Az ilyen típusú bűnösségnek más jellemzői vannak: automatikus, vak, válogatás nélküli, merev és zsarnoki, imperatívuson alapuló "Meg kell, vagy nem szabad". Aki ezt átéli, a hóhér egy személyben és egyben az áldozat is, mert nem képes meghaladni önmagát, de megszállottja a saját énképének. Ez az érzés olyan, mint "a láthatatlan határ átlépésének szorongása és az a határ őrző titokzatos erők büntetésének való érzése" [2].
Ilyen pszichológiai bűntudat tapasztalható egyes bibliai történetekben. Például Dávid tetteiben (2 Sám 11: 1-27), amikor a bűn elkövetése után csak saját társadalmi hírnevét akarja megmenteni, anélkül, hogy felelősséget vállalna magatartásáért, akár mások felé, akár Isten felé. Egy másik példa Júdás (Máté 27: 5-10), aki Jézus elárulása után teljesen egocentrikus szorongás hatja át, amely egyre jobban befelé zárja és feleségül veszi saját önpusztításának pillanatáig. [3]
Bissi Anna [4] két jelentést különböztet meg a pszichológiai bűntudat tekintetében, amelyek az érzelmi fejlődés két szakaszához kapcsolódnak: a gyermek életének első és harmadik, valamint a harmadik és ötödik év közötti szakaszhoz:
[1] SOVERNIGO, G.: Senso di colpa, peccato a confessione (bűnösség, bűn és gyónás érzései), p. 133.
[2] SOVERNIGO, G.: Senso di colpa, peccato a confessione (bűnösség, bűn és gyónás érzései), p. 133.
[3] Vö. SOVERNIGO, G.: Senso di colpa, peccato a confessione (bűnösség, bűn és gyónás érzései), p. 135.
[4] Vö. BISSI, A.: Il colore del grano: Crescere nella capacità di amare (Gabona színe: növekszik a szeretet képességében), p. 88 - 90.
[5] FREUD, S.: Il disagio della civiltá (Nepohodlie civilázie), p. 270.
[6] Vö. SOVERNIGO, G.: Senso di colpa, peccato a confessione (bűnösség, bűn és gyónás érzései), p. 132 - 143.