor kell abbahagynia, amikor már nincs mit mondania egymásnak. És ne felejtsd el gyakorolni!
A buddhista irodalom gyűjtése nem más, mint a buddhista gyakorlat halogatása. Ma a népi minimalizmus, mint életstílus, beágyazódik a buddhizmus alapjaiba. Leginkább a zen buddhizmus felszínén jelenik meg. És ez nem csak a szavakról szól. Délkelet-Ázsia gazdagon díszített buddhista templomai inkább a vallásosság, mint a spiritualitás megnyilvánulásai.
A legszebb dal csak a szépség jelentéktelen hibája a csend előtt.
A legszebb gótikus katedrális csak egy jelentéktelen szépséghiba az ürességgel szemben.